A Margitnegyed program keretében új kultúrtér jön létre a hétköznapi fotográfia elismertetésére és ünneplésére. De mitől lesz hétköznapi a fotográfia?
A hír
Az Eidolon Alapítvány létrehoz egy hétköznapi fotográfiával foglalkozó múzeumot a Margit híd Budai hídfőjéhez közeli, a Margit körút 8-10. fsz. 1. szám alatti ingatlanban, amiben korábban egy bankfiók üzemelt. A kulturális létesítmény kapcsolódik a (új ablakban nyílik meg)Margit-negyed programhoz, ezért megállapodást kötött a II. kerületi önkormányzattal a közös munkáról, programok szervezéséről és a kapcsolódó kommunikációról.
Mit csinál az alapítvány?
Az Eidolon Centre for Everyday Photography egy nemzetközi szinten is egyedülálló, budapesti székhelyű kulturális alapítvány és kutatóközpont, amely a professzionális művészet helyett a privátfotográfia, az amatőr családi képek és a mindennapi képalkotás gyűjtésére, megőrzésére és tudományos elemzésére szakosodott. A Szilágyi Róza Tekla által vezetett intézmény alapvető küldetése, hogy a családi albumok elfeledett anyagait és a mindennapi, akár social media fotóinkat olyan értékes vizuális leletként kezelje, amelyekből pontosabban megismerhető a múlt rejtett társadalom-, politika- és mentalitástörténete.
A szervezet nemzetközi szinten is kiemelkedő szereplő, hiszen ők gondozzák az évenkénti Eidolon Grant elnevezésű ösztöndíjprogramot, amely összesen 25 000 eurós keretösszeggel támogatja a privátfotó-gyűjteményeket feldolgozó külföldi és hazai művészeket, kutatókat, valamint kurátorokat. Az elméleti háttér biztosítására saját online szakmai folyóiratot működtetnek Eidolon Journal néven, miközben az (új ablakban nyílik meg)Eidolon Club eseményein keresztül rendszeres filmvetítéseket, szakmai kerekasztal-beszélgetéseket és közönségtalálkozókat szerveznek a témában.
Mi is az a privátfotó?
“Az Eidolonnál privátfotónak tekintjük mindazt, ami amatőr, kamerával, telefonnal rendelkező egyének mindennapi képalkotásából kikerül – és azokat az alkalmazott fotónak tekinthető képanyagokat is, amelyek eredendően nem a szélesebb közönség, hanem szorosabb szakközegek számára készültek. Ilyenek például az orvosi és rendőri archívumok.“ - pontosította a definíciót Róza egy interjúban. “A privátfotó komoly kulturális és tudományos területeket integráló határműfaj, ami szól megőrzésről, társadalomtörténetről, művészetről, esztétikáról, személyes élményekről… “ - tette még hozzá.