Tücsök és felmenőinek fővárosi története már 130 évre nyúlik vissza, ami kuriózumnak számít állatkerti világviszonylatban. A hamar megözvegyült állat életkora viszont nem kiugró ugyan, de a vadonban az ötvenet szinte biztosan nem érte volna meg.
Tücsök 50. születésnapját április 27-én ünnepelték az állatkertben, és a víziló több szempontból is nagyon különleges. Egyrészt a kora miatt, mert bár 50 évével nem rekorder a vízilovak világában, mégis, az 50 év igen tekintélyes kornak számít. Másfelől azért, mert
Tücsök nem egy másik állatkertből került Budapestre, hanem eleve itt született, és különleges azért is, mert hétszeres anyuka, tízszeres nagymama, tizenegyszeres dédmama, sőt már hét ükunokája is van.
Leszármazottaival találkozhatunk például Debrecenben és Pécsett, Csehországban és Dániában, Franciaországban és Spanyolországban, sőt még az Egyesült Államokban is.
A vadonban már a 40 éves kort is csak a vízilovak töredéke éri meg, az pedig, hogy 50 évig is eléljenek, egészen kivételes esetekben fordul csak elő. Az állatkertekben, ahol a vadonhoz képest sokkal kevésbé küzdelmes az élet, természetesen más a helyzet: a legtöbb fajhoz hasonlóan a vízilovakra is igaz, hogy az állatkerti egyedek átlagos élettartama meghaladja a vadon élő fajtársakét. Ennek megfelelően állatkerti körülmények között azért elő-előfordulnak ötvenévesnél idősebb vízilovak is, az igazán matuzsálemi kor pedig úgy 58-60 év körül kezdődik.
A feljegyzések szerint a leghosszabb ideig élt állatkerti víziló egy Bertha nevű nőstény volt, ami 65 éves koráig élt a Manilai Állatkertben.
A Fővárosi Állat- éls Növénykert pedig széleskörű tapasztalat alapján külön is állíthatja, hogy tekintélyes az 50 esztendő, hiszen bőven van összehasonlítási alap. Mintegy 60 víziló élt már itt a 130 év alatt, és közülük a múltban is volt pár egyed, amelyek figyelemreméltó kort értek meg. Tücsök anyja, Momba például 40 évesen el pusztult el, de volt egy Kincsem nevű víziló is, ami 46 évig élt. Négy éve azonban már Tücsök az abszolút budapesti rekorder.
A szerencsés véletlen hozta úgy egyébként, hogy Tücsök születési éve egybeesik Budapest történetének fontos jubileumaival, hiszen 1973-ban, amikor Tücsök a világra jött, épp Budapest centenáriumát, a város egyesítésének 100. évfordulóját ünnepelték, most pedig épp a 150. évfordulót ünnepli a főváros.
Az 50 éves özvegy
Talán még ma is sokan emlékeznek arra a szomorú esetre, amikor az Állatkert egyik vízilova, Süsü elpusztult egy labdától, amit valaki a szájába dobhatott. Sokan teniszlabdáról beszélnek, de a tragédiát okozó tárgy valójában egy tömör gumilabda volt, ami aztán elrettentő példaként sokáig egy vitrinben volt kiállítva a vízilovak medencéjénél, a boncolás során készült felvételekkel együtt.
A tragikus esemény 1994. augusztus 6-án történt, amely során Tücsök özvegységre jutott.
Akkoriban ugyanis Tücsök és Süsü alkotta a vízilovak tenyészállományát az állatkertben: az ő frigyükből született például Tücsök legutolsó borja, Jusztina is, ami azóta már felnőtt, és ma is anyjával lakik a vízilómedencében.
Jusztina egyébként 1994. szeptember 26-án – Jusztina napján – született, és ezért apját, Süsüt ő már, szegény, nem ismerhette meg. Mielőtt azonban megözvegyült volna, Tücsök igen sikeres és termékeny anya volt. Ha nem is érte utol anyját, Mombassát, de azért így is világra hozott hét utódot. Közülük öt állat ma is él: az 1978-ban született Siegfried és az 1986-os születésű Linda ma a Debreceni Állatkert lakói, az 1989-ben világra jött Alie/Mara a franciaországi Amnéville állatkertjében, az 1994-es Jusztina pedig – mint említettük – ma is Budapesten tengeti mindennapjait.
130 év vízilovazás
Noha Tücsök fél évszázada magabiztosan a látogatók egyik kedvence, az állatkerti vízilovak története tartogat érdekességeket. Budapesten ugyanis 130 éve tartanak vízilovakat, ami igen figyelemreméltó, hiszen nincs más állatkert a világon, ahol ilyen régóta élnének vízilovak egyhuzamban. Hanga Zoltán az Énbudapestemnek úgy fogalmazott, hogy az állatkert első saját vízilovát 1893-ban szerezte be.
„A legendás Jónás nevű állat eredetileg 1881-ben születhetett, és még viszonylag fiatal állatként lett a Berlini Állatkert lakója. Az 1890-es évek elején a berliniek két másik vízilóra is szert tettek, amikkel Jónás nem fért meg igazán. Ezért döntöttek végül az állat eladása mellett. A mi állatkertünk egy alfeldi állatkereskedő, bizonyos Reiche közvetítésével jutott hozzá Jónáshoz, 11 500 márkáért, azaz 7500 forintért. Az Állatkert első saját vízilova tavasszal érkezett meg, húsvétkor már be is mutathatták a nagyközönségnek”
– mesélte lapunknak Hanga.
Hozzátette: „Az idők során kicsit több mint félszáz víziló élt állatkertünkben, és legnagyobb részük – több mint negyven állat – itt is látta meg a napvilágot. Ez nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedőnek számít. Egykori főigazgatónk, Anghi Csaba véleménye szerint a kiváló tenyésztési eredményekhez a tenyészállatok remek genetikai háttere mellett a Széchenyi Fürdő gyógyhatású termálvize is hozzájárult.”
Nem elhanyagolható tény – ahogy Hanga Zoltán fogalmaz –, sőt tulajdonképpen csodával határosnak mondható, hogy a II. világháború előtt élt állatkerti vízilovaknak ma is élő leszármazottai vannak, hiszen a nagy világégés idején az európai állatkertek vízilovainak jelentős része elpusztult. A müncheni állatkert egykori Rosa nevű vízilován, valamint két drezdai és két budapesti állaton kívül nincs is tudomásunk olyan törzsalapító tenyészállatról, amelyet még a második világháború előtt fogtak be.
Úgyhogy különlegesen boldog születésnapot kívánunk neked, Tücsök!
(Kiemelt kép: Tücsök, a víziló fürdőzik / Fotó: Fővárosi Állat- és Növénykert)