Annak van most évfordulója, hogy először merült fel valakiben, hogy legyen nálunk is hivatalos napja, amikor az Anyákat ünnepeljük. Évtizedekig csak figyeltük, hogy mások mit csinálnak ilyenkor.
Az anyák ünneplésének már az ókor óta létezett valamilyen formája, a tavaszköszöntéstől a keresztény vallási ünnepségeken át a gasztronómiához is kötötték, de hogy az anyák alanyi jogon, az általuk nyújtott szeretet, áldozathozatal, elvégzett (fizetetlen házi)munka, a lemondás, aggodalom, önfeláldozás okán külön ünnepet kapjanak, az egészen sokáig váratott magára.
Anyák napja, ezen a néven
Hivatalosan a 19. század végétől kezdték ünnepelni az Egyesült Államokban. Az, hogy mit is takar a kifejezés, azt a magyar sajtó évekig magyarázza, az eseményt, mint angolszász találmányt pedig kíváncsian fürkészi, ünneplésének szabályait pedig részletesen magyarázzák. Május második vasárnapját szenteli Amerika az anyák tiszteletének, a legnagyobb hősnőknek tartják őket, ünneplésük egyre szélesebb körökre terjed ki és évről-évre fokozódó méreteket ölt: elhalmozzák őket virágokkal, kisebb-nagyobb ajándékokkal, munkától kímélik, száz különböző módon kedveskednek nekik, az otthonokat feldíszítik, mint a legtöbb amerikai ünnepen, a templomokban is megemlékeznek róluk – csodálkoznak rá a magyar sajtóorgánumok a '20-as években.
Budapesten konferenciát is tartanak az Anyakultusz világmozgalmának ismertetése címmel, az anyákról való itthoni gondolkodást jól példázza, hogy a fő előadást egy nőgyógyász tartja. 1924-ben Pozsonyban már tartanak Anyák napját, bár a virágvásárlás fontosságának hangsúlyozásánál sokkal tovább nem jutnak – azt külön kiemelik, hogy akinek elhunyt már az édesanyja az kék virágot tűzzön ki a ruhájára, mindenki más fehéret. A virágot tehát nem az anyukák kapták, hanem a ruhákra tűzték.
1925-ben a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének egyik nagygyűlésén merül fel komolyan először, hogy nálunk is hivatalos ünneppé kellene válnia az Anyák napjának. Az ötlet Szederkényi Anna írónőtől származik, aki már eleve sokat tevékenykedett különféle nőszervezetekben, részt vett a Nyomorék Gyermekek Otthona, a Stefánia Anya- és Csecsemőotthon és a Szülők Iskolája felállításában, később pedig a Magyar Anyák Szent István-napi Bizottságának alapításában. Műveinek középpontjában többnyire a nő állt, a dolgozó nő és a családanya szerep közötti konfliktussal a fókuszban – nem nagy meglepetés tehát, hogy szorgalmazta, hogy hivatalos ünneppel mutassuk ki anyáink iránt érzett megbecsülésünket.
Végül a Vöröskereszt ifjúsági csoportjai iktattak új ünnepet a régi, vallásos és nemzeti ünnepek közé. Kicsit sem titkolva lesték az amerikai mintát, gyakorlatában pedig le is másolták: hálánk jeléül most is többnyire virágot veszünk. Az Anyák napja mára világszerte elterjedt ünnep lett, de nem minden ország tartja májusban: Grúzia például márciusban, Argentína októberben tartja.
(Kimelet kép: Fortepan/Lakatos Mária)