Csatorna, villamos, 45 méteres szélesség. Ez a három elem szinte minden írásban szerepel, ami a Nagykörútról szól. A gond csak az, hogy a 45 méter sehogy sem stimmel. Nem kerekítési hiba történt, vagy rosszul lett átváltva valami régi mértékegységről, hanem egy ennél sokkal érdekesebb tévedésről van szó.
Kovács Tamás írása.
- „A Nagykörút szélessége teljes hosszában 45 méter” (Wikipédia)
- „A huszonöt évig tartó munkák során a Margit hídtól a Boráros térig 4141 méteres utat alakítottak ki, amelynek szabályozási szélessége 45 méter” (mult-kor.hu)
- „A Nagykörút 4,1 kilométer hosszú, átlagos szélessége 45 méter” (funzine.hu)
A sor még nagyon hosszan lenne folytatható, a Nagykörút szinte mindenhol és mindenki szerint 45 méter széles. (Ez faltól falig értendő!) Ha lemérjük a Google térképén, világosan látszik, hogy itt valami gond van:
Mi történt a hiányzó méterekkel?
A korabeli források világosan fogalmaznak: „az út szelessége mindenütt 37.93 méter, vagyis 20 öl” – írja például az Építészeti Szemle 1894-ben. Ekkor már közel jártunk a Nagykörút 1896-os hivatalos átadásához, az út nagyrészt kész volt. Az egységes szabályozás szerint, évtizedeken keresztül épített út valóban mindenhol ugyanolyan széles, és két egymással szemközti épület fala között valóban mindenhol kerek 20 (bécsi) öl a távolság.
Érdemes megnézni, hogy mi az, ami tényleg 45 méter a környéken. Az Andrássy út az Oktogonig jól láthatóan keskenyebb is a Körútnál, de onnan kifele kiszélesedik: majdnem kereken 45 méterre! (45,5 méter, azaz 24 bécsi öl.) De van más is: a Hungária körút szabályozásáról az 1900-as évek legelején nagyon sok szó esett a fővárosi közéletben. A kívánt szélesség itt is 45 méter volt, így akár az is előfordulhat, hogy a „körút=45 méter” ekkor kezdett el megragadni. (Ilyen széles többek között a Kerepesi út külső része is.)
Hogy ki, mikor, hol írta le először, hogy a Nagykörút 45 méter széles lenne, ma már valószínűleg kinyomozhatatlan. Az viszont biztos, hogy az 1960-as évek végén már ez a szám volt elterjedt.
De miért érdekes ez az egész?
A házak közötti távolságok és az épületek magassága alapjaiban határozza meg egy utca hangulatát. Egy szűkebb mellékutcában szinte fojtóan magasnak tűnhet egy olyan ház, amit a Nagykörúton kellemes arányúnak érzünk. A Körút azért is kellemes, világos út, mert jó az épületek távolságának és magasságának az aránya. Az két fal között pedig sokáig kényelmesen elfért minden: széles járda, fasor, sávok az egyéni közlekedést választóknak és sínek a villamosnak.
Az autóforgalom előretörésével viszont egyre szűkebbnek tűntek a város útjai, ezért a Nagykörút is.
A kor (ez most az 1950-es, ’60-as éveket jelenti) azóta totálisan megbukott szemlélete szerint a túl sok autó problémáját úgy akarták kezelni, hogy egyre több és több teret adtak nekik. A járda rovására szaporodó sávok és parkolóhelyek, eltűnő fák, újabb és újabb aluljárók, a városképet romboló felüljárók kezdék jellemezni a várost. Budapest mentségére szóljon, hogy ugyanez történt a világ számtalan nagyvárosában keleten és nyugaton egyaránt.
És mi lett az eredmény? Még nagyobb dugók, tönkremenő üzletek, zaj, rossz levegő, a hagyományos főutakról a mellékutcákba szoruló gyalogosok, szűk járdák. Az Üllői úttal vagy a Kossuth Lajos utcával ellentétben a Nagykörút megúszta a sávszaporítást, de a 2×2 sávban hömpölygő forgalom így is adott neki némi autópályajelleget.
Budapesten az elmúlt évtizedekben (igen, már 1964 óta) egyre több és több teret terveztek át (vissza!) úgy, hogy az az autók helyett az embereknek legyen jó, lehetőleg függetlenül attól, hogy mivel szeretnek, vagy tudnak általában közlekedni. Autóval, gyalog, tömegközlekedéssel, biciklivel, babakocsival, kerekesszékkel, bármivel.)
2020-ban elindult és jelenleg is zajlik a Nagykörút újratervezése. Ha olyan várost szeretnénk, amiben jó élni, akkor elkerülhetetlen, hogy a kissé megkopott, sokszor zsúfolt Nagykörút megváltozzon.
Aki azon gondolkodik, hogy hogyan lehetne jobb, ő milyen Körutat képzelne el, annak egyáltalán nem mindegy, hogy hány métert tud fejben/papíron szétosztani, és persze az se rossz, ha nem éri meglepetésként, ha majd a készülő tervek „csak” 38 méterről szólnak.
Hét méter nem kevés: a városi legenda és a valóság közötti különbség tizenkettő szorosan, vagy öt járványbiztosan egymás mellett álló embernek elegendő hely.