Szorgos méhek, elegáns pávák, méltóságteljes oroszlánok, türelmes elefántok és még megannyi társuk trónol a budapesti házakon – de vajon hogy kerültek oda, mit keresnek ott? Díszek csupán, vagy komoly, mára megkopott, elfeledett jelentésük is volt? Induljunk egy kis városi szafarizásra.
Takarékos méhek
Párisi udvar: Ferenciek tere 10.
Kezdjük a városi szafarit a legkisebbekkel, a szorgos méhekkel. A Ferenciek terén álló, 2019 nyarán felújított Párisi udvar homlokzata annyira díszes és annyi izgalmas részletet rejt, hogy a méhecskékre talán fel sem figyelünk. A keleties mór és gótikus stílus keverő egykori iroda- bér-, és üzletházat a Belvárosi Takarékpénztár építette Schmahl Henrik tervei alapján, a kész épületet 1913-ban adták át.
A homlokzati díszítés a Zsolnay- és német porcelángyárak remekeivel nagyon gazdag, a minket most érdeklő apróságokat a harmadik emeleti erkélysor fölött kell keresni. Mivel mint említettük, az épület postatakarékpénztárnak készült, így a szorgalom hazai szimbólumai, a méhek és kaptárak sem hiányozhatnak róla. A hármas csoportokba rendezett méhek a harmadik szintnél, míg kaptáraik a nagyobb oromzati félköríves domborműveken tűnnek fel.
Postatakarékpénztár: Hold utca 4.
Lechner Ödön Hold utcai épületéről ódákat tudunk zengeni, mert minden aspektusában csodálatos épület, ám most szűkítsük le a figyelmünket a párkányt koronázó kaptárakra és lakóikra.
A banképületek építészeti megoldásaikkal és grandiózus méreteikkel erőteljesen hangsúlyozni kívánták a bennük felhalmozott hatalmas vagyont és növelni az ügyfelek biztonságérzetét, hogy a pénzük jó helyen van náluk. A 20. század elején azonban az új művészeti irányzatokkal és törekvésekkel sokkal kifinomultabb és modernebb elképzelésekkel álltak elő az építészek – már nem a történelmi stílusok tekintélyét vetették latba, hanem az ügyfelekben szimbolikus megoldásokkal erősítették ezeket az érzéseket. És mi más lenne tökéletesebb szimbóluma a takarékoskodó, tervező életmódnak, mint a méhek?
Egykor a bankfiók üvegteteje ls méhsejtekre emlékeztető hatszögekből állt – ez sajnos mára elpusztult – azonban a oszlopok Zsolnay gyárból származó majolika kasos díszítése a mai napig megvan. Moravánszky Ákos tanulmányában izgalmasan ír arról, ahogy Lechner, akárcsak kortársa, a katalán Antoní Gaudi is, kifejezetten érdeklődött az élővilág tudattalan építési formái iránt.
„A méhek élete, különösen a méhtársadalom magas fokú szervezettsége, nem egy gondolkodó fantáziáját foglalkoztatta a századfordulón. Művészeket indított arra, hogy a természetben racionális alapképleteket követő struktúrákat fedezzenek fel. (…) A ,,méhkas szelleme” nem magyarázható meg pusztán az egyedeket irányító ösztönökkel; a takarékosság, például a lép minimális viaszmennyiséget igénylő szerkezete az egész méhtársadalmat áthatja. Pontosan a természet ökonómiája az ok, amiért szerkezettervező mérnökök, ma is az állatok építményeit tekintik a modern szerkezetek tanulmányozandó modelljének. Lechner a takarékosságot a méhek köztudott gyűjtögető szorgalmának felidézésével úgy mutatta be, mint ami a természetben mindig is létezett, függetlenül az emberi társadalomtól és a kapitalista gazdasági berendezkedéstől.” (Moravánszky Ákos: Méhek és szegecsek)
József Attila utca 8.
Eddigi tapasztalataink alapján nem lepődünk már meg, hogy ez a Meining Artúr tervezte szecessziós épület is eredetileg a Magyar Általános Takarékpénztár székházának és bérháznak épült. A kék háttér előtti kispárnára helyezett méhkas szimbolikája egyértelművé teszi a pénzintézethez való kötődést.
