Április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. Hivatalosan 2001. április 16-án tartották az első emléknapot - parlamenti ünnepség keretében. Az iskolákban csak két nappal később a tavaszi szünet miatt. A parlamenti ünnepségen Schweitzer József főrabbi mondott beszédet, amelyben kiemelte: minden gyűlöletre irányuló uszítás, minden megkülönböztetés ember és ember között bűnös, sértő és elfogadhatatlan. Az államfő a zsidóság áldozatai mellett megemlékezett a roma holokauszt áldozatairól is. Szavainak szomorú aktualitást adott, hogy az eseményen a parlamenti frakciók közül Csurka István pártját, a MIÉP-et nem képviselte egyetlen politikus sem. Csurka a távolmaradást azzal indokolta, hogy a MIÉP-frakció ülésezett az ünnepség ideje alatt.
A Mazsihisz idei emléknapra kiadott közleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy a zsidóság rendszeresen megemlékezik az áldozatokról, ám fontos hangsúlyozni, hogy az emlékezés nemcsak zsidók dolga és felelőssége. Hiszen a gettósítás és a deportálás államilag szervezett akció volt, a zsidóság elpusztítását "felülről" szervezték állami szervek és hatóságok, de a magyar állam mindehhez "alulról", a széles néptömegektől élvezett támogatást. Habár voltak jóérzésű embermentők, a társadalom jelentős része mégis közönyösen vette tudomásul, sőt voltak, akik aktívan támogatták több százezer gyermek, édesanya, édesapa és idős ember szisztematikus megsemmisítését. Ezért el kell mondani újra és újra: a holokauszt nem zsidó ügy volt, hanem magyar nemzeti tragédia. Az áldozatok emléknapján tudatosítani kell azt is: a szembenézés nem kollektív bűnösség. A ma élők nem felelősek azért, amit elődeik elkövettek. A ma élők felelőssége, hogy magyar állampolgárok tömeges kirekesztése soha többé ne történjék meg, hogy örökre száműzve legyen az antiszemitizmus minden megnyilvánulási formája. A nácizmus még nyomokban se lehessen jelen a magyar társadalomban.
