Tíz évvel ezelőtt indult a hazai független szcéna talán legátfogóbb művészeti projektje, az OFF-Biennálé, amely az alulról szerveződő, együttműködésre épülő kortárs képzőművészeti kezdeményezés és független platformként határozza meg önmagát. Az ötödik ún. jubileumi kiadást május 8. és június 15. között rendezik Budapest különböző helyszínein.
„Nagyon fontos, hogy az OFF ötletét nem külföldi példák adták, hanem az itthoni művészeti élet sajátosságai, problémái szolgáltak kiindulópontként. Sokan éreztük úgy, hogy egy ilyen eseményre van szükség ahhoz, hogy felrázzuk a közeget” – nyilatkozta Somogyi Hajnalka kurátor,, az OFF-Biennálé egyik alapítója tíz évvel ezelőtt a Forbes-nak, de mondhatta volna most is. Mert igaz ugyan, hogy az OFF-nak már az első pillanattól kezdve sikerült felráznia a közeget, ám az a nagyjából két év, ami eltelik két biennálé között, épp elég ahhoz, hogy minden visszarázódjon.
A biennálé idei témája a biztonság, címe, A nyugtalanság versei Robert Gabris művész és aktivista egyik művére utal. A mű a kollektív alkotás és képzelet új technikáit villantja fel, amelyek segítséget nyújthatnak a jelen kihívásai között való eligazodásban. A biennálé különböző helyszíneken számos projektet mutat be: elsősorban kiállításokat és kísérő eseményeket (előadások, vetítések, séták), de köztéri kollektív akciókat is.
A biennálé fontos helyszíne a Merlin, ahol az ezek a falak nem minket védenek című kiállításon bemutatott művek a biennále kulcstémáját, a biztonságot vizsgálják néha áttételesen, néha nagyon is kézzelfogható, konkrét módon.
Bár lazán kapcsolódnak egymáshoz, a kiválasztott művek párbeszédbe lépnek, különböző – olykor ellentmondásos – hangjaik egyszerre, egymást kiegészítve szólalnak meg.
Eltérő földrajzi, történelmi, kulturális, politikai és személyes tapasztalatok találkoznak itt, és kérdőjelezik meg együtt a kortárs valóságunkat alakító fizikai és metaforikus falakat: a leegyszerűsített, bináris világnézeteket, újraéledő fasiszta ideológiákat és a patriarchális korlátokat.
A szervezők úgy vélik, miközben egyszerre több, egymásba fonódó válság – háborúk, megélhetési és lakhatási válság, klímaválság és a mindezekre ráerősítő szélsőjobboldali politikai programok – miatt kell aggódnunk, úgy érezhetjük, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj, nyugtalanság és szorongás lesz úrrá rajtunk. De azt is látnunk kell, hogy mindez nem mindenkit érint egyformán. A társadalom tagjaiként sorsunk elválaszthatatlanul összekapcsolódik a minket körülvevő emberi és nem-emberi világgal. Ezekben a bizonytalan időkben hogyan tudunk értelmes kapcsolatokat kiépíteni és fenntartani, egyenlőségre törekvő politikai és társadalmi programokat kidolgozni, hogyan tudjuk felhangosítani a nem hallható hangokat, és erősíteni az ellenálló képességet és az együttműködést?
A nyugtalanság versei keretében bemutatott művek sokféle tapasztalatból merítenek:személyes hangvételükkel összetett érzelmeket és történeteket jelenítenek meg költői erővel.
A kiválasztott művek a biztonság témáját járják körül, miközben olyan kérdésekkel foglalkoznak mint a patriarchális elnyomás, a rendszerszintű egyenlőtlenség, a kontroll, a marginalizáció, a fegyveres konfliktusok hatása, a migráció, a dekolonizáció, az éghajlati válság, a queer ökológiák, a családon belüli erőszak, a testi autonómia és a feminista ellenállás.
A kiállított művek különféle stratégiákat alkalmaznak – beleértve az abszurd humort, az öröm gyakorlatait és a játékosságot –, hogy reflektáljanak jelenlegi helyzetünkre, égető kérdéseinkre és kihívásainkra. Ugyanakkor különböző tudásokra és civil gyakorlatokra támaszkodnak, hogy szövetségeket, szolidaritást, valamint fenntartható és tartalmas együttélési módokat építsenek.