Ezzel a kiállítással gyakorlatilag egy kávézót kaptunk egy kultúrtörténeti körsétával, ahol olyan tárgyak is helyet kaptak mint a Pilvax kézi kávépörkölője, vagy egy dugattyús-háromkaros Budapest kávégép, és játszhatunk egy kör csészét is.
A bejárat után egy lélegzetelállító csészefalnak nevezett gyűjtemény akaszt meg minket. Ez közvetlenül azután történt, hogy rájöttünk, itt jó kávét is lehet majd inni a kiállítás után, kicsit csalódás is lett volna, ha nem így van egy kávétematikus helyen. Szóval, csészefal: a kulturális sokszínűség, az alkalmazott esztétikum, a mindent letaroló retro-design – itt elbogarászhat mindenki kedvére hosszú-hosszú percekig. Az azt elfogadnám-játékot játszuk vagy nevezhetjük ezt csészének is, aztán fejben leválogatjuk a teljes kollekciót.
Mitől működik, kinek való egy ilyen kiállítás?
Kezdhetnénk úgy, hogy rögtön belekötünk egy – egyébként a kiállításon is olvasható – az olaszok kávézási szokásait összefoglaló idézetbe, miszerint az nekik csak egy alkalom egy rövid csevejre, egy cigiszünetre, egy gyors presszóra, és már robognak is tovább. Ennek a kiállításnak már a látogatása is felér az előző sommás kijelentés cáfolatával, hiszen a kávé ennél sokkal több, időben és térben egyaránt. Lehet közösségi tér, jelentheti az otthon melegét, a reggeli ünnepi szertartás nyújtotta biztonságot, de közösségépítő ereje is lehet, mondjuk a köré épülő intézménynek, a kávézónak.
Persze kinek a mi a kávézó. Az 1872-es ipartörvény nyomán kávéháznak az az utcaszinti vendégtér nevezhette magát, amelyik legalább ötméteres belmagassággal és legalább két biliárdasztallal bírt, s amelyik kínálatában tartotta magát a meg-megújuló rendeletekben kijelölt italok és ételek kiszolgálásához. A hosszabb nyitvatartási idő és az élőzene is megkülönböztette őket a kávékimérésektől.
Itt egy másik válasz a sok lehetséges közül: az fogja a kávés relikviák között jól érezni magát, aki nem bánja, ha az őt fogadó temérdek csésze után különböző apropóból további retro csészéket fog látni elszórva, képes megkönnyezni egy-egy gyönyörű kávégépet, örül, ha újat tud meg a kávé történetéről vagy a pörkölés kiemelt szerepéről, amit a kávé aromájára gyakorol.
Ezzel a kiállítással gyakorlatilag egy kávézót kaptunk egy kultúrtörténeti körsétával, ahol olyan tárgyak is helyet kaptak mint a Pilvax kézi kávépörkölője, vagy egy dugattyús-háromkaros Budapest kávégép. De tarthatunk itt magunknak mini workshopot is a kávé színeváltozásain csodálkozva, és azt is át lehet tekinteni, hogy Budapesten a ‘presszók hogyan terjedtek el viszonylag gyorsan a politikai viharok villámlásai ellenére is. Egy kávézásról szóló kiállítás nem mehet el szó nélkül az újhullámos vagy specialty kávék mellett sem, ezeket kár lett volna túldicsérni, nem is tették, de alulreprezentálva sincs. A kijáratnál például, gyönyörű – a Közlekedési Múzeumra visszakacsintó – csomagolásba burkolt etióp és brazil kávékat kapni, kóstolni és elvinni.
A kávé nem mindig volt a földi civilizáció nagy közös nevezője. Az “ideg- és kedélyajzó italt” a 16. században, Mekkában azért tiltották be, mert úgy gondolták, hogy az alkalmas a radikális gondolatok ösztönzésére, Itáliában pedig szó szerint az ördögtől való szokásnak tartották a kávézást egészen addig, míg maga a pápa, VIII. Kelemen is bele nem szeretett. A legszigorúbb fellépés IV. Murád oszmán szultánhoz köthető, aki 1633-ban a kávé fogyasztását is halállal büntette. 1746-ban III. Gustáv svéd király, a kávé negatív egészségügyi - valamint a hazai söripar számára kedvezőtlen gazdasági - hatásai miatt súlyos adókat vetett ki a kávéfogyasztásra, de még annak eszközeire is, sőt, elítélt rabokon demonstrálta, milyen károsnak tartja a kávéfogyasztást - olvasható a kiállításon.
Nálunk a hódító törökök italának számított sokáig, ezért nem terjedt el a magyarok körében azonnal, Buda elfoglalása után. Először a 18. századtól találunk hivatkozásokat kimérésekre, az előző század újságírós-olvasós kultúrája már szépen dokumentált, és a kávé története még ma is írja magát. A gombamód szaporodó kávézók nem múló lelkesedéssel próbálják vendégeiket arra biztatni, hogy az igazi kávéélményhez elég a világos pörkölésre bökni, a tejet és cukrot pedig meghagyni a kakaóba. A kávé története úgy indult, hogy a barista szerepe rendkívül fontos volt, és századok ide, technológia oda, most is valahol itt tartunk.
A Fő a kávé kiállítás 2026. október 31-ig tekinthető meg
Nyitva: szombaton 10–19, vasárnap 10–17.
Helyszín: Elektrotechnikai Gyűjtemény, a belvárosnak is a közepe, egy udvar neonfényekkel és asztalokkal.
Cím: 1075 Budapest, Kazinczy utca 21.
Jegyvásárlás itt.