Magyarország 1999. március 12-én, egy 1997-es népszavazást követően csatlakozott az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez, azaz a NATO-hoz. „Magyarország NATO-csatlakozásával végérvényesen megszűnt a jaltai világrend, s a szövetség tagjaként megteremtettük magunk és gyermekeink számára a biztonságos jövőt” – jelentette ki Orbán Viktor, aki akkor még egy éve sem volt hivatalban. Az országos részvételi arány az említett népszavazáson 49,24 százalék volt, az érvényesen szavazók 85,33 százaléka szavazott a csatlakozás mellett. Az 1949. április 4-én alapított szervezet nem most éli a legjobb napjait. Ahogy Rácz András Oroszország-szakértő, a Corvinus Egyetem oktatója, aki nem mellesleg az EU-s biztonság- és védelempolitika fejlődésének történetéből doktorált, a napokban például kifejtette, az Egyesült Államok, mint a szervezet egyik alapítója (a szerződést is Washingtonban írták alá), és legfőbb katonai ereje éppen megszűnik Európa kiszámítható partnere és szövetségese lenni, ennek következtében pedig a NATO-val kapcsolatos amerikai kötelezettségvállalás is erősen kérdőjelessé vált. Mark Rutte NATO-főtitkár március 6-i sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy tudja, hogy egyesek aggódnak a NATO jövője miatt, de igyekezett mindenkit megnyugtatni: „(…) hadd legyek világos: a transzatlanti kapcsolat és partnerség továbbra is szövetségünk alapja. Trump elnök egyértelművé tette az Egyesült Államok és saját személyes elkötelezettségét a NATO iránt”. A Policy Solutions tavalyi, azaz 2024 júliusi kutatásából egyébként az derült ki, hogy a magyarok több mint háromnegyede (77 százalék) támogatja a NATO-tagság megtartását, és nincs olyan politikai csoport, ahol nem ez a vélemény uralkodó. Ha Oroszország megtámadná Magyarországot, akkor a magyarok négyötöde (82 százalék) szerint elvárható lenne, hogy a NATO hazánk segítségére siessen. Budapesten közel 20 éve, 2006 óta, egy Vérmezőtől rajtoló, szeptemberi futóversennyel ünneplik meg a szövetség létrejöttét.
Ha ti is láttok valami érdekeset, küldjétek el a szerk@budapest.hu-ra!