Bár hosszú évekig Nádas Pétert emlegették a nagy esélyesként, 2025-ben mégis Krasznahorkai nyerte el az irodalmi világ legnagyobb elismerését.
Három féle ember van: aki olvasta a Sátántangót, aki szereti és aki azt állítja, olvasta. Tiszteletlenség azzal kezdeni egy ilyen nagy horderejű bejelentést, hogy Krasznahorkai művei a legnagyobb sznobdetektorok is egyben? Főleg, ha Tarr Béla féle, a könyveiből készült filmjeivel együtt emlegetjük. De aki csak egy művét is olvasta, az tudja milyen erővel ragadja magával az olvasót nyelvezete, teremtett, nem egyszer melankolikus és apokaliptikus világa és hosszú tekergő mondatai.
Az irodalmi Nobel-díjat eddig egyszer kapta magyar szerző, 2002-ben Kertész Imre, az indoklás szerint „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
Krasznahorkai 1954-ben született Gyulán, 1982-től él szabadfoglalkozású íróként. Azóta a világ rengeteg helyén élt, Mongólia, Japán, Kína mellett Európa számos országában és az amerikai kontinensen is, lakhelyét a mai napig aktívan váltogatja, ezek a tapsztalatai műveinek világában is visszaköszönnek. Pont annyira van otthon a magyar vidék sarában mint egy mesterien megtervezett japán kertben.