Milyen lesz a világ 50 év múlva? Kosztolányinál alig-alig, az amerikai magazinban viszont a józan ítélőképesség és a logikus gondolkodás rovására szabadult el a fantázia, amely székely közvetítéssel jutott el a hazai olvasókhoz. Akiknek ugyanúgy sejtelmük sem volt a „termoszpalack rendszerben épült házakról”, ahogy 100 év múltán nekünk sincs.
„Budapest ötven éves, s ugy hallom, félszázados emlékünnepére készülnek. Valaki azt kérdezi: milyen lesz ez a város ötven év múlva? Ábrándozom, de amint kirajzolom a nyílegyenes sugárutakat, a Duna medre alatt keresztül-kasul robogó földalattikat, a kispesti helyiérdekű repülőgép-állomást és a vízivárosi fellegkarcolókat, képzeletem folyton beleakad szegénységünkbe és szárnya szegik. Menjünk végig az utcákon, este tizenegykor. Minden ablak sötét. Azok, akik valaha a világvárosiakat játszották, letörölték arcukról a festéket és alszanak. Biztatóbb visszafelé utazni az időben ötven évet, vagy még többet s emlékezni” – írta az ünnepinek éppenséggel nem nevezhető sorokat Kosztolányi Dezső 1922-ben, a Pesti Hirlapban, majd hosszasan ecsetelte, mi mindent kapott a múlttól.
A fejlett világban már az 1950-es években oly dolgok születtek, amelyek túlszárnyalták a költőt: elég az atombombára, a szputnyikra, a sugárhajtású repülőre, de legfőképp a televízióra gondolni, ezekhez képest Kosztolányi fantáziája a fasorban sem volt, bár ami azt illeti, jóslatai közül három szinte „napra pontosan” 50 év múlva vált valósággá: 1972-ben adták át a 2-es metró második szakaszát, amely a Batthyány tér és a Kossuth tér között a Duna alatt vezetett; ekkor kezdődtek a nagyobb szabású lakótelep-építkezések nyílegyenes sugárutakkal, ami pedig a vízivárosi fellegkarcolókat illeti, épp ekkor épült jelentős mennyiségű, a lakótelepi minőségnél nívósabb 6-7-8 emeletes modern lakóház a Víziváros tengelyében.
Ezek a házak a Batthyány, Csalogány, Fazekas, Horvát stb. utcákban egyértelműen felhőkarcolók voltak az 1945-ben elpusztult, illetve az utána elpusztított földszintes házakhoz képest. És a helyiérdekű repülőzés sem volt elérhetetlen: a felső két polcon elhelyezkedő pártkáderek, vállalatvezetők, tsz-elnökök, illetve magasrangú katona- és rendőrtisztek nem csak A-ból B-be juthattak el helikopteren; a repülő jármű olykor a vadászatokon is jó szolgálatot tett.
Három évvel Kosztolányi tárcája után a magyar sajtó is felfedezte „az 50 év múlva” témakörét, ám a hírlapíróknak ha lettek is volna ötleteik, a szerkesztő hamar kiábrándította volna őket, hogy írjanak igazi cikkeket, ha meg mindenáron a jövőről írnának, az legyen tudományos anyag, úgy jobban el lehet adni az efféle írásokat. Így esett, hogy a nyáron valakinek a birtokába kerülhetett az amerikai Science and Invention című olyan képes magazin, amelynek szerkesztői nemcsak tudományos tárgyú cikkeket közöltek, hanem amolyan praktikus anyagokat is a kiskertekről, a barkácsolásról és a lakberendezésről.
Ám ez cseppet sem zavarta a hazai újságírókat abban, hogy a Science and Inventiont ne tudományos folyóiratként hirdessék. A Székely Nép című sepsiszentgyörgyi lap odáig ment, hogy „mi lesz ötven év múlva” összeállítását a címlapon hozta, a tudományt is jócskán belekeverve. Amelyben legfőbb támaszuk és szövetségesük Jules Verne volt. Lehetett rá mutogatni. „Kitalálta a tengeralattjárót, sőt elektromossággal hajtatta. Mikor könyvei megjelentek, elképzeléseit mindenki utópiának tartotta. Húsz évvel később már teljesedésbe ment a jövendölés” – írták, és abban teljesen igazuk volt, hogy elmúlt 50 év a világ nagyobbakat lépett előre, mint az előtte lévő 300 évben.
