Száz éve, 1926. április 23-án született Janikovszky Éva, eredeti nevén Kucses Éva Etelka Nanetta. Neve mára fogalom: szinte nincs olyan magyar család, ahol ne kerültek volna le a polcról könyvei – egyszer gyerekként, máskor szülőként, és sokszor mindkét szerepben ugyanaz az olvasó.
Középosztálybeli, jómódú, értelmiségi családban nőtt fel a nagyszülői házban. Édesanyja Bartos Júlia Lili, édesapja Kucses Pál volt. Szülei válása után édesanyja újraházasodott: dr. Donászy Kálmán költő, újságíró és politikus nemcsak nevelőapa, hanem valódi apafigura lett életében.
Gyermekkorában naplót írt, és már ezekben a korai szövegekben felismerhető az a hang, amely később a magyar gyermekirodalom egyik legjellegzetesebb megszólalásává vált. Első kötete 1957-ben jelent meg, Kispál Éva néven.
Janikovszky Éva több mint harminc könyvet írt, forgatókönyvei is készültek, műveit számtalan nyelvre fordították le. Írásainak középpontjában a gyerek–felnőtt kapcsolat áll: a mindennapok apró konfliktusai, félreértései, belső monológjai és az a sokszor kimondatlan feszültség, amelyben mindenki felismerhetett – és felismer – valamit saját magából.
Legismertebb művei, mint a Ha én felnőtt volnék, a Kire ütött ez a gyerek?, vagy a Már óvodás vagyok,
vagy Az égig érő fű (amelyszintán az ő történeteiből, a Málnaszörp és szalmaszál-ból íródott), nem tanítani akarnak, hanem megértetni. Nem kioktatnak, hanem tükröt tartanak – hol a gyerek, hol a felnőtt kezébe.
Szövegei elválaszthatatlanok Réber László rajzaitól. Míg Janikovszky kevés szóval ír, Réber kevés vonallal rajzol. A humor náluk sosem harsány, inkább finom, önironikus – pont annyira, hogy fájdalmas felismerések és ráeszmélések is nevetéssel oldódjanak fel.
Janikovszky Éva művei időtállóak és generációkon átívelőek. nyelvezetük még így 60-70 év távlatából is frissnek hat, ahogy látásmódja is. A gyerek- és felnőtt szereplők belső világa minden korban ismerős.
Emlékezete ma is él a városban. A bulinegyed szívében, a Dob és Wesselényi utca közötti egykori „15-ös tömb” helyén álló, róla elnevezett közparkban áll a szobra. A helyszín választás nem véletlen: közel fél évszázadon át volt Erzsébetváros lakója. A parkban egy tűzfalon Réber László rajzaival illusztrált falfestmény is látható, a Már megint című könyv motívumaival – mintha csak egy óriási, kinyitott oldalon sétálnánk végig.
2026-ban, születésének 100. évfordulóján a Móra Könyvkiadó és a Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány emlékévet hirdetett. Az év során országszerte – és határon túl is – programok, kiállítások, felolvasások, színházi és animációs bemutatók, hangoskönyvek és irodalmi események tisztelegnek az életmű előtt. Erzsébetvárosban április 23-án a KULT7 szervezésében egész napos Janikovszky-napot tartanak: délelőtt koszorúzás és mesevetítés, este kiállításmegnyitó és felolvasószínház várja az érdeklődőket. A kiállítás május 21-ig ingyenesen látogatható.
A centenáriumra három új kötet is megjelent. A Még óvodás vagyok válogatott gyerekhangon megszólaló történeteket gyűjt egybe; Majoros Nóra könyve (A lány, akivel mindig történik valami) Janikovszky Éva inspiráló életútját ismerteti meg a kicsikkel; míg Vojnics-Rogics Réka kötete (Utazás az íróasztalom körül) az irodalmi pályaképet rajzolja meg a felnőtt olvasók számára.
Janikovszky Éva nem harsány emlékmű a múltból, hanem élő hang a jelenben. Száz év távlatából is pontosan érti, mit érzünk – gyerekként, szülőként, emberként. Talán ezért érezzük úgy ma is, hogy amit leírt, azt rólunk írta.
A megújult honlap az emlékév programjaival és az életmű részleteivel itt érhető el: https://janikovszkyeva.hu/