Friedrich Stühmer hamburgi cukorkakészítő közvetlenül a kiegyezés után vált Frigyessé. Mivel úgy sejtette (és jól sejtette), hogy az új államalakulat, az Osztrák-Magyar Monarchia édesipara Bécstől keletre még a gyerekcipőben sem jár, egy helyi kolléga invitálására Pesten nyitott cukorkaboltot; innen indult, s rövid időn belül sikerült az egyik legjelentősebb hazai csokoládégyárat felépítenie, és az addig luxuscikknek számító csokoládét gőzgépes üzemében lakossági fogyasztásra alkalmassá tette. Méghozzá úgy, hogy az olcsóbb előállítás nem járt minőségcsökkenéssel.
1906-ban Stühmer fia került a gyár élére, aki állami támogatással modernizálta a gyárat, majd megalakította a Stühmer Frigyes Részvénytársaságot. A Stühmer 1921-ben a Magyar Cukoripari Rt-vel és Hangya Szövetkezettel fogott össze és megalapították a Magyar Kakaó és Csokoládégyár Részvénytársaságot. 1921-ig zajlott a termelés a Stühmer debreceni gyárában folyt, 1923-ben Szerencsen új társaság első gyára is megnyílt.
A Stühmernél hamar felismerték, hogy a jó reklám mindennél többet ér, nem is sajnálták rá a pénzt – nem úgy, mint a korszak egyéb cégeinek többsége. Noha túlzott fantáziára nem vall, hogy a szerencsi csokoládégyárnak az lett a neve, hogy Szerencsi Csokoládégyár –, a termékpaletta azonban jelentősen megváltozott: Plakátjaik pedig elképesztőek voltak.
Nos, épp emlékezünk. Ugyanis épp 100 évvel ezelőtt, 1925. november 19-én jelent meg a Fővárosi Közlönyben a Magyar Kakaó és Csokoládégyár rt. pályázati felhívása.
„A gyár művészi plakáttal akarja felhívni a közönség figyelmét kakaó- és csokoládégyártmányaira. Ennek a plakátnak tervére a gyár a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács útján nyilvános pályázatot hirdet (...) 1. Terveztessék a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár gyártmányainak propagálására alkalmas plakát; 2. A plakáton a következő 3 szó szerepeljen: „Szerencsi Kakaó Csokoládé*. Egyéb felírás nem kell; 3. A plakát többszínű is lehet. De ügyeljen a tervező arra, hogy a tervet legfeljebb 4 színnel hűen reprodukálni lehessen; 4. A tervezet mérete 50 X 36 centiméter. A plakát bádoglemezen kerül forgalomba".
A Magyar kereskedelmi és Vendéglátóiari Múzeum ezt a korabeli Szerencsi fémlapot őrzi, a méret stimmel, ám konkrétan ezt a táblát 1937-ben gyártotta a Bruchsteiner és Fia Lit. Műintézet és Bádogplakátgyár.
