Hova lehet menekülni egy nagyvárosban a kánikula elől? A víz mellett mindig kicsit elviselhetőbbek a meleg napok, nekünk meg itt a Duna, használjuk ki. A nyáron végig járjuk a legizgalmasabb, legszebb folyó menti helyeket. Ezúttal a Ráckevei-Duna-ág csepeli oldalát fedeztük fel, és csak ajánlani tudjuk mindenkinek, gyalog, bringával, kutyával. A pár éve megújított, a Gubacsi hídtól a Ráckevei-Duna-ág partján 5 kilométeren át húzódó Kolonics György sétány a legnagyobb nyári kánikulában is kellemes helyszín – a majdnem végig árnyékot adó lombok és a víz közelsége tökéletes páros.
Még a tavasz elején jártuk az akkor frissen átadott pesterzsébeti Duna-parton, ahol a fő attrakció a rengeteg változatos funkciójú stég (és a jó éttermek és történelmi csónakházak). Majd már a jó idő beköszöntével elugrottunk lazulni a szintén új, albertfalvai Árasztó-partra. Most is maradunk délen, de ezúttal a kettő közötti Csepel-sziget felé vettük az irányt.
Csepel hallatán még ma is elsőként az egykori Ganz, majd Vörös Csepel gyár ugrik be, a hatalmas Szabadkikötő… Pedig sziget lévén – még ha hatalmas is – bizony kellemes Duna partjai is vannak.
A 2008-ban hirtelen tragikussággal, fiatalon elhunyt kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok kenus – Kolonics György – nevét 2017-ben vette fel a Gubacsi hídtól a Nádfedeles csárdái húzódó sétány. Ekkor tették rendbe a szakaszt is, amit azóta is szorgos kezek gondoznak. Az út végig közvetlenül a Duna mellett kanyarog, minden szakaszának kicsit más hangulata van. Itt vendéglátó-helyek nem nagyon vannak, hangulatában inkább egy kiránduláshoz hasonlít, mintsem a Római-parthoz.
Ha a Gubacsi hídtól indulunk, a Daru-domb alatti szakasz az első központibb hely, a sétány itt kinyílik a töltés irányába, a rézsűn hosszú padok húzódnak, a rámpán biciklivel-babakocsival is könnyen közlekedhetünk.
Itt egy rövidebb szakaszon még a frissen ültetett fácskák kicsit kevés árnyékot adnak, de egy pár száz méter után kezd vadregényesebb lenni a környék. Az ártéri fákkal és nádassal sok madárnak is otthont ad a part, és a víz mellett egyre több a békésen ücsörgő horgász is, de a kiépített nagyobb stégekről a lábunkat is a Dunába lógathatjuk.
A Kis-Duna tanösvénynél egy romantikus fahidat is találunk, és pár pad is vár minket a legszebb kilátással, innentől tényleg a lombalagútban sétálhatunk tovább.
Míg az első szakaszon inkább biciklisek suhantak el mellettünk, itt egyre több a futó, miközben a Dunán rendületlenül húznak el mellettünk az evezősök is. Ami nem is csoda, hiszen itt működik a Kolonics központ és a Csepel Evezős Klub telephelye is.
A gyerekeket egy kalózos játszótér is várja, ahogy haladunk dél felé, és aki még nem fáradt el, akár át is kompozhat a szemben lévő Molnár-szigetre, a D14-es járattal. Vagy maradva az eredeti útvonalnál, a Nádfedeles csárdáig sétálhat egy jól megérdemelt ebédre (csak előtte ellenőrizze a nyitvatartását, nehogy hoppon maradjon, mint mi).
Az egyetlen, amire figyelni kell, főként ha kisgyerekkel vagy kutyával vagyunk, hogy bizony az élővilág itt testközelbe kerülhet, ami nem csak szép hattyúkat és cuki kacsákat jelent, hanem mi két jól megtermett patkánnyal is összefutottunk. Akik szerencsére jobban megijedtek tőlünk, mint mi tőlük, és gyorsan elszeleltek, de azért nem árt figyelni.
(Fotók: Bartha Dorka)