Van egy kis sorozatunk, amelyben Budapest titkos kertjeit fedezzük fel – hátha más is kedvet kap hozzá. Jártunk a Budai Arborétumban, a Fiumei Úti Sirkertben, sőt két művészettörténeti oázisba is bejutottunk, az Epreskertbe és a Martsa Műhely és Műteremkertbe. Legújabb ajánlatunkhoz kicsit kijjebb kell menni a belvárosból, de érdemes. Kovács Krisztina írása és fotói.
Van egy kert Zuglóban, ami iskola, termékbemutató, érzékenyítő program és téridőkapu: a zuglói japánkert és környéke, hivatalos nevén a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium kertje.
Iskola, mert…
…itt tanul a budapesti kertépítők, kertészek és tájépítők túlnyomó többsége. A növények egy részét a lelkes tanári kar tagjai hordták össze Európa különböző részeiből, még diák korukban, (természetesen ők is itt végeztek). Ahogy tréfásan megjegyezték, ez része karrierjük dendrokleptomán korszakának – ne tessék rosszra gondolni, hajtásokat hoztak magukkal adriai kirándulásokról. De van itt messziről jött egyéb vendég is: a bejárat előtti rész dísze az emeletnyi araukária, amely Chilében a férfivá avatási szertartásokban játszott központi szerepet – az volt a helyi menő csávó, aki mezítláb felmászott a tetejére.
Termékbemutató terem, mert…
…a nem túl nagy kert úgy van kialakítva, hogy segítséget jelentsen annak, aki még csak tervezi a saját otthoni oázisát, esetleg éppen ahhoz keres tanácsadót vagy kivitelezőt. Van itt alakfa gyűjtemény (vagyis kis fácskák, amelyeknek az ágai pont nem úgy nőnek, mint ahogy eredetileg a természet mérnökei tervezték volna), egy külön sarok a tűlevelűeknek, egy másik a pozsgásoknak, de egymás mellett lehet látni a sövények különféle válfajait. A korszellemnek és a kertépítési kultúra hazai színvonalának megfelelően a különféle térkövekből is vannak készre lerakott sávok, bár a sok zöld között úgy festenek, mint egy rakás barbár egy nyolcfogásos díszvacsorán. Az üvegházakba csak a tanulók mehetnek be, szegény pálmát, amelyiket folyton vissza kell metszeni, mert kilóg az üvegház tetején, csak az ablakon keresztül csodálhatjuk meg, és nagyon oda kell figyelni, hogy észre vegyük az igazi teabokrot, amely kicsit megszenvedi a sokkal kevésbé páradús európai légkört.
Érzékenyítő program…
…mert a kert egyik részében olyan kertet alakítottak ki, amely orral és tapintással élvezhető, vagyis vakok és gyengén látók számára is jó program. A növények többsége fűszernövény, szóval lehet ihletet meríteni a vasárnapi ebéd elkészítéséhez is.
Téridőkapu…
…mert a legjobb sci-fik hagyományainak megfelelően a kert egyik sarkában egyszerre Japánban találjuk magunkat – ráadásul jetlag nélkül. Itt, a Kövér Lajos utcában található ugyanis Magyarország első japánkertje és ez nagy szó, a japánkert ugyanis úgy viszonyul a márciusi lelkesedésből vásárolt négy tő muskátlihoz, mint a Pietà a sólisztgyurmához. A japánok megpróbálják a maximumot kihozni abból a kevés földterületből, ami nekik jutott, ráadásul az ő hitvilágukban egy fának, de egy jellegzetesebb kőnek is van lelke, szellemisége, de minimum kisugárzása, amelyet illik figyelembe venni.
Egy japánkert úgy van sok-sok alázattal és munkával megalkotva, hogy nemcsak azt veszi figyelembe, hogy más-más szögből milyen képet fog mutatni az adott sarok, de azt is, hogy a növények hogyan fognak változni az idővel, évszakról évszakra és mostantól mondjuk húsz év múlva egyaránt. Egy japán tájépítész nemcsak partnerként tekint a természetre, de örök tanítómesterként, akinek sosem érhet a nyomában – ha ki akarod hozni a béketűrésből, mutasd meg neki Versailles kertjét.
A világ legrégibb tájépítészeti kézikönyve, a Szakuteiki a XI. század második felében született, persze Japánban. Ennyi idő alatt elképesztő gazdag jelentésréteg rakódott minden egyes fűszálra, nem véletlen, hogy Japán jelentős belföldi turizmusának is része mondjuk Kiotó ismertebb szárazkertjeinek végiglátogatása, ami magunkfajta neveletlen kerekszeműnek nem több egy kicsit rendezettebb homokozónál, sziklákkal.
A kezdőknek azonban szuper kapudrog lehet a zuglói példány. A számos változat közül ez egy archaikus síkvidéki teakert a Muromachi korszak stílusában, vagyis van benne tórendszer, növények, sziklák (a fogaskerekű felújításáról), kőlámpások, hidacska és teapavilon – akár anélkül is élvezhető, hogy az ember beleásná magát a zen és a sintó bugyraiba. Egyszerűen csodaszép.
Kép: Kovács KrisztinaA középhaladóknak azonban érdemes értő vezetéssel végigmenni a kerten, így megmutatják nekik, hogy hol vannak készakarva úgy lerakva a tipegőkövek, hogy oda kelljen figyelni a lépésekre és kizökkenjünk a mobilnyomkodásból vagy hogy melyik lámpást szánták havazás idejére. Ami patakocskának tűnik, egyszerre az egész emberélet lesz a gyerekkor vízesésétől indulva a semmibe veszés óceánjáig. A legjobb hely a városban arra, hogy rájöjjünk, van valami a vasárnapi rántott húson és a BKV bérleten túl is.