Mikor és hogyan kerülhettek a budai domboldalakra ezek a csodaszép növények? A gellért-hegyi mandulafák történetének nyomába eredtünk.
A tavasz első napjaiban a város legtöbbet fotózott helyszíne valószínűleg a Gellért-hegy kiugró orma a Sziklakápolna fölött, és az ott álló, virágzó mandulafácska. Nem véletlenül verselt így már Janus Pannonius sem az 1400-as években:
„S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben, / Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!”
Ilyenkor annak rendje és módja szerint meg is indul ide a vándorlás, fotósok, influenszerek, turisták, virágrajongók százai, ha nem ezrei keresik fel, és készítik el a képüket hajnaltól naplementéig. Ma már csak főként mint látványosság (na meg mint a beporzók csemegéjeként) tekintünk a fára, ám régebben ennél sokkal praktikusabb funkciója volt, ami mára jócskán feledésbe merült.
A mandula eredetileg Ázsiában őshonos, Magyarországra olasz közvetítéssel került, már az Árpád-korban is előszeretettel ültették kolostor- és főúri kertekbe. A magyar klíma nem mindenhol a legideálisabb neki, mivel meleg-, sőt, forróságkedvelő - derül ki a Főkert írásából, és a meszes talajon érzi jól magát.
Viszont éppen emiatt van egy különleges ismertetőjele is - éppen azokon a helyeken érzi jól magát és nő szívesen, ahol a szőlő. Aki járt tavasszal a híres bortermő vidékeken, annak nem ismeretlen a virágba borult domboldalak látványa.
A Gellért-hegyen és környékén sétálva ha a szőlőt nem találjuk nagyhirtelenjében, figyeljük egy kicsit az utcaneveket: Szüret, Bakator, Vincellér, Serleg… Vagy mire emlékeztet a Villányi út, Somlói vagy éppen Badacsonyi utca neve? A borhoz kapcsolódó fogalmak és híres bortermő vidékek utáni elnevezés nem véletlen, hiszen egészen a XIX. század végén pusztító filoxéra vészig az ország kiemelkedő szőlőtermesztő helye volt a Budai-hegység déli lejtője is, köztük a Gellért-hegy. A szőlők kipusztulása után a telkeket vagy felparcellázták, vagy barackosok váltották fel, a barackot pedig legjobb mandula alanyba oltani, utóbbi ugyanis különösen is szívós növény.
Hogy mikor is kerületek ide a fák, arról több elmélet is van. Van, aki már a török korból eredezteti őket, Rapaics Rajmund, a neves kerttörténész kutatásai alapján az 1880-as években Kerkápoly Károly telepítésével kerületek ide a mandulafák, mások szerint a XX. század eleji parkosítás során kerültek mai helyükre.