A Szimbólumtár gyűjtése alapján már az ókori kultúrákban is kiemelten fontos jelkép volt a méh és méhkas. Az isteni szférával és újjászületéssel való kapcsolatuk mellett Vergilius a Georgica IV. könyvében ír a méhekről:
„Államuk a rend, a szorgalom, a közösség és a közvagyon megtestesítője: „Vasszigorú törvények alatt közös életet élnek”
Donáti utca 53.
Nagyon hasonló díszítéssel találkozhatunk, ha a Vízivárosban bolyongunk: a Donáti utca 53. alatti, egykor a hangzatos nevű “Első Általános Osztrák-Magyar Tisztviselő Egylet Bánya és Erdészeti Tiszti Takarék és Előlegtársulata” épületénél. A homokzati díszek között itt is azonnal feltűnik a méhkaptár, mindez érdekes körítéssel: a bányászok munkaeszközei, csákányok, kalapácsok és csillék között.
Elegáns pávák
Szintén nagyon ősi, és minden korban és stílus által kedvelt szimbólum a páva is, de legszebb ábrázolásai a századfordulón dívó szecesszióhoz köthetőek. Ma már inkább negatív asszociációi ismertek, mint a kevélység, hiúság, gőg megtestesítője a hím túldíszített tollazata miatt. Azonban az ókori kultúrákban istenek jelképei voltak, és a középkorban is mint a Paradicsom madara szerepelt, szarvasok és galambok társaságában, gyakran az élet vizének forrása mellett. A szecesszió, más nevén Art Nouveau számára az angol William Morris és köre fedezte fel újra, az ő közvetítésükkel került az iszlám kultúrkörből a századfordulós európai és angolszász művészetbe, annak is kiemelt, központi helyére. Az új stílus 1900-as, párizsi világkiállításhoz köthető berobbanása után a páva és pávatoll szó szerint elárasztotta az iparművészet és művészet minden területét. Ruhákon, ékszereken, szövet és tapétamintákon, kerámiákon, festményeken, könyvborítókon egyaránt feltűnt a díszes madár. Ezek közül minket most leginkább az építészet érdekel, nézzük is, hol találkozhatunk a madárral a budapesti utcákon.
Lindenbaum-ház: Izabella utca 94.
A meseszép homlokzatról és az „első szecessziós házként” is emlegetett épületről korábban már írtunk részletesebben is. A Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp tervezte lakóház színpompás homlokzatával messze kiragyog az Izabella utca házsorából.
A tervezők szándékai szerint hangsúlyosan színes homlokzat összetett szimbolikát is mutat. A szépen felújított 94-es számú ház homlokzatán a négy őselem közül a föld és levegő, a szomszédos, nagyon leromlott állapotún meg elvileg a tűz és a víz jelentek meg. A földet szimbolizálja az alsóbb szinteken az édenkerti fa a rá tekeredő kígyóval, és a mélyre nyúló gyökereivel, valamint a kutyaszerű állatokkal, míg az aranyozott nőalakok már a levegő felé nyújtózkodnak, a könnyedén röppenő madarak és napkorongok felé.
A madaras fríz két szélén pedig az ezüst nőalakok a Holdat jelképezik. Az aranyozott farktollaikat széttáró pávák itt a földi élet hívságát és hiúságát jelképezik, ezért kerültek az alsó zónába.
Vidor-villa: Városligeti fasor 33.
A hazai szecessziós építészet kiemelkedő mestere volt Vidor Emil, akikek városszerte állnak pompás villái és lakóházai. A Városligeti fasor 33. szám alatti házat is ő tervezte: nem csak az almazöld homlokzat vonzza a tekintetünket, de a gazdag szecessziós díszítések az ablakok körül, és a tetőzet különleges, svájci nyaralókat idéző formája is egyedi. Ha figyelmesek vagyunk, itt is észrevesszük a pávát a földszinti ablak mellett.
Kőrössy-villa: Városligeti fasor 47.
