Elindult egy iskolaépület átalakítása Újpesten, ahol az egykori tantermek helyett 26 korszerű, energiahatékony szociális bérlakás várja majd a lakókat. Ez a DemoHub, a budapesti AHA – Affordable Housing for All (Megfizethető lakhatást mindenkinek) uniós program mintaprojektje, amivel új lakhatási, szociális és intézményi megoldásokat tesztel a Főváros. A projektet tervező Mókembé építésziroda vezetőjével, Kőműves Mártonnal beszélgettünk.
A Habitat for Humanity (új ablakban nyílik meg)definíciója szerint lakhatási szegénységben él az, akit legalább egy alábbi probléma érint: megfizethetőség, hozzáférés, minőség, elhelyezkedés vagy energiaszegénység. 2025-ben ez a magyar társadalom 30,3%-át, kb. 2,9 millió embert érintett. Budapesten a válság még ennél is koncentráltabban jelenik meg.
Hogyan kapcsolódott be a (új ablakban nyílik meg)Mókembé ebbe a lakhatási projektbe?
Fiatal pályakezdő építészként részt vettünk már a folyamatban a legelső pillanattól és segítettünk az uniós pályázat összeállításában is a Fővárosnak. Kovács Csabával, egykori oktatókkal együttműködve egy érdekes fúzióban kezdtünk el dolgozni – valójában két építész iroda vesz részt a projektben – a NART Architects és a Mókembé.
A koncepcióalkotás során kiderült, hogy a Fővárosnak több használaton kívüli, változatos méretű és korú szakközépiskola-épülete van a birtokában, amelyek közlekedés és elhelyezkedés szempontjából nagyon jó helyeken állnak – adta magát az ötlet, hogy ezeket az épületeket lehetne lakhatás számára átalakítani. Végül a választás egy IV. kerületi, újpesti iskolára esett, ami korában egy bőrfeldolgozó szakközépiskolaként működött.
Volt valamilyen nemzetközi inspirációtok? Európai szinten bevett építészeti gyakorlat az, hogy lakóházzá alakítanak át ilyen típusú elhagyatott épületeket?
Ugyan nem újdonság, amit itt csinálunk, de azért nem is túl gyakori – nem sok olyan projekt van nemzetközi szinten sem, ahol (részben) önkormányzati erőforrásból megfizethető lakhatást biztosítsanak a város lakosai számára egy funkcióváltó átalakítás során. Inkább az ipari épületekből kialakított loftlakások a gyakoriak, de az is a piaci, inkább már luxusingatlan keresletet célozza meg. Itthon szerintem még alultárgyalt téma az épületek újrahasznosítása és nem lebontása, pedig a fenntarthatósági szempontok most fontos téma az építészetben. Sok egyetemen, főleg Nyugat-Európában ezen szempontok miatt már nem is terveznek új épületeket, hanem csak a meglévő épületállomány hasznosításával kísérleteznek.
Iskolából lakóház, tantermekből otthonok lesznek. Mi volt a legnagyobb kihívás a tervezés során?
A legnagyobb kihívás egyértelműen a gépészeti rendszer modernizálása volt, hiszen egy iskolai térstruktúra nagyobb termek sorozatra épül, ahova nem kellett se vizet, se elszívást, se semmilyen gépészetet biztosítani a fűtésen kívül. Ehhez képest egy lakóépületben lakásonként kell konyha, fürdőszoba és ezek szellőztetési igényét gépészetileg kiszolgálni. Bár a meglévő épület kívülről egységes képet mutat, az iskola igazából két ütemben, egymástól eltérő szerkezetekkel és minőségben épült, ami az új gépészet és ezáltal az alaprajzok kialakítását külön megnehezítette.
Fontos, hogy ez egy mintaadó projekt legyen?
Igen, több okból is. Megfizethető lakásokra szükség van és a városokban, Budapesten pedig egyre kevesebb jól pozícionált üres telek áll a rendelkezésre, ezért a meglévő, használaton kívüli épületek funkcióváltó átalakítása is egyfajta megoldás lehet lakásépítésre. Az, hogy ez minden szempontból időtálló gyakorlat-e, azt majd a végén fogjuk meglátni; kérdés hogy egy ilyen átépítés építészetileg, ökológiailag, gazdaságilag évek múlva is tényleg fenntartható-e – ilyen értelemben ez nemcsak mintaadó, hanem egy kísérleti projekt is.
Az már most fontos tanulság, hogy a jövőben egy hasonló átalakításnál sokkal rugalmasabban kell hozzányúlni ezekhez az épületekhez, és már a tervezési programot – hogy mekkora és milyen típusú lakások kerüljenek az adott házba – sokkal hangsúlyosabban az adott épülethez, szerkezeti rendszerhez érdemes igazítani.
Most nem így történt?
Jelen esetben a lakásszámot és a lakásméreteket is a Főváros és a pályázati konzorcium valamennyire előre meghatározta a lakásállomány egészének szükségletei alapján. De ez érthető is, hiszen a Főváros a lakhatási válság enyhítésére vállalkozott – nekünk viszont erre a helyszínre, épületre, a konkrét telek adottságaira kellett terveznünk, amiben ezek a megkötések kihívást jelentettek. Ezért is fontos, hogy legyenek teszt, vagy pilot projektek ilyen léptékben is, hiszen így tanuljuk meg – mi építészeti oldalról, a partnerek projektvezetési oldalról – hogy mi is a teendő ennyire gyakorlati szinten.
