„A fővárosi csomópontok utastájékoztatásának megújítása a Szarvas csárda téren folytatódott: a BKK korszerűbbre cserélte az utastájékoztató táblákat a forgalmas budapesti helyszínen” – közölte a múlt héten a Budapesti Közlekedési Központ. Mindezt azzal egészítenénk ki, hogy írhatták volna azt is, hogy „pestszentlőrinci történelmi helyszínen”…
„A BKK célja, hogy az Üllői út ezen forgalmas külvárosi szakaszán is korszerű és jól használható információs pontok álljanak rendelkezésre, így az új táblák gyorsabb eligazodást tesznek lehetővé az utasok számára. A projekt a fővárosi közlekedési csomópontok utastájékoztatásának fokozatos megújítását célzó fejlesztéssorozat része” – közölte a társaság, hozzátéve, hogy az új típusú megállóhelytáblák kihelyezése egy fejlesztési sorozat: a BKK az ügyféligények mentén újítja meg a csomópontokon az üzemeltetésében lévő információs elemeket.
A társaság nemcsak a rossz állapotú berendezéseket cseréli le, hanem ott is új, korszerű megoldásokat alkalmaz, ahol az más okból indokolt
– fogalmaz a közlemény, s mindez tökéletesen beleillik abba a több évszázados sztoriba, amely a környéket minden időben kiemelte az átlagos közterületek sorából.
Miként a tér elnevezése is sejteti, a legendás múlt kulcsa a Szarvas csárda, illetve az a hihetetlen tény, hogy az Üllői út tengerszint feletti magassága majd 200 méter, vagyis Pest legmagasabb pontjára érkezünk. „Mária Terézia idejében Grassalkoviché volt az egész vidék. Akkor még Némedi, Vecsés, Szent-Lőrinc között erdő húzódott, tele szarvasokkal, vadkanokkal, őzekkel. A sűrűben később Rózsa Sándor bujkált: a lesüppedt Szarvascsárda szemöldökfáján még most is meglátszik a fokosa éles nyoma. Azután eltűntek a nyírott fájú parkok, a griffmadarak, sisakos angyalkák, hamuszürke kevedrek, karcsú őzek, nyugtalan fácánok, szegénylegények, és futószél szaladt el a gyáli temető fölött” – írta Lovik Károly pestszentlőrinci úti beszámolójában 1911-ben, és csak arról feledkezett meg, hogy a Szarvas csárda már jóval Rózsa Sándor (1813-1878) előtt is várta vendégeit, legkésőbb az 1700-as évek elejétől. Mivel a 19. század végéig köröskörül erdőség és pusztaság volt, a vevőkör kizárólag megfáradt utazókból, vándorokból, és mindenféle lovasemberekből állt kocsistól huszártábornokig; a Szarvas csárda azért épült épp itt, mert már akkor e ponton találkozott két főútvonal, a Vecsés és Pest közötti, illetve a Soroksár és Keresztúr közötti, és persze az sem lehetett mellékes, hogy ez volt az utolsó vendéglátóhely a pesti városkapuig, egészen pontosan a kecskeméti kapuig (Kecskeméti utca/Múzeum krt.; Kálvin tér), amely 1794-ig állott.
A csárda történelmi (vagyis inkább „mesei”) vonatkozásai nem merülnek ki a híres betyár emberkedésével. Miként az a Lovik-elbeszélésben is olvasható, messze földön híres vadászparadicsom is volt a környéken, s miután III. Frigyes Vilmos és I. Sándor orosz cár is ide utazott szabadságra, a Szarvas csárdában költötték el vacsorájukat, és ha már egy asztalhoz ültette őket a sors, és szóba került Napóleon is, nem tétovázták elfogadni a voltaképp hazai pályán működő osztrák császár, I. Ferenc Szent Szövetséget kapacitáló javaslatát.
Ám e történetnek a hitelessége olyannyira ingatag, hogy utána írhatnánk azt is, hogy utána egészen a Nagyvárad térig együtt utaztak a 42-es villamoson, amelynek a Szarvas csárdánál volt a végállomása.
Méghozzá 1900-tól, amikor az addigi keskeny nyomtávú iparvasutat villamosították, és alkalmassá tették a személyforgalomra. A járat belső végállomása a Ludovikánál volt, a 42-es számot az I. világháború idején kapta. Ám hiába villamos, illetve a lőrinci viszonylatban központi elhelyezkedés, a Szarvas csárda nem haladt a korral, és szó szerint beleragadt a 19. századba. Lőrincet 1902-ben a legendás kártyás-lóversenyes báró, Szemere Miklós rángatta ki azzal, hogy megvásárolta, és Miklóstelep néven parcelláztatta fel. A Szarvas csárdát és környékét ugyan megtartotta, de örököse, Szemere István 1930-ban, midőn felajánlotta a területet a községnek. Új piac épült, mindent lebontottak, s vélhetően lelkiismereti okokból nevezték el Szarvas csárda térnek.