Megvizsgáltuk, hogy a jelen filmkészítői hogyan látják Budapest jövőjét, és készülő filmjeik bemutatója alapján egy dolog rögtön leszűrhető: jobban hisznek a frissen felújított Lánchíd tartósságában, mint a jövőben úgy általában.
Közmegegyezésnek tűnik a depresszív hangulat: nem készül azért film, hogy olyan világot fessenek le benne, ahol minden budapesti úgy szaladgál, mint a macskák, akik most szabadultak a macskafogóból, boldogan, virágokat szagolgatva.
Sok esetben a leghitelesebb hangulatokat úgy a legkönnyebb vizualizálni, hogy Budapestnek magának is pusztulnia kell, ezért látunk a legtöbb helyen romokat. Az emberiség sorsát viszont a magyarok is úgy látják, ahogy a legtöbben a világon: veszélyesnek tűnik a robotika, a mesterséges intelligencia, de az is, hogy egy nagyobb szervezet vagy maga a kormány átveszi az életünk felett az irányítást… Ki-ki eldöntheti a filmek bemutatói kapcsán, hogy melyik pocsék világban akar majd megöregedni.
Íme néhány példa a közeljövő és a közelmúlt filmes jóslataiból:
Műanyag égbolt (2023)
Amit látni:
A felújított Lánchíd és oroszlánjai még megvannak, a Duna kiszáradt. Láthatóan a budai oldalról lemondtak a pestiek, a város maradék részét pedig egy burok alá kellett vonni, valószínűleg ózonpajzs helyett. Nyomkövetővel a bőrünk alatt élünk, hogy a “Nagy testvér” mindig tudja merre járunk és rendelkezzen is velünk. Érdekes adaléknak tűnik, hogy a fákkal tudunk kommunikálni, de csak akkor, ha ők is akarnak velünk. Nagyszerű viszont, hogy a film készítője még hisz abban, hogy 2123-ban lesznek még fák és azok (ők?) hajlandóak lesznek még tárgyalni velünk.
129 (2023)
Amit látni:
2063-ban Budapest nagyon hasonlít arra, amit most látunk, csak már itt is vannak az Ötödik elemből ismert repülő taxik a város felett, mindenki óriási hologramokon hirdeti magát, hogy messziről is látszon. Megvannak még a budapesti hidak és a Szabadság szobor, talán ez az egyetlen világ, amiben Budapest nem egy romhalmaz. A rákot ugyan még nem győztük le, viszont mesterséges intelligenciával rendelkező, az emberre megszólalásig hasonlító robotok már léteznek, bár még dugdossuk őket. Megszűnik a privát szféra, itt is az 1984 hangulatában élnek az emberek: robothadsereg tartja fenn a rendet, személyiségi jogok nincsenek, az embereket cégek birtokolják. Vajon ezt a jövőt szívesen választanánk?
Sámán (2022)
Amit látni:
A Sámánban egy körülbeli Szárnyas Fejvadász-ihlette világban találjuk magunkat, ahol a hidak megvannak, jár a villamos, van pénz közvilágításra, de itt-ott szemét és roncsok vannak az utcán. Valaki még (vagy újra) hisz a neon reklámokban, ami Budapestnek mindig is elképesztően jól állt - Csemege, Vasedény, Takarékszövetkezet, Otthon áruház. Viszont ebben a cyberpunk világban is létezik még erőszak és drogok, és szokás szerint a nap sem süt. Ez vár Budapestre hamarosan.
Dvna (2017)
Amit látni:
Ebben a városverzióban minden működik, pislognak a lámpák, az irodaházban csukódik a fotocellás ajtó. Élnek a fák és a madarak, ragyogó napsütésben látszik, hogy egész Budapest ép és működőképes. Az ózonpajzs még megvan, mert nincs védőburok, minden olyan, mint egy átlagos, szép napon. Csak a Duna tűnt el és pár millió ember, autóstul, biciklistül, mindenestül. Ráadásul úgy néz ki, hogy valamiért az agglomerációból autóval ingázók sem ragadták meg az alkalmat, hogy teleparkolják a várost, úgyhogy tényleg nagy baj lehet.