A Csernobilban történt katasztrófa vagy az attól való félelem okozott nagyobb károkat Magyarországon? 40 éve ilyenkor már vöröses lánggal égett a reaktor.
Az 1986. április 26-án bekövetkezett csernobili atomkatasztófát, ugyanúgy mint a Szovjetunióban, Magyarországon is csak ellentmondásokon keresztül lehetett feldolgozni, hiszen a tudományos adatok és a politikai propaganda szinte azonnal éles konfliktusba kerültek egymással.
Magyarországot a radioaktív szennyezés két hullámban érte el, az első felhő 1986. április 29-én főként az ország északi és középső részét érintette, a második pedig május elején a déli országrészt és a Dunántúlt sújtotta. A korabeli mérések szerint a talaj szennyezettsége drasztikusan megugrott: az április végén mért adatok az ötszázszorosára emelkedtek. A Kádár-rendszer vezetése azonban a szovjet pártvezetéstől kapott limitált mennyiségű információból úgy gazdálkodott, hogy a pánik kitörésének elkerülése mellett segítsenek megőrizni a baráti Szovjetunió presztízsét is. Ennek egyik tragikus következménye például az volt, hogy kelet-európai blokkban mindenhol megtartották a május 1-i felvonulásokat, ahol óriási számban, százezrével vonultattak munkahelyi kollektívákat és óvodás csoportokat is, miközben a levegőben a radioaktív izotópok koncentrációja éppen a csúcspontján volt.
A hírek azonban egyre terjedtek, és a magyar lakosság körében a bizonytalanság szülte a legnagyobb félelmet. Megkezdődött a jódtabletták felvásárlása a gyógyszertárakban, ezeket az emberek orvosi felügyelet nélkül kezdték szedni, ami önmagában is egészségügyi kockázatot jelentett. A hatóságok azt állították, hogy a hazai zöldségek mosás után fogyaszthatók, miközben Ausztriában és az NSZK-ban már megsemmisítették a hasonló terményeket és betiltották a keleti, köztük a magyar importot. A magyarok még egy ideig a kisebb, rosszabb minőségűnek látszó zöldségek és gyümölcsök felé fordultak, azt gondolván, hogy azok nem lehetnek sugárfertőzöttek, de a propaganda hatására azokat is percekig sikálták vagy meghámozták. Egy ponton azonban akkora lett a bizonytalanság, hogy a legtöbben lemondtak a zöldség-gyümölcs és a friss hús fogyasztásáról is, és átváltottak a mirelit zöldségek és húskonzervek vásárlására.
A katasztrófa legismertebb magyar áldozatai kamionsofőrök voltak, akik közül sokan a robbanás utáni napokban is az erőmű közvetlen közelében, Kijeven keresztül haladtak el, mit sem sejtve a láthatatlan veszélyről. A sofőrök elmondása szerint a hatóságok nem fordították vissza őket, és később sem kaptak megfelelő orvosi ellátást, közülük sokan daganatos megbetegedésekben hunytak el a következő évtizedben. Az esemény másik tragédiája, hogy a katasztrófát követő hónapokban ugrásszerűen megnőtt a kért terhességmegszakítások száma. A kismamák annyira féltek a sugárzás okozta esetleges fejlődési rendellenességektől, hogy több ezer egészséges magzatot vetettek el a hiányos és ellentmondásos tájékoztatás miatti félelemben, még úgy is, hogy hivatalosan a sugárzásra hivatkozva ezt nem végezhették el rajtuk.
Most, 40 évvel később már inkább az emlékezés szerepét nagyrészt a popkultúra vette át:
- Számtalan film és sorozat is feldolgozta az atomerőműben történteket, Budapesten, a kelenföldi erőmű vezérlőjében forgatták az eseményeket feldolgozó legnépszerűbb sorozat vonatkozó jeleneteit,
- több szabadulószoba jelenleg is életben tartja ezt a tematikát, azzal a különbséggel, hogy itt a játék lényege, hogy a tragédiát még meg lehet előzni, ha elég ügyes valaki,
- a témához kapcsolódó kiállítás pedig még megtekinthető a Mai Manó Házban.
Kép: Maxim Dondyuk/Mai Manó Ház