Hatvankét évvel ezelőtt nem olyan munkálatok zajlottak egy hétig az Astoriánál, mint a múlt héten.
Aki teheti, kerülje el az Astoria környékét autóval - írtuk augusztus elején, a főváros egyik legforgalmasabb csomópontján ugyanis elkerülhetetlenné vált bizonyos villamospálya- és útburkolat-felújítási munkák elvégzése. A kivitelezők azért egyszerre végezték, a közúti és a vágányfelújítást, hogy a lehető legrövidebb ideig okozzanak kellemetlenséget a közlekedőknek. Az egy hétig tartó forgalomkorlátozás során különösebb esemény nem történt, ehhez a céltudatos munka mellett vélhetően a nyári szabadságok miatti gyérebb autós forgalom is hozzájárult.
De az itt zajló munkálatok láttán az idősek között szép számmal akadhattak olyanok, akiknek mindez az 1963-as évet juttatta az eszébe. Amikor nem egy hétig, hanem 11 hónapon át volt ostromállapot az Astoriánál, a Rákóczi útról nem lehetett tovább menni, a Kiskörút zavartalannak egyáltalán nem mondható közlekedését pedig egyebek közt a Zagyva folyó katonai szétszerelhető hídjával biztosították. A kereszteződésben ugyanis bombatölcsérre emlékeztető hatalmas gödör sötétlett:
az épülő Astoria aluljáró, amely a maga műfajában az első ilyen létesítmény volt a fővárosban.
"Az aluljárónak 1964. augusztus 20-ra kellett elkészülnie, de az építők belehúztak, így már 1963. november 30-án sor került az átadásra" - írtuk korábban a budapesti aluljárókról szóló cikkünkben,
Az Astoria átadása kapcsán a Népszabadságot idéztük: „A járókelők és a villamosutasok 12 lejárót vehetnek igénybe az útirányuknak megfelelően. A gyalogos-aluljáró oldalait csiszolt kőlapokkal borították, világításáról pedig körülbelül 280 plexibe burkolt fénycső gondoskodik. Az aluljáróban nyolc kirakatot is elhelyeztek, amelyekben a különböző kereskedelmi vállalatok mutatják be áruikat” - írta a lap, és ma már is nincs ebben semmi meglepő. Viszont több mint hatvan év után meglehetősen abszurdnak tűnik az a lelkesedés, amit a sajtó kinyilvánított annak kapcsán, hogy az aluljáró miatt az Astoriánál megszüntették a felszíni gyalogátkelést – egyúttal azt is mutatja, hogy akkoriban senkit nem izgatott, hogy ezzel ellehetetlenítették a mozgássérültek közlekedését és hát a babakocsis anyák sem rajonghattak az ötletért.
Budapest furcsa város. Előbb kinevet valamit, aztán a szívébe zárja. Előbb a kabaréban gúnyolták, azután odaálltak a mélyülő gödör szélére és szurkolni kezdtek az építőknek. Ha egy látványosabb akció tanúi voltak, megtapsolták. (...) A Zagyva-híd árnyékában folyó aluljáró építésnek azért páratlan közönségsikere volt. Megérdemelte - a Népszava valóságos hőskölteményt írt az építkezésről a megnyitás előtt. Innen tudhatjuk, hogy amikor a márciustól augusztusig belvárosivá lett Zagyva-hidat leszerelték,
Budapest meghatottan, kalaplengetve búcsúzott a Kiskörútra telepített kecses hídtól. Mert megszerette.
A határidő előtt átadott Astoria aluljáró modern belsőépítészeti megoldásaival is kivívta a fővárosiak ámulatát. 1964 májusáig. Előbb repedezni kezdett az álmennyezet, majd darabokban kezdett a potyogni a földre. Végül muszáj volt az egészet lebontani és újra cserélni. Az ezzel kapcsolatos munkák 1964 novemberében fejeződtek be. A nagy esemény alkalmából itt állították csatasorba Budapest első cigaretta automatáját, amelyet már három nappal az átadás után szétvertek nikotinra éhes vandál elemek.
Borítókép: Bojár Sándor/Fortepan