A budapesti vízmérce a történelem során először negatív értéket mutat, de közben természetesen rengeteg víz van a mederben. De hogyan lehet egy folyó vízállása mínusz egy centiméter? Hogy hat a budapesti ivóvízre a Duna szintje? Az alapos és izgalmas választ a Vízművektől kaptuk meg.
A vízállás nem a Duna mélységét jelenti, és a nulla nem a meder alja – szögezi le kezdésnek a Vízművek.
Hogyan mérjük a Duna magasságát?
Budapesten a Duna vízállását a Vigadó térnél, az 1646,5 folyamkilométernél működő vízmércén mérik. Mint minden vízmércének, ennek is van egy rögzített nullpontja: Budapesten ez 94,97 méterrel van a Balti-tengerhez viszonyított alapszint fölött.
Tehát amikor a 0 vagy akár negatív értéket mérünk itt, az nem azt jelenti, hogy elfogyott a víz, hanem annyit tesz, hogy a folyó felszíne éppen a mérce 94,97 méteres alapszintjén áll. És ha a vízállás mínusz 10 centiméter lenne, akkor a vízfelszín magassága 94,87 méter lenne a balti alapszint fölött. vagyis a mínuszjel nem a víz mennyiségére, hanem a vízfelszín és a mérce rögzített nullpontjának egymáshoz viszonyított helyzetére utal.
Miért éppen a balti tengerhez mérjük a Dunát?
A furának ható 94,97 méteres szám mögött egy kétszáz éves történet van, ugyanis a budapesti vízállásmérés története a 19. század elejéig nyúlik vissza. Az első budai vízmércét 1817-ben állították fel, a rendszeres állami észlelések pedig 1823-ban kezdődtek. A mércék nullpontját hagyományosan úgy választották meg, hogy az a kor ismert kisvízi viszonyaihoz igazodjon. Csakhogy közben maga a Duna is változott. A folyószabályozás, a meder alakulása és a kisvízszintek süllyedése miatt a Vigadó téri mérce nullpontját 1943-ban egy teljes méterrel lejjebb helyezték. Ennek nagyon prózai oka is volt: így akarták elkerülni, hogy kisvíz idején a nehezebben értelmezhető negatív számokat kelljen használni. Nyolc évtizeddel később a Duna ezt az egy méterrel lejjebb helyezett nullpontot is elérte. Most pedig alá is került.
Milyen rekordok dőltek meg a nyáron?
A Vigadó téri mércén 2026 előtt megfigyelt legkisebb vízállás, az úgynevezett LKV 33 centiméter volt. Ezt 2018. október 25-én mérték. Az idei nyár azonban ezt a szintet már többször alulmúlta, a -1 a negyedik rekord idén. Az LKV nem valamiféle fizikai határ – írja a Vízművek, nem azt jelenti, hogy ennél kevesebb víz már nem lehet a Dunában. Egyszerűen azt mutatja meg, mi volt az adott vízmércén a megfigyelések során addig rögzített legalacsonyabb vízállás. És itt fontos az „adott vízmérce”: minden vízmércének saját, rögzített nullpontja van, ezért ugyanabban az időpontban az egyik mérce mutathat pozitív, egy másik pedig akár negatív értéket is. A különböző helyeken leolvasott centiméteradatok tehát önmagukban nem hasonlíthatók össze egymással.
Az igazán fontos adat az, hogy ilyenkor mennyi víz folyik a Dunában, így a vízállás mellett fontos nézni a vízhozamot is. Ez azt mutatja meg, hogy egy adott szelvényen egységnyi idő – jellemzően egy másodperc – alatt mekkora vízmennyiség halad át. Amikor szeptemberben Budapestnél elérte a 0 centimétert a vízállás, a Duna vízhozama mintegy 685 köbméter volt másodpercenként. Összehasonlításképpen: a 2013-as rekordárvíz idején, amikor a legnagyobb vízállás 891 centiméter volt, a vízhozam elérte a 9200 köbmétert másodpercenként. A két adat jól mutatja, mennyire más állapotban lehet ugyanaz a folyó. És azt is, miért nem lehet pusztán a vízmércén látható centiméterekből megmondani, mennyi víz halad a Dunában.
Az évtizedek, évszázadok alatt a Duna medre lassan, de folyamatosan változik. A folyószabályozások, a korábbi jelentős kavicskitermelés és a felső-dunai vízlépcsők hordalék-visszatartó hatása egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a folyó egyes szakaszain hosszú távú medermélyülés alakult ki. Ha a meder mélyebbre kerül, ugyanahhoz a vízhozamhoz alacsonyabb vízállás is tartozhat az idők múlásával. A vízállás és a vízhozam tehát szorosan összefügg egymással, de nem ugyanaz a kettő. Ezért egy folyó állapotát sem lehet egyetlen vízállásértékkel leírni.
Hogy hat a budapesti ivóvízre a Duna szintje?
A Vízművek mindig hangsúlyozza, hogy Budapest ebből a szempontból különleges helyzetben van, a főváros ivóvize nem úgy készül, hogy közvetlenül vizet vesznek ki a Duna sodrából. A Főváros vízellátásának alapja a parti szűrés: a Duna vize a meder és a part alatti természetes kavicsos-homokos vízadó rétegeken keresztül jut a part közelében épített kutakhoz.
A Duna vízállása azonban nagyon is számít, írják. A vízadó rétegnek az a része vesz részt a víztermelésben, amely a Duna vízszintje alatt fekszik. Minél alacsonyabb tehát a Duna vízállása, annál kisebb a vízadó rétegnek az a része, amelyből vizet lehet kitermelni. Rendkívül alacsony vízállásnál ezért csökken a kutak vízadó képessége és ezzel együtt a rendelkezésre álló víztermelési kapacitás is.
A rendkívüli kisvíz számukra ezért nem látványosság, hanem rendkívüli üzemeltetési helyzet. A csökkenő termelési kapacitások mellett is ki kell elégíteni Budapest vízigényét, és ilyenkor különösen fontossá válik, hogy ne történjen olyan műszaki hiba, amely tovább csökkenti a rendelkezésre álló kapacitást. Ezért figyelik folyamatosan a Duna vízállását, a vízhozamot, kútjaik működését és a fogyasztás alakulását.