Az épület átalakításának fontos része nemcsak a tervezési munka, de a társadalmi is. Ezekben ti mennyire vettetek részt?
Azért izgalmas a projekt egésze, mert több konzorciumi partner dolgozik közösen, de egészen más problémákra keressük a megoldást. Van IT-s munkacsoport, ahol a lakhatási ügyekkel kapcsolatos digitális szolgáltatásfejlesztés például a fő a feladat (ezt a Popcode Kft. Vezényeli). A Fővárosi Lakhatási Iroda létrejötte szintén a projekt egyik legnagyobb vívmánya. Az újpesti épület átalakítási munkálatait megelőzte számos helyi, közösségi feladat.
Ezeket különböző munkacsoportok és partnerek szervezték, mint a KÉK – Kortárs Építészeti Központ, akik helyben készítettek felméréseket, közösségi tervezést és programokat is szerveztek az üresen álló épületbe, amelyek a kész épületben is folytatódnak majd. Az Utcáról Lakásba! Egyesület (ULE) feladata lesz pedig a Fővárossal együttműködve a leendő lakók kiválasztása és a szociális szakmai megvalósítás, a bérlők támogatása. Tehát mindannyian végülis a társadalmi változás előmozdításán dolgozunk, a Mókembé- NART- nál a mi feladatunk meghallani a szociális igényeket és azokat valóságos formába átültetni.
Kicsit mesélsz arról, milyen is lesz belülről az épület, milyen lesz itt lakni?
Jó lesz itt élni, reméljük, sokféle embernek is. Kiemelten fontosnak tartottuk, hogy legyenek a földszinten akadálymentes lakások is, ezt külön rámpával és emelőplatformmal tudtuk elérni. Alapvetés volt az is, hogy legyen egy nagyobb, közös használatú, egyelőre inkább szabadon programozható közösségi tér az utca felőli fronton. Ez külön megközelíthető lesz, így akár külsősök számára iroda vagy közösségi tér is lehet, de a lakók is használhatják majd közös nappaliként. A társasházakat ma már ritkán építik közösségépítő funkció ellátására is, pedig ez egy alapvetés kéne legyen a mai izolált, individualizálódó társadalomban, hogy a szomszédainkkal, ha akarunk, legyen lehetőségünk minőségi időt is együtt tölteni, nyugodt körülmények között.
Az úgynevezett lakásmix meghatározásánál egy változatos összeállításra törekedtünk, így lesz tizennyolc garzonlakás, hat kétszobás és két háromszobás lakás is. Már ez önmagában egy diverz lakóközösséget feltételez, beköltözhetnek majd fiatal párok, nagycsaládosok és egyedülálló idősek is. Az épületegyüttes alacsonyabb, kétszintes tetején pedig közösségi tetőterasz lesz ültetőkkel és ültetőládákkal. Próbáltuk a parkolószámot is minél jobban csökkenteni az udvaron, és olyan udvarrészt kialakítani, ahol össze tudnak gyűlni a lakók, lehet játszani, találkozni is. A bejáratot is úgy próbáltuk méretezni, hogy akár az is teret adjon informális, napi szintű találkozásoknak.
Hogy lesznek egy 60-as évekbeli épületben korszerű, energiahatékony szociális bérlakások kialakítva?
Az EU-s pályázat és a magyar jogszabályok is már megkövetelik, hogy közel nulla energiakibocsátású lakóépület épüljön. A komplexum háromszintes részének tetején 90 napelempanelt és ezzel összeköttetésben három levegő-víz hőszivattyút telepítünk; ez fogja mind a meleg vizet, mind a fűtést és az épület hűtését ellátni.
Az aktív rendszerek mellett fontos, hogy az épület teljesen új hőburkot; korszerű hőszigetelést és új, háromrétegű ablakokat kap. Az árnyékolást beépített redőnyök, a mikroklímát a megnövelt kertfelület, az újonnan telepített fák valamint a zöldtető segíti majd. Ezek az úgynevezett passzív, építészeti elemek talán talán a legfontosabbak, hogy érdemben csökkentsük az energiaveszteséget, ez pedig érezhetően alacsonyabb rezsit fog jelenteni a lakóknak is.
A kivitelezés befejezésével azonban még nem ér véget a projekt, igaz?
Sőt, sok minden igazából akkor kezdődik. Tervben van, hogy az Utcáról Lakásba! Egyesületnek lesznek majd bútorfelújító workshopjai, ezzel is segítve a leendő lakókat a beköltözéskor. Az új lakóknak elérhetőek lesznek az energiahatékonysági tanácsadások is. Illetve számos közösségi esemény, a helyi közösséggel bevonó alkalmat is tervezünk. Ezek nemcsak kifelé lesznek fontosak, hanem az új lakóközösség megszilárdítását is fogják segíteni.
Fontos a beköltözők szociális támogatása is: a beköltöző családokat szociális munkások kísérik a lakhatás stabil megtartása érdekében, a (pályázat egy másik elemeként kidolgozott) korai jelzőrendszer pedig időben jelzi, ha valakinek nehézségei támadnak, megelőzve ezzel a kilakoltatást.
Ha a jövőben mondhatnátok egyetlen álomprojektet, amin szívesen dolgoznátok, mi lenne az?
Most dolgoztunk egy nagyobb léptékű álomprojekten, ugyanis részt vettünk a Rákosrendező tervpályázaton.(Az interjú megszületése óta a pályázat lezárult, a Mókembé és a NART külföldi partnerekkel együtt indult a tervezési szakaszba továbbjutó 16 konzorcium egyikeként. )