Idén nyáron újabb fontos lépések történtek annak érdekében, hogy az Árasztó-partra pár éven belül úgy tekintsünk, mint olyan fővárosi nevezetességre, amit muszáj felkeresni.
„Idén, egymás után immáron ötödik alkalommal kezdődött el a szezon az albertfalvai Duna-parton kialakított Árasztó-parton! Akárcsak az eddigi években, ismét kis költségvetéssel, valamint apró beavatkozások segítségével alakítottuk át a területet pihenő- és szabadidős parkká: idén 6 új napággyal, 3 új piknikasztallal, 2 új grillezővel bővült a part, a korábban kihelyezett piknikasztalokat és napágyakat lecsiszoltuk. Valamint a főváros első köztéri komposztmosdóját is felfrissítettük” – (új ablakban nyílik meg)tájékoztatott a nyár elején az ötletgazda Város és Folyó Egyesület (Valyo), amely első alkalommal 2021-ben tesztüzemben, kísérleti jelleggel nyitotta meg ezt korábban teljesen elhagyatott helyet a Duna-parton, amelynek az Árasztó-part nevet adták.
A Valyo lelkes civiljei már azelőtt megkezdték az elhagyatott part komfortosítását, hogy rajtuk kívül még senki nem gondolta volna, hogy ott – épp ott! – szabadstrand létesülhet. Ha ugyanis visszatekintünk az elmúlt 80-100 évre, a környéket sok mindennek lehetett volna nevezni, ám a szabadidő hasznos eltöltésére alkalmas területnek semmiképp. Az Árasztó-part pontos címe – Budapest, XI. Hunyadi János út 2-4. – is megtévesztő, csaták hősei helyett inkább a szocialista munka hősei működetek itt, és ha jelkép is kell, akkor legfeljebb vörös ötágú csillag és még véletlenül sem kereszt vagy félhold. A környék valódi szürke zóna volt, a rendszerváltásig gyárak sokasága ontotta a füstöt és mérgezte egyéb módokon a dél-budai levegőt, és a Dunát.
Az Árasztó-part fölé a Híradástechnikai Gépgyár (HITEKA) magasodott, amely sokáig a Csepel Művek „leánya” volt, nem mellesleg szigorúan őrzött hadiüzem. Busz is járt ki ide, a 10A a Móricz Zsigmond körtérről. Nevével ellentétben a gyár a hatvanas évek végétől elsősorban autódiagnosztika területét ért el sikereket a szocialista táboon belül. „Az 1968-ban mutatott ELKON—S100 típus oszcilloszkópos motorvizsgáló berendezés — mely alkalmas kettő és négyütemű benzinüzemű motorok, valamint szerelvényeinek kiszerelés nélküli vizsgálatára — széleskörű elterjedése, s nem utolsósorban sikere, arra ösztönözte a gyár tervezőgárdáját, hogy könnyű, hordozható és megbízható műszereket is hozzon létre. Ezen műszerek különösen — éppen az előbb említett tulajdonságaik következtében — az egyedi méréseket igénylő-végző felhasználók körében arattak sikert” – írta a gyárról 1971-ben az Autó-Motor című lap, amelyből – legalábbis 55 év múltán – már sejthető, hogy mivel e berendezések a szocialista táboron kívül nem voltak eladhatók, a rendszerváltás a HITEKA sorsát is megpecsételte – a kilencvenes évek elején csődbe ment. (A gyár emlékét ma már elsősorban a lakossági hirdetési oldalak őrzik, aktuálisan például 15 ezer forintért árulják ezt az 1974-es évjáratú szénmonoxid-mérő készüléket – dekorációnak!)
A gyár területén azóta különféle vállalkozások kezdtek működni, elsősorban autószerelő- és egyéb kisüzemek, de az egyik gyárépület felhasználásával.1997-ben háromcsillagos szálloda nyílt a területen, a Hotel Berlin. Amellyel kapcsolatban legyen elég annyi, hogy
a Tripadvisor értékelései szerint 382 budapesti szálloda közül a 372. „legjobb”.
Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az egyik közeli utcát a legendás vegyészprofesszorról, Dr. Papp Elemérről nevezték el, akinek a nevéhez egyebek mellett a Hypo szabadalmaztatása is kötődik, akkor... Nem túlzás kijelenteni: az Árasztó-part környezete a megtestesült antitézise volt mindannak, amivé napjainkra vált – elsősorban lelkes civilek jóvoltából.
A Valyo több éves fáradozását tavaly koronázta siker; a kezdeményezést felkarolta a főváros, melynk nyomán a part tavaly augusztusban háromhetes tesztidőszakra nyílt meg a Budapest Gyógyfürdői és Hévízei Zrt. gondozásában, idén pedig térben is kibővült a szolgáltatás, amely immár 100 méteres szakaszon várta a fürdeni vágyókat. Amint az a Valyo honlapján olvasható: „Büfé nem üzemel a helyszínen, de ivóvíz és zuhanyzó is elérhető a bútorok, a grillező és a komposztmosdó mellett. A szabadstrandot július 1-jén Karácsony Gergely főpolgármester és László Imre XI. kerületi polgármester nyitotta meg.
„A Duna vízminősége a mérések alapján évről évre jobb. A fürdőzők biztonsága elsődleges, ezért társaságunk az elmúlt hetekben és az üzemelés időszakában is rendszeresen ellenőrzi, nyomon követi a vízminőségi adatokat.
A Duna-fürdő nyitvatartását vízminőség, a folyó vízállása és a csapadékos időjárás befolyásolhatja.
Ezekről a Duna-fürdő Facebook oldalán, társaságunk honlapján és a helyszínen lehet folyamatosan tájékozódni" – (új ablakban nyílik meg)olvasható a BGYH honlapján. Ami pedig az idei szezont illeti: eddig úgy tudtuk, hogy a strandolás legádázabb ellensége a borús idő és az eső, az idei fülledt, forró nyár azonban felülírta e megállapítást. A Duna ijesztő mértékű apadása nyomán teljesen feleslegessé vált a „Vigyázz! Mélyvíz! ” tábla.
Felfedező utunk során, július 30-án a kijelölt helyen a legfeljebb térdig érő vízben lehetett fürdőzni, és a Duna apadása ekkor még nem ért véget. Sőt egyre több. eddig a mélyben pihenő múltbéli lelet került a felszínre, vagy vált láthatóvá.
Egyebek mellett egy Trabant típusú személygépkocsi maradványai is.
„Az alacsony dunai vízállás miatt különleges alkalom nyílik arra, hogy minél több hulladékot kiszedjünk a Duna medréből. A strand területén egész nyáron folyt a takarítás, ám most a strandon kívüli területekre is kiterjesztjük a folyó tisztítását” – hirdette meg közösségi akcióját augusztus 26-ra a Valyo, s mint írták:
Ha akár csak fél órára tudsz beugrani, az is nagy segítség. Ki tudja pont abban a fél órában milyen különlegességet húzunk ki a Dunából?
Ami azt illeti, akadt látnivaló, noha a Trabantot az azóta emelkedő vízállás miatt, céleszköz híján lehetetlen lett volna a partra emelni. Azonban a rengeteg műanyag palack és plasztikhulladék és ruhanemű (rongyok) mellett, egy nagy méretű markolót, egy routert, mobiltelefonokat, egy Danubiana (!) márkájú gumiabroncsot is partra emeltek. A legmeglepőbb mégis az az olasz nyelvű, bankkártya méretű Szűz Mária kép volt, amely szinte sértetlenül került elő.
Mondhatnánk erre, hogy „Isten hálája jeléül" a sok-sok fáradozás miatt, de ennél valamivel életszerűbb, és mindenképpen különösen örömteli, hogy az apró lelet felszínre kerülése nem történhetett volna meg,
ha nem ennyire tiszta a Duna víze.
És persze ne feledkezzünk arról a hatalmas segítségről sem, amelyet a vízkörnyéki szemétgyűjtésben rutinosnak számító Pet Kupa és az MBRC The Ocean munkatársai nyújtottak az önkénteseknek.