Vállalhatatlanul csúnya, vállaltan figyelemfelkeltő – talán így írható le az a pályázaton kiválasztott, meghökkentő plakát, amely Budapest-szerte hirdeti, hogy ne felejtsük el felajánlani a személyi jövedelemadónk 1%-át. Mielőtt az ízlésrendőrség kiszállna a Fővárosi Önkormányzathoz, a plakátot tervező Rácz Dorinával és Madár Bencével beszélgetünk, hogy mi is ez és mi miért van.
Szokatlan egyszarvús plakátok jelentek meg május elején Budapest utcáin. Aki kicsit is foglalkozik vizuális kultúrával, azt is meghökkenti, mennyire ronda, de talán jobban tudja olvasni, hogy mennyi szándékolt “hiba” van benne. És pont ettől lett szerintünk zseniális. A tervezőpáros, Dorina copywriterként, Bence art directorként dolgozik a győri Mangrove reklámügynökségnél, őket kérdeztük arról, hogy vajon nehéz-e csúnya dolgot tervezni? Mit szóltak, amikor a zsűri döntése értelmében elnyerték az első helyet Budapest Főváros Önkormányzata, a Civilizáció koalíció és a CEU Közép-európai Egyetem közös pályázatán? Mik is ezek a betűtípusok és színek?
Ez a plakát tényleg nagyon csúnya. Cserébe viszont nagyon okos – ezt egy kicsit el tudjátok magyarázni, hogy mit is látunk és miért?
Több koncepciót is hoztunk erre a pályázatra, és mindegyikben azt feszegetjük, hogy milyen ötlettel tudjuk átlépni azt a szintet, amivel megragadjuk a figyelmet az adó 1%-os felajánlás kapcsán. És ez volt az egyik ilyen ötletünk, hogy csináljunk valami annyira csúnya dolgot, ami annyira vonzza a szemet, hogy egyszerűen muszáj elolvasni az embernek, hogy mi ez, és mit szeretne mondani ez a plakát.
Ki tudtok emelni belőle konkrét elemeket, hogy mi miért ronda? Hogy igazából betartottátok valamennyire a szakma szabályait, csak a fonákjára fordítottátok?
Például a betűtípusoknak a világ két legrondább betűtípusát kiválasztottuk, a Comics Sans-ot és a Papyrust, csak ezek jelennek meg, amik minden grafikusnak azonnal tiltólistásak alapból amúgy. A grafikai elemekben meg a minél jobban nem odaillő dolgokat válogattuk, minél inkább olyan színátmeneteket kerestünk, amiben minden szín van össze-vissza, nagyon igyekeztünk, hogy ne passzoljon semmi semmihez.
És néha ez nagyobb kihívás, vagy nehezebb direkt csúnyát alkotni?
Sokkal nehezebb, igen.
Közben meg ez a vizuális nyelv, ez nem idegen, a neten is elég gyakran szembejön…
Alapvetően azt gondoljuk, hogy azzal, hogy ilyen széles körben elterjedt az AI, most folyamatosan ilyenekkel találkozunk, csak nyilván az AI által felturbózottabb változatokban.
Meg szerintünk mindenki, aki tanult a közoktatásban azért nagyon sok ilyennel és hasonlóval találkozott, amikor még a szárnyát próbálgatta. Gondolunk itt a power point prezentációkra, azoknak a minél extrább megoldásaira, amikkel mindenki kísérletezett szerintem. És ha kreatív pályára mész, kinövöd persze, de szerintem ez olyan szinten benne marad a köztudatban, hogy ezzel mindig lehet példálózni, hogy hát ez volt az etalon valaha. Illetve sok mindenkinek ez az etalon még ma is, és azt gondolja, ezzel a vizuállal egy magas szintű grafikai munkát adott ki a keze közül.
Mennyire lepődtetek meg, amikor ezt a plakátot választotta ki a zsűri?
