107 évvel ezelőtt a mai napon, január 27-én halt meg Ady Endre. Noha életében a többség meg nem értett költőként tekintett - jobb esetben -, rá, halála másnapján a lapok már egy nemzeti nagyság halálhírét közölték. "Megszűnt egy lángoló költői székem, egy viaskodó, forrongó lélek: az egyik budapesti szanatóriumban meghalt AdyEndre, az új magyar versírásnak ez az egyedülvaló, tündöklő egyénisége. Negyvenegy éves volt mindössze, ilyen korán kellett átmennie az örök elmúlásba és mint fáradt, szomorú vándor tér meg a magyar pantheonba" - kezdte nekrológját a Magyar Hirlap, de a név nélküli cikkíró azért hozzátette: "Akik a betűk szerint kihámozható értelmet keresik az írásaiban, nem kerülhetnek vele kellő közelségbe. Az ő célja az,hogy belerángassa az olvasót abba a varázslatos, látományos hangulatba, mely őt fogta át".
A Tükörnek nem voltak semmiféle fenntartásai. Összeomlott, csillogó lelkű nagy fiát s a „Vér és arany“ , undok világából elvitte a nyugalom nagyszerű honába, ahol örökkön „Csönd herceg“ az ur." - írta a marosvásárhelyi Tükör, ám a cikk jelentős része üres hasábokból állt - a cenzor jóvoltából.
A 8 Órai Ujság riportját nem cenzúrázták. "Dr. Jakab László, a Ligetszanatórium igazgató főorvosa, munkatársunk kérdésére kijelentette, hogy Ady Endrét néhány hét előtt egy spanyolnátha-szerű influenza lepte meg, amely tüdőgyulladással komplikálódott, de a költő kiheverte a bajt és csak nagyfokú gyöngesége miatt szállították a szanatóriumba. Öt-hat év előtt - mondotta Jakab dr. - már feküdt Ady itt a szanatóriumban, akkor szívbaja miatt kezelték, most is beteg szive okozott aggodalmat. A szanatóriumban állapota meglehetősen javult, jól táplálkozott, erősödött, míg ma reggel fél 9órakor egy hirtelen szívszélhüdés véget vetett életének." Temetéséről a Vörösmartyakadémia fog gondoskodni, de eddig ez irányban még semmiféle intézkedés nem történt" - írták az orvos szavai után. Az Magyar Hirlap viszont birtokában volt a hivatalos közleménynek, mely szerint: "A Vörösmarty-akadémia mély megrendüléssel, fájdalommal és gyásszal jelenti a magyar irodalom nevében, hogy Ady Endre, az Új Magyarország költője meghalt. Január 29-én, szerdán, délután két óraikor temetjük a Nemzeti Múzeum előcsarnokából a Kerepesi-úti temetőbe a református egyház szertartása szerint a főváros által adományozott díszsírhelyre".
A temetés Kossuth és Jókai hatalmas tömegeket mozgósító búcsúztatásához volt csak mérhető. Több tízezer ember vonult a múzeumhoz, az Operaház kórus lépett fel, a számos szónok között volt Móricz Zsigmond és Babits Mihály is. "Embertestvérünk fekszik itt, akinek egész élete abban telt el, hogy ő sirta el a mi bánatunkat, ő átkozta el a mi átkainkat, szerette mihelyettünk az emberiséget és ő szenvedett érettünk az emberektől. Ady Endre a próféta, a jós elültette a lelkekbe a jövendő világok gondolatát. Emlékezzetek Ady Endrére, emeljétek föl az ő igéit és hajtsátok végre az ő életének törvényét.” - mondta Móricz, Kunfi Zsigmond kultuszminiszter pedig Petőfihez hasonlította. Valójában ez a hasonlat jelzi, hogyan próbált a rendszer "az őszirózsás forradalom" rendszere politikai tőkét kovácsolni a költő halálából. Nem véletlenül írta Krúdy Gyula a temetés után: "Meg kellett halnod, Ady Endre, hogy mindenki levegye a kalapját előtted…"
