Megnyílt a 43. Magyar Sajtófotó pályázatra beküldött képek kiállítása a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.
Tizenhat kategóriában hirdettek győztest május 6-án, kedden a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya által meghirdetett 43. Magyar Sajtófotó pályázaton. Az idei alkalomra 282 fotográfus, 2566 pályaművel jelentkezett, ez 7438 beküldött képet jelentett. A pályázatra 2024-ben készített fotókkal lehetett versenybe szállni, néhány sorozat-kategória kivételével, ahol a hosszú távon készült munkák közt néhány régebbi fényképet is elfogadott a zsűri.
A eredményhirdető sajtótájékoztatón, a program házigazdája Bánkuti András a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának elnöke ismertette az adatokat, a háromfordulós zsűrizés folyamatát. Elmondta, hogy idén első alkalommal osztottak díjat street photo és street photo sorozat kategóriákban, majd külön is kiemelt, hogy a jelentkezők nagy része szabadúszó, jó néhányuk nem is fotózásból él, van civil munkájuk, a fotográfia pedig a szenvedély megtestesülése. Bánkuti örvendetesnek találta ezt a tendenciát, de már az is örvendetes, ha minél többen fotóznak. A legfontosabbnak mégis az tűnik, hogy a fotósnak nem valamiféle érdekek mentén, nem más ízlésének, vagy politikai orientációjának megfeleltetve kell dolgoznia.
Bár van ebben némi ellentmondás, hiszen mégis csak sajtófotókról van szó. De nem abban az értelemben, hogy valamely lap közli, hanem a műfajok, tematikák mentén. És ha itt tartunk, érdemes kissé visszatekinteni is. Mondjuk 1988-ra, a rendszerváltás hajnalára. Amikor még nem pirkadt, és nem lehet biztosan tudni, hogy pokoli vihar jő, vagy tisztító eső, Ezt vette észre a Kritika című hetilap szerzője, Bán András: „Laposak voltak az újságfotók. Eseményekre koncentráltak ugyan, de ezek az események csak látszatképpen történtek meg. (…) Mindez mintha most megváltozott volna. Nem mondhatom, hogy előzmények nélkül. (…)n Az előjelek után immár jelenségről beszélhetünk: gondos és meggyőző válogatás mutatta meg számunkra, hogy a magyar sajtófotográfia új utakon jár. Illetve dehogy újakon. Azt teszi, ami a hivatása. Tudósít. És van miről. Megmutat, leleplező gesztusokat örökít meg, jelen van nagy pillanatokban, a helyén van. S ez Magyarországon még mindig nem kevés.”
Ha abból indulunk ki, hogy 1988-ban csak olyan képekkel lehetett nevezni, amelyek valahol megjelentek, akkor fényévnyi a távolság. De ha az a feladat, hogy megmutassuk, hogy a leleplező gesztusokat megörökítsük, hogy jelen legyünk a megfelelő pillanatokban, akkor elmondható, hogy a helyén van, vagy hamarosan a helyére kerül minden. Az a tapintat és érzékenység, ami a három díjat is nyert „civil”, Kovács Bea riportképeit jellemzi; az a ritmusérzék, ami a hír-, eseményfotó mindhárom nyerteséről, Veres Viktorról, Mónus Márton és Mohos Mártonról is elmondható. Ráadásul Veres és Mónus képeinek lehetne ugyanaz címe: Orbánt körülállják. Csak éppen nem mindegy, hogy nyugat-európai kormányfő, vagy a Fidesz-frakció.
Mónus Márton képe a legnyomasztóbb: Orbán Viktor viccet mesél, a frakció nevet.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Nagydíját Mohos Márton (24.hu) A kormánypártból a fő ellenzéki vezetővé című sorozatával nyerte el, a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért járó André Kertész Nagydíjat pedig Kovács Bea (szabadúszó) Az utolsó leheletig című sorozatával érdemelte ki.
A nyertes fotókból és a döntős pályázatokból rendezett kiállítás augusztus 31-ig lesz megtekinthető a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, valamint a díjnyertes képekből és a nyertes sorozatok válogatott képeiből csütörtökön Pécsen is nyílik majd egy szabadtéri kiállítás.
Borítókép: Szajki Bálint:Az angyal búcsúja 2024., Művészet (sorozat), 1. helyezett; 43. Magyar Sajtófotó