A szokásos, fővárosi közgyűlést megelőző háttérbeszélgetésén Kiss Ambrus beszámolt arról, megkezdik a kísérletezést, hogyan tudnának Rákosrendezőn a magántőke bevonásával kedvező áron kiadható ingatlanokhoz jutni, valamint beszélt panelfelújítási programról és a színházak helyzetéről is.
A háttérbeszélgetést Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója két, a lakhatási válság enyhítésére, a lakhatási körülmények javítására szolgáló előterjesztés bemutatásával kezdte, ám előtte még emlékeztetett, hogy
a fővárosnak járna uniós forrás, amely lakhatásra, lakásügynökségre, lakások felújítására, lakhatási garanciaprogramra szolgálna, csakhogy el vannak zárva tőle.
Gulyás Gergely ugyan 2024-ben azt mondta, hogy a pályázatokat meg fogják jelentetni, de azóta sem tették meg.
Az egyik előterjesztésben a magántőke bevonásának lehetőségeivel való kísérletezésre kérnek felhatalmazást. A városvezetés megvizsgálta, mit lehetne a főváros tulajdonában lévő telkekkel kezdeni, hogy ezekből valamilyen módon megfizethető lakhatás szülessen a budapestiek számára. 226 felépítmény nélküli ingatlanja van a fővárosnak, ezek közül választottak ki ötöt, amik szóba jöhetnek pilotprogramként, ahol vagy a kerülettel való megállapodást követően, vagy anélkül már el lehet kezdeni valamilyen lakhatási projektet.
Az egész projektnek az a célja, hogy a rákosrendezői beruházásra már úgy álljanak készen, hogy többféle finanszírozási modellt is kipróbáltak.
A Rimaszombati úti kollégium volt épületével kapcsolatban arra jutottak, hogy amikor meghirdetik a területet, kikötik, hogy a fejlesztés főként lakhatási funkcióval bírhat, maximalizálják a kereskedelmi és irodai funkció méretét 15 százalékban, és megadják a licithez, hogy hány tartós, azaz tízéves bérletet szeretnének ezért a telekért kapni. Ezeket a lakásokat a lakásügynökségen keresztül adnák ki a fővárosi közszolgáltatásban dolgozók részére. A másik 4 telekkel kapcsolatban még nem hoztak döntést.
A másik, szintén a lakhatással összefüggő előterjesztés lesz a Budapesti Zöld Panelprogram lebonyolításával kapcsolatos javaslat. Kiss elmondta, hogy a fővárosban 200 ezer paneles szerkezetű lakás van, a budapestiek 28 százaléka ilyenben lakik, amiknek körülbelül a negyede, azaz jelentős része nincs felújítva.
Mint emlékeztetett: 2010-ben megállt a panelfelújítási program hazánkban; a fővárosnak viszont, folytatta Kiss, régi célkitűzése, hogy ebbe valahogyan életet leheljenek.
Az a szándékuk, hogy elindítanak egy programot, amelynek keretében megmutatják, hogy igenis van létjogosultsága a panelfelújításnak.
Abban reménykednek, hogy a magyar kormány is ráeszmél, hogy az uniós forrásokat erre hatékonyan fel tudná használni, hiszen ezek a felújítások nemcsak az ott élőknek, hanem a kis- és középvállalkozásoknak is kifejezetten jó projektek: viszonylag egyszerű technológiát, élőmunkaerőt igényelnek, és nem kell hozzá komoly tőke kapacitás sem.
Ha a közgyűlés jóváhagyja, akkor kiírnak egy pályázatot, ahova olyan társasházak és lakásszövetkezetek nyújthatnak be pályázatot, amelyek legalább 10 lakással rendelkeznek, 1946-1995 között épültek panel, vagy más, iparosított technológiával, és a lakások legalább 70 százaléka magántulajdonban van. A pályázatot lakásszövetkezetek nyújthatják be, első körben a megvalósíthatósági tanulmányra adnak visszatérítendő támogatást, majd az így elkészült tanulmányokkal lehet pályázni magára az épületenergetikai felújításra és az épületek akadálymentesítésére – legalábbis a bejárati szintekére.
Azokban a kerületekben írják ki a pályázatot, ahol az önkormányzat is pénzügyileg hozzájárul. Kiss elmondása szerint több kerület már döntött erről. Ha a közgyűlés elfogadja, és a kerületek is felzárkóznak, akkor a tervek szerint júniusban megjelentetik a pályázati felhívást, és szeptemberben be lehet adni a pályázatokat.
A főváros úgy kalkulál, hogy 3-500 millió között van egy ház felújítása, de nagyon nem mindegy, hogy pontházról vagy sorházról van-e szó, hány emeletesek, satöbbi. Nagyjából 14 milliárd forinttal terveznek.
A közös működtetésű színházakkal kapcsolatban elmondta, hogy a hírekkel ellentétben nem született meg a megállapodás;
egyrészt azért nem, mert ezt a közgyűlésnek el kell fogadnia, másrészt a szöveget még egyeztetik – bár már valóban az utolsó simításokat végzik rajta. Kiss azt reméli, hogy rövidesen benyújtják.
A megállapodásról annyit tudott elmondani, hogy az öt színház, amik eddig is a főváros tulajdonában és finanszírozásában voltak (Katona, Radnóti, Örkény, Városmajori Szabadtéri, Trafó), továbbra is megmaradnak, a hét, fővárosi tulajdonú, de állami finanszírozású színházak (József Attila, Báb, Kolibri, Madách, Új, Víg és Margitszigeti Szabadtéri) is megmaradnak az eddigi kategóriában.
Abban is megállapodtak, hogy ahogy eddig is, az állam továbbra is támogatja a független színházakat, a Budapesti Fesztiválzenekart, és megmarad a Centrál támogatása is.
Azt is mondhatnánk, hogy a megállapodás nagyon sok tekintetben az előző megállapodás meghosszabbítását jelenti.”
Egy dolog bekerült a megállapodásba, bár Kiss nem nevezné újdonságnak, hogy a viharos igazgatóváltáson átesett Kolibri színház művészeti profilja nem változhat meg, továbbra is csecsemő, gyermek és ifjúsági színháznak kell maradnia. Ezzel szeretnének megnyugtatásul szolgálni mind a Kolibrit szeretők, mind a dolgozók számára is, hogy nem engedik a profilváltás, de – tette hozzá Kiss – Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter se szeretné.
És bár a megállapodás elhúzódott, az állam az átmeneti időben is biztosította a forrásokat az intézmények számára, tehát likviditási problémákról nem tudnak.
A főváros az öt színháza esetében egyébként 48 százalékkal emelte a támogatás összegét, az állam most átlagosan 28 százalékos emelést hajtott végre a hét színház esetében. A városvezetés újra a közgyűlés elé viszi a Pro Cultura Urbisszal kapcsolatos előterjesztést, ami lényegében egy 150 milliós színházi támogatási alap létrehozásáról szól.