A nagyvonalú és szerény színésznővel interjút is készítettek a különleges ajándék kapcsán.
Egy évszázada, 1925. március 4-én adták hírül a lapok, hogy a 75. születésnapját ünneplő színészkirálynőt, Jászai Marit igazán rendhagyó ajándékkal lepte meg a kormányzó, Horthy Miklós – egy 10 holdas ún. vitézi telekkel. Vagyis egy olyan, jelentősnek nem mondható földterülettel, amit különben csak Horthy vitézi rendjének tagjai kaphattak.
De kik voltak ők? A Révai Nagy Lexikona ekképp határozza meg a vitézi rendet: „Horthy Miklós kormányzósága idejében 1920. alapított szervezet, amelynek célja utódaikban is jutalmazni és az ország hűségében megtartani mindazokat, akik a világháborúban és a forradalmak alatt egyéni vitézségükkel és nemzeti érzésükkel kitűntek”, maga Horthy viszont egy Teleki Pálhoz írott levelében a következőkkel tette teljessé a definíciót. „Az ősi nemesi inszurrekció ez újabb formájával egy
mindhalálig megbízható magyar alakulatot akartam, úgy a kívülről jövő támadás, mint a belső destruktív erők újbóli forradalmi kísérlete esetén örök időkre.
Hogy ez a sereg mindég megbízható legyen, fő a származás és az erkölcsi körülmények tisztasága, az erkölcsi alap, valamint az egészséges vér. A vitéz csak engedéllyel házasodhatik, idegen fajból származót csak akkor veszünk fel, ha 100%-ig magyarul érez, megbízható, és maga kéri a névmagyarosítást. A legbátrabb és legjobban dekorált zsidó is ki van zárva”.
Ennek tükrében meglehetősen abszurd Jászai Mari jelenléte – még ha csak telektulajdonosként is – az egyébként javarészt különítményesekből álló illusztris társaságban. De az adomány vitézi mivoltára volt épkézláb magyarázat is, legalábbis akkoriban úgy gondolták.
„A világháború vitézein kívül alig van még valaki, aki jobban megérdemelné a vitézi telket, mint a Nemzeti Színház nagy művésznője, Jászai Mari. Mint értesülünk, a művésznő a legközelebbi napokban megkapja a hivatalos értesítést is arról, hogy a kormányzó tíz hold földet, mint vitézi telket adományozott neki” – írta a Magyarország című lap, amelyben
utaltak arra is, hogy a világháború idején már 60 év fölötti színésznő hogyan lett háborús hős.
Nos úgy, hogy a világháború idején jótékonysága nem ismert határokat: „A háború alatt minden szabadidejét a sebesült katonák között töltötte. Minden jövedelmét rájuk költötte. Ellátta őket alsóruhával, dohánnyal, édességgel, könyvvel, szavalt nekik egész délutánokon át. Nem irtózott a szenvedéstől, a szennytől, a piszoktól és nem fogadott el köszönő szót, sem medáliát. Lakása valóságos raktár volt. Zsákszám álltak ott a szeretetadományok, amiket a harcterekre küldött. Megtakarított kis vagyonát így költötte el a háború alatt. Még adósságokba is keveredett” – olvasható a Schöpflin Aladár szerkesztette Magyar Színművészeti Lexikonban.
„Szép megbecsülése ez a kiváló művésznőnek, akinek szuggesztív erejű művészeténél csak a szerénysége nagyobb.
Jászai Mariról csak olyankor hall vagy olvas a közönség, amikor nemes hivatását végzi vagy a színpadon és a koncertpódiumon, vagy — amint a háború alatt is tette — a jócselekedetek oltárán áldoz
– összegzett a Magyarország tudósítója, akinek sikerült egy interjút is készítenie a színésznővel.
„Tegnap délután egy jóakaróm hivatalos helyről telefonon tudtomra adta, hogy csakugyan megkaptam a szép és becses adományt. Mondhatom, nagyon jól esett és boldoggá tett az a tudat, hogy méltányolták tevékenységemet, amelyet – s ezt tán mondanom se kell – egész életemben önzetlenül végeztem” – mondta a Jászai Mari, hozzátéve, hogy
a tíz holdnak már csak azért is nagyon örül, mert egyebe sincsen ennél.
„A háború hosszú hat esztendeje alatt (sic!) mindenemet a haza oltárára áldoztam” – jegyezte meg Jászai Mari, kiegészítve ezzel: „Hogy mit fogok földemmel csinálni, azt ebben a pillanatban még csak azért nem tudom megmondani, mert nem tudom hol van a telek. Nem jól értettem a telefonon. De az a szándékom, hogy egyelőre a testvéröcsém fog rajta gazdálkodni. Aztán épületünk rá valami kis házat, ahol majd szépen meghúzódunk”.
Sajnos a színésznő ezen kívánsága nem teljesülhetett. Egy évvel később, 1926. október 5-én hunyt el, 76 éves korában.