A történelmi aszály idején végre történelmi lehetőség nyílt arra, hogy Budapest újra közelebb kerüljön a vizeihez.
Az elmúlt napokban, ahogy Bardóczi Sándor főtájépítész is (új ablakban nyílik meg)fogalmazott, egy rettentően fontos, inspiráló együttműködés vette kezdetét, augusztus 18-án, kedden ugyanis összejött a Főpolgármesteri Hivatal minden érintett szervezeti egysége, a Fővárosi Csatornázási Művek és a Rákos-patak Szövetség lelkes, tetterős tagjai, és megszületett a Fővárosi Élővizek,
avagy a Fővárosi Vizes Élőhelyek Kerekasztala.
A kerekasztal (új ablakban nyílik meg)a tervek szerint rendszeres szakmai párbeszédet és együttműködést biztosít majd a civilek, a szakmai szervezetek és a fővárosi intézmények között.
„Az elmúlt évtizedekben a városi patakokra úgy tekintettünk, mint veszélyforrásokra, és úgy alakítottuk ki őket, hogy a lehető leggyorsabban távozzon a víz a lakóövezetünkből. Ma már pontosan tudjuk, hogy ez a szemlélet hibás volt, és szeretnénk megfordítani: minél több természetes vizet megőrizni a városi patakokban” – (új ablakban nyílik meg)mondta Karácsony Gergely.
A jövőben, tette hozzá, közösen fognak dolgozni azért, hogy
Budapest természetes vizes élőhelyei megmaradjanak.
A Rákos-patak Szövetség civil társulás (új ablakban nyílik meg)beszámolója szerint céljuk nem csupán hosszú távú stratégiák készítése, hanem gyorsan megvalósítható, gyakorlatorientált ökológiai beavatkozások előkészítése és megvalósítása Budapest patakjain, tavai és Duna-parti élőhelyein.
„Olyan megoldásokat szeretnénk előtérbe helyezni, amelyek kevés beruházással, inkább szakmai tudással és közösségi munkával képesek javítani a város ökológiai állapotát.”
A főtájépítész tájékoztatása szerint abban is megállapodtak, hogy ebbe a munkába az érintett kerületi és agglomerációs települések képviselőit, szakcégeit, köztisztviselőit is meg kell hívni, meg kell őket szólítani, mert a probléma, a tulajdonviszonyok a patakok mentén komplexek, a vízmegtartás lépései sziszifuszi
tulajdonjogi, mérnöki, projektelőkészítési munkával járnak.
A munkálatok során ráadásul úgy kell tájhasználat-váltásban, vízmegtartásban, vízőrzésben, élőhely-rehabilitációban gondolkodni, hogy az lakossági szemléletformálással, önkormányzatok közötti egyeztetésekkel, és a villámárvizek biztonságos mederben tartásával járjon együtt.
A célok között szerepel (új ablakban nyílik meg)továbbá a greenwashing elkerülése, a vízelvezető dogmák meghaladása.
Ahogy a Rákos-patak Szövetség civil társulás írja, a kezdeményezés alapgondolatát Széll Anikó, Dukay Igor, Réder Ferenc és Dr. Weiperth András fogalmazták meg, a találkozó megszervezésében pedig Bardóczi Sándor főtájépítész és Vöő Csaba, a Rákos-patak Szövetség elnöke vállalt meghatározó szerepet.
A Fővárosi Önkormányzat részéről jelen volt Karácsony Gergely főpolgármester mellett Bardóczi Sándor főtájépítész, Takács Noémi természetvédelmi csoportvezető, Barsi Orsolya klíma- és környezetügyi főosztályvezető, valamint a Fővárosi Csatornázási Művek vezető szakemberei és több további munkatársak.
A civil oldalt
a budapesti vízfolyások szinte teljes spektrumát
képviselő szakemberek és szervezetek képviselték: hidrobiológusok, ökológusok, természetvédők, tájépítészek, kutatók, környezetvédelmi szakemberek és helyi civil közösségek a Rákos-pataktól a Szilas-patakon, Ördög-árkon, Bodzás-árkon és Maglódi-patakon át egészen a Duna-partig.
A következő hónapok feladata, mint írják, hogy a civil oldal összegyűjtse azokat a konkrét, megvalósítható beavatkozási javaslatokat, amelyeket a fővárossal közösen elindíthatnak. Szeretnék ugyanis, ha a kerekasztal nem csupán konzultációs fórum lenne, hanem „valódi cselekvő közösség, amely kézzelfogható eredményeket ér el a vízmegtartás, az élőhely-helyreállítás, a biodiverzitás növelése és Budapest klímaalkalmazkodása terén”.
„Ez még csak a kezdet. De úgy érezzük, történelmi aszály idején végre történelmi lehetőség nyílt arra, hogy Budapest újra közelebb kerüljön a vizeihez.”
Ahogy ugyanis nemrég a főpolgármester is (új ablakban nyílik meg)figyelmeztetett, minden felhasznált szimuláció, minden vizsgált forgatókönyv
a város minden pontján melegedést jelez.
A forgatókönyvek mindegyike a század közepére évente 1–3,5 hét többlet hőségriadós nappal és 2–4 hét többlet trópusi éjszakával számol. A jövőben ráadásul átrendeződik a csapadékmennyiség is, nyáron csökken a csapadék, a többi évszakban növekszik.
A csapadék tehát éppen abban a periódusban fogy, amikor a hőterhelés és a növényzet vízigénye a legnagyobb. A vízhiányt főleg (új ablakban nyílik meg)a hőterhelés növekedése fogja hajtani, a beavatkozási logikát, magyarázzák a vizsgálatok, ennek megfelelően a csapadék helyben tartása, a beszivárgás és az árnyékolás–párologtatás oldaláról indokolt felépíteni. A leghosszabb csapadékmentes időszak Budapesten egyébként ma is átlagosan évi 32 nap.
A válság (új ablakban nyílik meg)egyértelművé tette azt is, hogy a városi zöldfelület nem esztétikai többlet és nem kényelmi kiadás, hanem vízzel működő közegészségügyi és városüzemeltetési infrastruktúra.