„Ötven évvel ezelőtt még nem volt telefon, elektromos világítás, mozi, villamos és elektromos vasút. A drótnélküli távirót mesének tartották volna és a tudományos világban is nevető görcsöket váltott volna ki az a jövendölés, hogy egykor majd dróttalan úton lehet egy képet New Yorkból Londonba küldeni”.
Kétségtelen, hogy ezek az eredmények mindenkit reménnyel töltöttek el, mi minden történik majd a csodálatos huszadik században. A Nagy Háborút igyekeztek elfelejteni, azt meg eleve kevesen tudták, hogy aújabb találmányok szinte egytől-egyig a haditechnika fejlődésének köszönhetőek.
„Milyen fejlődésen megy át majd a világ az elkövetkező ötven esztendőbe?” – kérdezték New Yorkban, Budapesten és Sepsiszentgyörgyön. Elsőre az a válasz született, hogy a közlekedés forradalma elkerülhetetlen, ami ugyan érvényes megállapítás, csak hát a kivitelezés… „A legtöbb városban szinte elviselhetetlenek a közlekedési viszonyok. Szükséges lesz, hogy egészen újfajta utcákat építsenek, mégpedig minden városban úgynevezett övutcák lesznek, amelyekben több emeletet helyeznek egymásra” – kezdte a Székely Nép vezércikke, és technikai megvalósítás problémáit nyitva hagyva, egyből az elképzelt gyakorlatot ismertette: „A legfelsőbb emeleten a könnyű személyjárművek, mint motorkerékpárok közlekednek, amelyeket természetesen villamos erő fog hajtani. Az elektromos erőátvitel rádió útján fog történni és ez nemcsak járművekre, hanem a gyalogjárókra is fog vonatkozni” – írták, mi pedig vegyünk egy nagy levegőt… „Akik elektromos görkorcsolyákon fognak tovarobogni. A görkorcsolyától a drót vezet a vállhoz vagy a fejhez és itt kapcsolódik a rádió-erővonalba. A gyalogjárók tehát a maihoz viszonyítva ötszörös sebességgel fognak közlekedni.” Ha csak nem a villamosról szálltak le, amely az első emelet alatt jár majd, a mainál sokkal nagyobb sebességgel. „A vasút alatt három gördülő járda lesz egymás mellett, az első óránként kevés, a második 8–10, a harmadik 12–15 mérföldnyi sebességgel fog továbbmozogni.” Az 20-25 km/óra.
„Ötven éven belül tudósaink megoldják az időjárás befolyásának problémáját legalább is annyiban, amennyiben a városok időjárásáról lesz szó. Magas feszültségű elektromos hullámot fejlesztő készülékeket alkalmaznak a legmagasabb házak tetejére és ezekkel oszlatják szét az esőfelhőket, vagy pedig felhőket csoportosítanak össze” – folytatódik a prófécia, bár ez a fasorban sincs ahhoz képest, „hogy a jövőben, amikor szuper-rádió állomások a kilowattok billióit és billióit produkálják, a világ képe egészen más lesz, mint most, mert akkor a magasfeszültségű áram minden élőlényre éreztetni fogja befolyását”.
Nem is akárhogy.
„A növények tízszer gyorsabban fognak növekedni. A rovarokon végzett kísérletek mutatják, hogy az elektromos áram hatására növekedésük gyorsabb és ezért nincs kizárva, hogy az emberek és az állatok növése is gyorsabb ütemű lesz. Lehetséges, hogy 100 év múlva az elektromosság befolyására egy hatéves gyermek szellemi és testi fejlődésének foka meg fog felelni a ma 18 éves fiatalemberének”.
Mielőtt túl sok időt pazarolnánk nem létező ok-okozati összefüggések felkutatásban, inkább tegyünk egy sétát a jövő városában, amely „elektromos erejét rádió útján távoli vízesésekből és a napból meri ki”, ráadásul úgy, hogy egy csepp energia sem vész kárba. Valahogy így: „Hideg fényt alkalmaznak s az energiát maradék nélkül kihasználják, ahelyett, hogy hőátváltozással elpocsékolnák. Télen fűtőanyag nélkül minden lakás meleg, nyáron hűvös lesz. A jövő házait a Thermos palack rendszere szerint fogják építeni” – olvashatjuk a cikk vége felé közelítve, ám mielőtt teljesen elveszítenénk a fonalat, beteljesült jóslattal zárul a 100 éves írás: „Ötven év múlva a telefon helyébe a telephez kerül, mi látni fogjuk azokat, akikkel beszélünk.
Borítókép: Science and Invention 1925