1961-ben jelent meg az első lemeze, 1962-ben futott be folkénekesként, 1963-ban népszerűbb volt Elvisnél, és már 1964-ben megtagadta addigi munkásságát. Az Arcanumon egyetlen magyar nyelvű cikket sem találtunk ezekből az évekből, 1965-ben pedig azt írta az Ének-Zene Tanítása című folyóirat a „népzenész” Bob Dylanről, hogy „társadalmilag baloldali nézőpontot fejez ki”, és „kedvenc költői közt sorolja fel többek közt Brechtet és Jevtusenkót”.
De Dylan ekkor már hátat fordított a folknak és az „oldalaknak" és elindult azon a titokzatos, zűrzavaros, semmihez sem hasonlítható pályán, amelyről egyre inkább azt kell gondolnunk, hogy soha nem ér véget, és nemcsak azért, mert egy halhatatlan áll a színpadon. Egészen hihetetlen, hogy Dylan „búcsúturnéja” 1991-ben (!) kezdődött és csak a Covid akasztotta meg egy időre. És persze a fellépések mellett történt ez-az. 13 nagylemez, nyolc művészeti album a rajzaival és a festményeivel, három interjúkötet, egy önéletrajz és egy esszékötetet – ezt ő termelte „turné közben". És írtak róla 12 életrajzi és több mint ötven, a munkásságát elemző kötetet, forgattak róla, két nagyköltségvetésű játékfilmet. Úgyhogy nincs is abban semmi meglepő, hogy ez a bizonyos búcsúturné immár hosszabb ideje tart, mint a addigi, kereken harminc éves „életmű”.
Amiért irodalmi Nobel-díjat kapott.
Jevtusenko nem kapott. Brecht sem.
Voltak persze e véget nem érő turnénak voltak gyengébb pillanatai is – pechünkre a két budapesti koncertje is (1991. június 12.; 2003. október 24.) ilyen volt –, de úgy tudjuk, hogy mostanában megint formában van. Bob Dylan május 24-én, a mai nap ünnepli 84. születésnapját. Este a Washington állambeli Ridgefieldben lép fel.
Ha ti is láttok valami érdekeset, küldjétek el a szerk@budapest.hu-ra!