Ha a Városligeti fasorban járunk, csak egy kicsit kell tovább sétálnunk, hogy a korszak másik remekét is láthassuk. A 1900-ban emelet, 47. szám alatti villa Kőrössy Albert Kálmán munkája, és a város egyik leggazdagabban díszített homlokzata. Az első emeleti ablakokat szegélyező motívumoknál itt is felfedezhetjük a pávát, mint a szecesszió egyik kedvenc formai megoldását.
Dozzi-villa: Koronafürt utca 31.
Bár földrajzilag messze fekszik az előzőleg bemutatott épülettől, a kor, melyben születtek, stílusuk és formai elemeik még is szorosan összekapcsolják a Dozzi–villát Kőrössy épületével. Mátyásföld elegáns, egykori nyaralónegyedében található – eredetileg Dozzi József olasz szalámigyáros építtette – villát pár éve példásan felújították, és sajnos lakóra azóta sem talált. A gazdagon díszített homlokzaton a virágfüzérek és női alakok között itt is felbukkan a páva az íves ablakok fölött összecsukott tollazattal ücsörögve.
Walkó-ház: Aulich utca 3.
Ez az épület egy igazi jolly-joker annak, aki a városi megkövült vadon élővilága után nyomoz. A Sétálj velünk! oldalunk stílustörténeti sétáján joggal tesszük fel a kérdést, hogy vajon hány állat fér el egy homlokzaton, mert itt minden emeletre, minden ablak köré jut legalább egy. Látunk mókusokat, kígyókat, békákat, szitakötőket, és persze a pávák is itt bujkálnak, egy szokatlan helyen, de aki szemfüles, az észreveszi őket. Érdemes közvetlenül az épület alá sétálni, és felnézni az erkélyek aljára.
Méltóságteljes oroszlánok:
Amennyire a páva a szecesszió szinte kötelező díszítőeleme volt, pont annyira nőt össze az oroszlán mindenféle formában és méretben az eggyel korábbi stílustörténeti korszakkal. A historizáló épületeken rengeteg féle formában és méretben láthatjuk az állatok királyát, és persze találunk egészen régi, középkori fenevadakat is, ha nyitott szemmel járunk. A ragadozó nagymacska a királyság, az erő megtestesítője, és egyaránt fontos volt az ókori és keleti vallások, valamint a keresztény kultúrkör számára is.
A címertanban az uralkodói hatalom, az erő kifejezője, gyakori címerállat, ilyen minőségében is gyakran felbukkan a budapesti utcákon, ahol tényleg rengeteg-rengeteg példányt találunk. Így most csak pár különleges kedvencünket mutatjuk meg, de izgalmas kaland elindulni egy városi oroszlánvadászatra.
Sziámi oroszlán – Úri u. 13.
A Várnegyed kétfejű oroszlánja a város egyik legrégebbi és mindenképpen legizgalmasabb nagymacskás alkotása. A sarkon strázsáló egy fejű, de a két utcafrontra külön testtel rendelkező oroszlán a középkor óra figyeli az életet az utcákon.
A Várnegyedben amúgy még kopogtató formájában is sokszor találkozhatunk a fenevadakkal, például a Táncsics Mihály utca Bécsi kapu téri végénél.
Haggenmacher palota: Andrássy út 52.
Az épületet, ahol a város egyik leghangulatosabb Szabó Ervin fiókkönyvtára működött jelenleg hotellé alakítják át, így az alsó emelet ablakai alatt őrködő oroszlánok is nagyrészt körül vannak kerítve sajnos. De itt, a kopogtatóhoz vagy vízköpőkhöz hasonlóan, csak a sörényes pofájuk látszik, A népes Haggenmacher családnak az Andrássy úton vagy 8 ingatlana volt, nevük a hazai sörgyártással forrt össze. A kőbányai, majd promotori üzemeikkel hamarosan Dreher Antal mögött az ország legjelentősebb sörgyáros famíliája lettek. Majd a két család össze is olvadt, amikor Haggenmacher Henrik elvette feleségül az egyik Dreher-lányt.
Goldberger-ház: Népszínház utca 37.
