Az egyik legfontosabb és legszebb épületünk nyolc éve áll zárva, és állapota napról napra romlik. Szombaton a múzeum volt és jelenlegi dolgozói, elhivatott civilek és elkeseredett szakemberek segélykiáltással is felérő élőlánccal vették körbe a 2017-ben bezárt, és azóta a megakadó felújítás miatt folyamatosan romló állapotú Iparművészetit, ráirányítva újra a figyelmet arra, hogy hány és hány rossz (politikai) döntés kellett ahhoz, hogy ide jussunk. És hogy micsoda érték pusztul itt a szemeink előtt napról-napra.
Emlékszem arra a sok-sok évvel ezelőtti, júniusi Szecesszió világnapja programsorozatra, amikor az Iparművészeti Múzeumot a padlástól a pincéig, a raktáraktól az akkor is már az udvaron növényekkel benőtt toronydíszig, de be lehetett járni. Bár a rajongásom az épület iránt nem akkor kezdődött, de csak megerősített abban, hogy nem túlzás azt állítani, hogy a századfordulós Budapest egyik legkülönlegesebb, és a város legszebb épületéről van szó. És ha nem csak az esztétikai szépségeit nézzük, akkor azt is láthatjuk, hogy a magyar építészet egyik sarokköve, egy kiemelten fontos épület, hiszen központi helyen van abban a diskurzusban, ami a magyar nemzetről, a gyökereinkről, a nagyvárossá váló Budapestről folyik évszázadok óta. Ezért is felfoghatatlanul hatalmas bűn hagyni szétesni, elrohadni, miközben egy nagyon is aktív és támogató szakmai csapat áll az épület és gyűjteménye körül, akik a mai napig nem tettek le róla, hogy az Iparművészeti Múzeum megmenthető és egyszer újranyitható.
Dióhéjban az épületről
Egyik tervezője az a Lechner Ödön, aki egész életét a magyar építészet formanyelv megteremtésére tette fel, eleinte vidéki nagyvárosokban, Szegeden, Kecskeméten kísérletezett az új formákkal – és ami nagyon fontos: anyagokkal. Első újító budapesti munkája éppen az Iparművészeti lett, aminek titkos és jeligés pályázatára a Pártos Gyulával közös, “Keletre magyar” mottóval beadott terve nyert, és a millennium évében, 1896-ban el is készült az új épület. Az épület izgalmas elegye a nagyvárosi modern épülettípusnak, a praktikusan tisztítható Zsolnay burkolattal és népművészeti és keleties motívumokkal teleszőtt formakincsnek. Míg a kortársak közül sokat túl díszesnek találták és különböző gúnynevekkel illették szokatlan megjelenése miatt, mások lelkesedtek az újításai miatt, és mára a szakma teljes egyetértéssel tarja a korszak kiemelkedő teljesítményének és egyik legfontosabb épületének.
A XX. század nem volt kegyes az épülethez, a II. világháború alatt és 56-ban is találatot kapott, illetve folyamatos statikai problémát jelentett, hogy mivel az egykori Ős-Duna homokos medrére épült, a talajvíz ingadozások miatt, majd a metróépítés miatt is megsüllyedt. Egyedül az mentette meg, hogy a téglaborítás alatt egy szegecselt acélvázas szerkezete van a múzeumnak, és ez biztosított némi rugalmasságot.
A felújítás indulása
Az épület felújítására és bővítésére 2013-ban írtak ki nemzetközi építészeti pályázatot, amit a Vikár és Lukács Építész Stúdió nyert meg, ekkor a felújítás költségét 25 milliárd forintra becsülték és a céldátum 2022 volt.
A nagyközönség előtt végül 2017-ben zárt be a múzeum, utána még kétszer jártam bent, egyszer 2018-ban, amikor még újságíróknak megmutatták, hogy hogyan zajlik a tárgyak költöztetése, az épület felmérése és a szerkezet egészen aprólékos vizsgálata. Majd 2020-ban bemutatták a frissen feltárt szenzációs eredeti falfestéseket, amik a fehér réteg alatt megmaradtak. Illetve 2022-ben egy ideiglenes kiállítás keretében is látogatható volt az épület egy apró szegmense.
De már ekkor is lehetett tudni, hogy a felújítás több nehézséggel is küzd. Egyrészt menet közben derült ki, hogy új engedélyezési tervet kell kiírni, aminek tartalmaznia kellett a vasbeton megerősítéseket, az alapozás, a kupola alátámasztásának megerősítését és a födémek megerősítését, egy az acélgerendázat beemelését, mely a főfalakról átveszi a terhelést és a talajvíz elleni injektálásokat is. Ezek szükségessége a kiürített épület átvizsgálása során vált egyértelművé.
Az építészeti tervek – a modern bővítés miatt – a hvg.hu cikke szerint konkrétan a miniszterelnök tetszését nem nyerték el, ezért kétszer újra kellett tervezni ezeket, végül 2021-ben kiírták a kivitelezői közbeszerzést, amit a Swietelsky Magyarország Kft., illetve a Mészáros Lőrinc gyerekeinek a kezében lévő FEJÉR-B.Á.L. Zrt. nyert el. Ekkor már 40 milliárddal számoltak, és 2026-os befejezési dátummal.
Közben a homlokzatról lekerültek az épületkerámiák – a szakértői véleménnyel ellentétben nem csak a javítandó 20%, hanem az összes – és az épület azóta pucéran, egy épületháló alatt áll, kitéve az időjárás viszontagságainak. Hogy ez pontosan hogyan néz ki, arról a Válasz online-nak eljuttatott drasztikus képek számolnak be.
Mi történt most?
Augusztus végén Lázár János kezdeményezésére a kormány elfogadott egy 2035-ig szóló, különböző nagyívű fejlesztéseket ígérő kormányhatározatot, amiben újra felbukkan az Iparművészeti felújítása, de immár a kezdeti 25 milliárdos összeg helyett egy 168 milliárdos tételként, így a vágy és cél, a múzeum felújítása és megnyitása valójában csak még messzebb került.
A szeptemberben megalakul Főnix projektet a Múzeum dolgozói hozták létre, ennek a szervezetnek az első megmozdulása volt a szombati élőlánc, ahol több százan követelték az Iparművészeti újranyitását. Az eseményen megjelent a múzeum két korábbi igazgatója, Lovag Zsuzsanna és Takács Imre, valamint Lechner Ödön leszármazottai is – számolt be az Építészfórum. Azért "főnix" a rendezvény címe, mert szeretnénk föléleszteni, szinte poraiból, az Üllői úti Lechner műemlék épületet – írják oldalukon. A mostani megmozdulás és annak sajtóvisszhangja remélik ráirányítja újra figyelmet a múzeumra, annak Üllői úti épületére, és magára a gyűjtemény anyagára is, ami jelenleg raktárakban elzárva várja a sorsa jobbra fordulását.