2022. február 24.
„Fent, északon, egy bárban néztük az egyetemi csapat meccsét. / Megszakították az adást, és a bemondó közölte: Tragédia történt. / Meg nem erősített hírek szerint meglőtték az elnököt. / Lehet, hogy meghalt vagy haldoklik. / / Hirtelen csend lett, valaki felkiáltott: Mi van??? / Én kirohantam az utcára / ahol az emberek már csoportokba verődve oltották egymást:/ Hallottatok, mit mondtak be a tévében? / Aztán jött egy Porsche, bömbölt a rock and roll/ és a fickó a volán mögött túlharsogva a zenét/ kiordított: „Az elnök meghalt. Kétszer fejbe lőtték Dallasban. / Nem tudják, hogy ki volt”.
Lou Reed húsz évvel a Kennedy-gyilkosság után írta The Day John Kennedy Died című dalt, ám az idézett szövegrészlet nemcsak önéletrajzi vonatkozása miatt érdekes. A dallasi merénylet óta a „Hol voltál, amikor Kennedy lelőtték?” olyan általános kérdéssé vált az Egyesült Államokban, amelyet mindenki feltehetett mindenkinek. Nemcsak 1962-ben, de húsz évvel később is.
Legközelebb 2001. szeptember 9. után vált aktuálissá a kérdés, ám ezt követően inflálódott a drámai hatása. Vélhetően az internet elterjedése is közrejátszott abban, hogy a 2010-es években bármikor és bármilyen alkalommal megkérdezhették. (Emlékeink szerint Magyarországon használatos változat érvényes dátuma, Antall József miniszterelnök 1993. december 12-én bekövetkezett halála is csak az ezredforduló után terjedt el, ám a kérdést egy Disney-rajzfilmre vonatkoztatva, a Magyar Televízió ugyanis a Kacsameséket sugározta a tragikus vasárnap délután.)
2024. február 24-én kezdődött az ukrán-orosz háború, az orosz csapatok hajnalban indítottak az ukrán főváros és a nagyvárosok irányába offenzívát, amit – szovjet mintára – rögtön letagadtak. Nem tudni, hogy e gyászos és ijesztő esemény százalékos arányban kifejezve mennyire viselte meg a közismerten közömbös magyar lakosságot, de az a számtalan, kisebb-nagyobb akció, amelyek aznap történtek országszerte, nem a közönyt tükrözték, hanem teljes egyetértést és szolidaritást, illetve az orosz agresszor elítélését.
Két példa: Pécsen kétszázan gyűltek össze a város főterén az Emberség Erejével Alapítvány által szervezett gyertyagyújtáson. A civilek riadóláncot szerveztek a gyors segítségnyújtás érdekében, ha menekültek érkeznek a városba. Őrsi Gergely II. kerületi polgármester bejelentette: arra kérte a beruházási igazgatóság munkatársait, hogy II. kerületi önkormányzat tulajdonában lévő üdülőket készítsék fel, hogy amennyiben szükséges, a menekült kárpátaljai családoknak, gyermekeknek elhelyezést tudjanak biztosítani.
Este az Egységben Magyarországért ellenzéki szövetség tüntetést szervezett az orosz nagykövetség Bajza utcai épülete elé. Az esemény végére többezresre duzzadt a tüntető tömeg. A közösségi médiában a káröröm is megjelent mint hazai sajátosság. A háborúból senki nem űzött gúnyt, a február 1-jén Putyinnál vizitáló Orbán Viktor azonban egyből nevetségessé vált, hiszen látogatását békemissziónak nevezte, a tárgyalások után pedig azt mondta, hogy „kiegyensúlyozott, pozitív és konstruktív volt a megbeszélés”. De ugyanígy járt Bayer Zsolt is, aki január 30-án a Sajtóklub című műsorban magabiztosan kijelentette: „Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja".
Ma viszont nincsenek nevetséges epizódok. Káröröm sincs. Döbbenet van. A pusztítás láttán, az áldozatok számának felfoghatatlanságán. Magyarországon a gyűlölettől megrészegült arcok a legrémisztőbbek. Akik immár Putyint tekintik a béke zálogának, és nincs olyan észérv, amely elbizonytalanítaná őket ebbéli meggyőződésükben.
2022. február 24-én még senki gondolta, négy év múlva sem lesz vége, és hogy a világ többé már nem lesz olyan, mint 2022. február 22. előtt volt. Hogy a Kennedy-gyilkosságnál, vagy a 9/11-nél is rémesebb tragédia okán kérdezzük: Hol voltál, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát?
Nem mindegy?