Rengeteg felfedezni való kincset rejt a Népszínház utca is, a budapesti szecessziós és art déco építészet több gyöngyszeme is itt található. Mi most sétáljunk el a 37-es szám alatti, 1911-ben átadott, Löffler testvérek (Samu és Béla) által tervezett épülethez.
A homlokzat sok izgalmat (és állatot tartalmaz) itt is, az ablakok mellett különböző mitologikus és mondabeli jelenetek és alakok elevenednek meg, a kapu fölött pedig ott a keresett oroszlán, ráadásul egyedülálló módon egy utassal a hátán. A bejárati ajtó kilincsét is érdemes közelebbről is megnézni, mert az is a város egyik legkülönlegesebb állatos darabja, illetve a lakók minden nap megcsodálhatják a cicás és madaras lépcsőházi korlátot is.
Türelmes elefántok
Végül nem hagyhatjuk ki nagy kedvenceinket, az elefántokat sem. Bár nem olyan nagy számban, mint a keleti kultúrákban, de náluk is találunk pár igazán tiszteletreméltó példányt. A hinduizmus szerint például az elefántok a stabilitás és erő szimbólumai, mert ők azok, akik a négy világtájat őrzik és a hátukon tartják az egész univerzumot – az indiai és tibeti építészetben ezért gyakran elefántfejeket vagy szobrokat faragtak az épületek tartópilléreire. Európában inkább az egzotikumot testesítik meg, a mesés távoli kelet és Afrika titokzatosságát és távoli kalandokat.
Zsolnay-ház: Váci utca 39. (Duna utca 3.)
Naponta ezrek haladnak el mellette, mégis alig veszik észre az Erzsébet-híd melletti, Váci utca 39. alatti épület homlokzatát díszítő hatalmas elefántot. Az épületben működött egykor a híres pécsi Zsolnay-gyár reprezentatív boltja és mintaraktára, erre mai napig a fazekasságra és a gyár munkájára utaló domborművek emlékeztetnek is.
Az épületet eredetileg Takáts Lajos, nagyon vagyonos csemegekereskedő építette 1899-ben, az üzlethelyiségeket 1908 után bérelte a Zsolnay-család. Az elefánt rejtélyét az Imagine Budapest városi sétákat szervező csapata igyekezett már megfejteni, szerintük:
És az elefánt a magasban? Biztosat felőle nem lehet tudni, de az utcáról nézve nem látszik kerámiának, felülete fehér, inkább gipszdísznek tűnik. Két magyarázat is elképzelhető: vagy a Takáts család fűszerkereskedő múltjára utal (nem volt ritka az elefánt, mint egzotikus fűszerkereskedői cégér) vagy nem lehetetlen az sem, hogy elefántunk, fehérsége ellenére, a lelke mélyén,- vagyis hát a festék alatt- a Zsolnay gyár terméke és egy újabb utalás Pécsre, a híres pécsi Elefántos-házra…. Szabad gondolkozni!
Párisi Nagy Áruház: Andrássy út 39.
Az impozáns Andrássy út egyetlen megmaradt szecessziós homlokzatán is menetelnek elefántok, bár itt egészen aprók és csak a figyelmes szemlélő találja meg őket. A szerepeltetésük a diadalív szerű bejárat fölött végigfutó frízen hasonló megfontolásból történhetett, mint a csemegekereskedő Takáts-féle épületen. De persze az egzotikum hangsúlyozásai is szerepet játszhatott, hiszen az elefánt társai itt orrszarvúk, bölények is.
A korábbi Terézvárosi Kaszinó épületének átalakítását 1909-ben kezdték el, amikor Goldberger Sámuel megvásárolta az épületet. A cél az volt, hogy megfelelő legyen a korabeli divatos francia mintára kialakítandó modern áruház számára.
Vastagbőrűek háza – Állatkert
Végül de nem utolsó sorban, hol máshol találkozhatnánk még „megkövül” elefántokkal, mint az élő példányok közelében, az állatkerti Vastagbőrűek házán? Az 1912-ben átadott, Neuschloss Kornél tervezte épület ragyogó Zsolnay- csempéivel és íves formáival a „lakóinak” keleties világát idézi meg, az afrikai és indiai művészet hatását tükrözi.
