Megrázó és felemelő, fájdalmas és humoros, szakrális és profán témák egy elvont és valóságos templomtérben. Szellemi és térbeli bolyongás Ország Lili életművében és személyes világában. Megnéztük a Kiscelli Múzeum kiállítását. Sugár Zsófia írása.
Szűk élettérből a szellemi szabadságba
A Kiscelli Múzeum Templomterében bemutatott kiállítás egyrészt lineárisan halad térben és időben, másrészt mozgalmas bolyongásra invitál Ország Lili életművének szövedékében. A bemutatott művek egy-két kivételtől eltekintve mind a Fővárosi Képtárból, tehát a múzeum saját gyűjteményéből származnak. 50 festményt és 70 grafikát láthatunk a kiállításon, amelyek közül az alkotó főművei a Rekviem-sorozat, a Labirintus-sorozat és a De Profundis-triptichon a Templomtér központi tengelyén kapnak helyet. A főműveken kívül még számos további alkotást és személyes tárgyat láthatunk, illetve azt a kis szobát is, amelyben Ország Lili szinte egész életműve megszületett. A fizikailag szűk élettér párhuzamba állítható az 50-es és 60-as évek korlátozott lehetőségeivel, azonban ezek a tényezők nem szabtak határt annak a hatalmas szellemi térnek, amelyben Ország Lili gondolkodott és alkotott, és amelybe most mi is beléphetünk.
A “belső templom”
A Kiscelli Múzeum Templomterében Ország Lili művei otthonra lelnek. A modern kiállítótérként funkcionáló romtemplom teljes összhangban van az életművel, amelyben a múlt és a jelen találkozása, az emlékezés gesztusa, az identitás és szakralitás kapcsolata mind visszatérő témák. Ezen kívül az is lényeges, hogy Ország Lili számára a “templom” különös jelentéssel bírt. Úgy gondolta, hogy az igazi templom “az emberen belül van”, nem köthető felekezethez vagy vallási liturgiához. Ez a fajta gondolkodás műveiben is visszaköszön. Így a Kiscelli Templomtér, amely őrzi eredeti szakrális jellegét, de már nem vallási, hanem művészeti funkciót tölt be, a lehető legmegfelelőbb helyszín Ország Lili életművének bemutatására.
Emlékezés és megemlékezés
Ahogy Árvai Mária kurátor bevezetőjében olvashatjuk, az “összetett viszonyulás a múlthoz” Ország Lili művészetének központi témája. A múlttal való kapcsolatát alapvetően meghatározta zsidó identitása és a holocaust alatt átélt traumák. Mint túlélő és mint művész, űzte a lelkiismeret, hogy méltó módon megemlékezzen az áldozatokról. Erre 1966-ban, a Rekviem-sorozat megalkotásakor került sor. Azonban nem csak ebben a sorozatban, hanem egész életművében hol tudatosan, hol kevésbé direkt módon visszatér az emlékezés folyamata és az identitás összetett kérdése.
A 60-as években, Városos képein kezdte el a nyomdázást. A nyomhagyás, az ismétlődő mintázatok szintén az emlékezés gesztusaként jelennek meg, amikor régmúlt városok romjait örökíti meg, mintha bibliai szent helyekre emlékezne, ezáltal megőrizve identitását. Később, a 70-es években megalkotott 60-70 képből álló grandiózus Labirintus-sorozatban pedig önmagát idézi, amikor saját korábbi motívumait nyomdázza újra, visszaemlékezve egész életművére.
Humor és groteszk a Bábszínházban
Ország Lili művészetét a súlyos témák miatt sokszor megrázó élmény befogadni. Azonban ez a tárlat több szempontból is rámutat arra, hogy az alkotó életművében a humor, sőt a remény is fontos szerepet kapott.
Miközben szabadidejében otthon alkotott, hétköznap a Bábszínház díszletfestő műhelyében dolgozott. Díszletei és bábjai, illetve kollázsai bővelkednek humorban és groteszk elemekben, amiken látogatóként jókat nevethetünk. Egy tévéinterjúban így nyilatkozik: “Az emberben is él egy vágy nevettetésre és nevetésre.”
Mélységből a remény felé
A humoros alkotásokat könnyű felismerni, viszont ahhoz, hogy megleljük a megrázó témájú képeken a reményre utaló motívumokat, közelebbről kell megvizsgálnunk a műveket. Például, ha figyelmesen szemléljük a Rekviem-sorozat utolsó tábláját, akkor a sűrű, sötét formák szövetéből egyszer csak előtűnik a reményt jelképező hétágú gyertyatartó.
A kiállítás utolsó termében látható triptichont is érdemes részletesen megvizsgálni. Az 1967-es De Profundis című alkotáson írásos jelek tűnő formák futnak, amelyek felfelé áramlanak, mint az ég felé szálló ima szavai. Erre utal a mű címe is, a 130. zsoltár kezdő sora, amely magyarul így hangzik: “Mélységből kiáltok, Uram, hozzád…”. A mű címét az énekelt imádság ereje ihlette, amelyet Ország Lili személyesen tapasztalt meg a háború alatt. 1944-ben szülővárosában, Ungváron, a gettóban összegyűjtött emberek tudták, hogy egy nap múlva deportálják őket. Ekkor a férfiak kimentek és a szabad ég alatt elkezdtek énekelve imádkozni. Az énekelt imának olyan ereje volt, hogy “még az ég is megmozdult”.
Ország Lili története szinte teljesen megegyezik azzal a visszaemlékezéssel, amely az Arnold Schönberg által komponált Varsói menekült című kantáta alapjául szolgált. Schönberg 1947-ben írta meg a 8 perces kantátát, amely a 20. század egyik legmegrázóbb zeneműve. A mű szintén egy túlélő visszaemlékezéséből született: a varsói gettóban a foglyok egy csoportja a deportálás indításakor hangosan énekelni kezdte a “Halljad Izrael...” kezdetű imádságot. Schönberg atonális kompozíciójában az egész férfikar énekli az imát, végig maximális hangerőn. A végén nincsen megnyugvás, nem csitul a dinamika, nem oldódnak a harmóniák, a feszültség megmarad az utolsó hang után is.
A két történet festészeti, illetve zenei feldolgozásában van egy lényeges különbség. Míg Schönbergnél az ima elhangzása után nincsen feloldás, addig Ország Lili triptichonján a felszálló jelek kuszasága után a harmadik táblán már szabályosabbak, szellősebbek, világosabbak a formák. Az égbe énekelt ima elhozta a megnyugvást és a reményt.
Adjunk időt a bolyongásra!
A Kiscelli Múzeum kiállításán belépünk Ország Lili művészetének templomába. Ha kellő időt hagyunk a bolyongásra és odafigyelünk a részletekre, akkor a művek megmutatják, hogy van kiút a mélységből a remény felé.
A BOLYONGÁSOK - Ország Lili Kiscellben című kiállítás április 6-ig látható. Hétvégente tárlatvezetések és egyéb kapcsolódó programok várják a látogatókat, amelyekről a múzeum honlapján lehet tájékozódni.
(A cikk még az azóta megszűnt Énbudapestem applikáció kapcsán született, a Budapest Brand munkavállalója tollából.)