Budapest 150. születésnapja alkalmából az Örkény Színház egy egészen sajátos megközelítésű produkcióval állt elő: a főváros lakóinak bevonásával moderált vitafórumot hoztak létre saját színészeik szereplésével.
A „Vagyunk lakói” című vitaszínházi előadás
De miről is van tulajdonképpen szó? A vitaszínház műfaja nem annyira újkeletű, itthon már régóta alkalmazzák drámapedagógiai, illetve a részvételi színházi területein. A műfaj célja, hogy a néző-résztvevők közösen egy adott témát vitassanak meg és járjanak körül különböző nézőpontokon, vitakérdéseken keresztül.
A műfaj alapszerkezete hagyományosan a vitakérdésekből, az azokat árnyaló színházi jelenetekből, valamint a moderátorok által vezetett vitákból áll. A moderátorokon, színészeken és a résztvevőkön kívül hagyományosan egy vagy több szakértő is alkotója, résztvevője az előadásnak, aki szakmai tudással rendelkezik az adott témával kapcsolatban. A „Vagyunk lakói” esetében ezt a szerepet Kovács Laura töltötte be a Körtárs Építészeti Központ részéről.
A bemutatón a vitatéma Budapest volt, ahol a fővárosiakat leginkább érdeklő témákat feszegették. A kérdéseket persze nem csupán hasraütésszerűen találta ki a rendező és moderátor páros, ugyanis az előadás próbafolyamatát egy kérdőíves kutatás előzte meg, amelyben Milovits Hanna és Kab
Az előadás kezdetekor (amelyen egyébként Mácsai Pál is részt vett nézőként) a rendező-moderátorok két részre, két térfélre osztották a színháztermet, majd bedobták az első állítást: „Budapesti vagyok, vagy sem”. A feladat világos: aki úgy érezte, hogy budapesti (vagy tényleg az), az egyik oldalra állt, aki pedig nem, az a másik oldalra. Az elsőre tök egyszerűnek tűnő válaszról persze már itt nyilvánvalóvá vált, hogy nem is annyira az, hiszen rögtön volt, aki élete nagy részét Budapesten élte le, itt is dolgozott, ám egy ideje már elköltözött a városból, így elsőre nem tudta, hogy hova álljon. De volt olyan is, aki ugyan soha nem élt Budapesten, ám saját bevallása szerint „szinte csak aludni jár haza” egy Budapest melletti településre, amiből fakadóan az identitása teljes mértékben budapesti.
Az oldalfoglalás, vagy oldalválasztás alapkoncepció volt az előadás során, amely végig meghatározta a programot. A legfőbb szabály pedig az volt, hogy bárki bármilyen álláspontot is foglalt egy adott kérdésben, meg kellett győznie a másikat a saját igazáról. Mindez úgy épült fel, hogy az egyes jeleneteknél a színészek eljátszottak egy szituációt, amely például a Budapest kontra vidék kérdését feszegette egy vidékre visszatérő lány esetét bemutatva. Ezek után a közönség megint a terem közepére ment, ahonnan oldalt kellett választania, ebben az esetben aszerint álláspontot foglalva, hogy azért él-e az emberek nagy része Budapesten, mert nincs jobb választása.
De nem csak ebben a kérdésben zajlott a színészi játékokkal megtámogatott vita. Felmerült a bicikli kontra autó állandó (ma pedig különösen aktuális kérdésköre), felmerült, hogy ki látja jobban, hogy mire van szüksége a városnak: a képviselők, vagy az állampolgárok, illetve előkerült a lakóközösségek együttélésének kérdése is.
Érvek, ellenérvek, érzelmek és indulatok röpködtek egy nagyon is jó hangulatú, kulturált, ám mégis határozott környezetben, ami önmagában is elképesztően üdítő látvány volt, ugyanis rádöbbentette az embert a társadalmi párbeszéd, a valódi vita, a másik véleményének tiszteletben tartásának őrületes hiányára.
Fotó: Szakács Eszter, Örkény Színház