Ennél a konkrét plakátnál, én voltam az értelmi szerző (Dorina), hogy ez legyen egy ilyen csúnya dolog. Bencével már elég régóta dolgozunk együtt, és azért ő szereti mindig a szebbik felét megfogni a dolgoknak, és a grafikailag sokkal igényesebb munkákra koncentrál. Ez ilyen kicsit fun fact, hogy alapvetően nem ez volt az első verzió, ami elkészült belőle. Az is csúnya volt, de a szép csúnya.
Az első változatra egy nagyon ronda mélytengeri halat választott Bence, hogy ez a hal nagyon csúnya, viszont az adó egy százalékát felajánlani nagyon szép dolog. És akkor ott volt egy kis pusholás, hogy de mi lenne, ha tényleg megpróbálnánk egy ilyen ocsortány grafikai munkát, és mondta, hogy na jó most az egyszer, és soha többet. Végül öt plakáttal neveztünk összesen, és nem gondoltuk, hogy pont ez lesz a befutó, de nagyon szerettük volna megpróbálni.
Akkor nektek is egy nagy meglepetés volt, hogy a Főváros azt mondta, hogy hm, ezt szeretnénk az utcákra mindenhova?
Igen, mert szerintünk volt több olyan ötletünk is, ami úgy éreztünk, hogy erős lett, és amikor megkaptuk az e-mailt, hogy nyertünk, akkor nem is gondoltuk, hogy az unikonisossal. Szakmailag nekünk ez egy nagyon nagy mérföldkő, nemcsak hogy nyertünk, de hogy ezzel a szokatlan ötlettel értük el ezt. Grafikailag is kihívás csúnyát tervezni, de marketing szempontjából is igazából az, hogy sikeres lehet ez az antidesign és antimarketing.
Láttátok már valahol Budapesten kihelyezve a plakátokat?
Igen, vonattal jöttünk Győrből, és ahogy kijöttünk Kelenföldön az aluljáróból, ott az Etele Plázánál egyből szembe is jött. Úgyhogy csináltunk is pár képet vele.
Mi a szakmai véleményetek, ma milyen állapotban van a köztéri vizuális kultúránk?
Szerintünk egy plakát akkor éri el igazán a célját, hogyha beszélünk róla. Ha megállunk, észrevesszük, beszélgetünk róla kicsit, és ez az unikornisos plakát szerintem eléggé feszegeti azt, hogy emellett azért biztos meg fognak állni az emberek már csak így ránézni, hogy mi az Isten ez.
Alapvetően azért azt mi is látjuk, hogy iszonyatos reklámzajban élünk, folyamatos túltelítettség van ebből, és akármilyen szép, akármilyen jól kidolgozott egy plakát, nem kapjuk fel rá a fejünket. Most is, ahogy itt jöttünk, és nézegettük a közterületeken, hogy hol van kint az unikornis, azért látjuk, hogy millió meg egy hirdetés kint van, és igazából nagyon nehéz szerintem áttörni így az emberek ingerküszöbét azzal kapcsolatban, hogy megnézzenek valamit.
Ez az egyik része, a másik meg az, hogy a jelenlegi közéleti szituációban, amiben a választások után vagyunk, amikor iszonyatos hirdetési dömping volt, most tényleg egy kicsit megpróbáltak az emberek elhatárolódni már ettől. Túlstimulálódtak a hirdetésekből, meg plakátokból, ami alapvetően is egy valid jelenség, de most szerintünk ez még fokozottabban van jelen. Ezért mindenképp egy olyan kampány plakátot szerettünk volna egy ilyen fontos témához, ami át tudja törni ezt az ingerküszöböt.
Ráadásul nagyon nagy szívügyeink a közhasznú dolgok, meg olyan kampányok, amik nem egy terméket akarnak eladni. És lehet, hogy kicsit rosszul hangzik egy marketinges szájából, de jó kiszakadni néha abból az értékesítési központú alkotásból és valami nagyobb jó, nagyobb egész érdekében csinálni valamit, úgyhogy mi nagyon örültünk ennek a pályázatnak.
És te már felajánlottad az 1%- odat???