Magyarországon sokáig megszólták érte, aki hordta, egy ideig ez is lázadás egyik szimbóluma volt a hosszú haj mellett.
1829. február 26-án született Löb Strauß Buttenheim, aki később Levi Strauss néven árulta a nálunk lévisz néven ismertté vált farmernadrágokat. Levi Strauss, bajor vászonkereskedő kalandvágyból települt át az USA nyugati partvidékére, ahol egy rigai szabómesterrel 1870-ben elkészítették az első farmernadrágot egy favágónak. Az indigóval kékre festett, erős pamutszövetből készült ruhadarab hamar népszerű lett, a megrendelők nagy része marhahajcsárokból, aranymosókból és hasonló alkalmi pénzkeresőkből került ki, akik azt szerették, ha minél tovább hordhatják ruhadarabjaikat.
Magyarországra sokáig csak a híre jutott el, az 50-es években még csak pár darab volt belőle az országban, de magára vethetett, ha valaki nyilvánosan fel merte venni. Úgy tartották, hogy a farmernadrágot valamelyik amerikai fegyház egyenruhája ihlette, akik ilyet hordanak, azoknak az ismertetőjele a teljes elhanyagoltság: hosszú, fésületlen a hajuk, mosdatlanok, senkire nincsenek tekintettel, látszik, hogy csak a pillanatnyi örömöknek élnek. A 60-as évekre valamennyire enyhült a közhangulat, elindult a hazai gyártás is, a nadrág egyre népszerűbb lett, de főleg a lázadó fiatalok körében. Szerették azonban az anyukák is, hiszen olcsó volt és erős vászonból készült, nem akadályozta a mozgást, nehezebb volt kitérdelni, mint egy tréningnadrágot és fel lehetett adni hozzá a gyerekre egy kockás inget vagy kötött pulóvert.
