Vízkereszt után a karácsonyfák azt ünneplik, hogy meleg vagy fény formájában visszajuthatnak a háztartásokba.
Begyűjtés fagyos hangulatban
Egy dermesztően hideg reggelen, 8 óra előtt a Sibrik Miklós út és Harmat utca sarkán az előre kijelölt fenyő-gyűjtőponton egy fehér kukásautó jelent meg, 3 ember pedig egyesével elkezdte bedobálni a hátuljába a 30 méter hosszú halomba hordott fákat. Érdekes, hogy nem látni köztük hosszú tűlevelű vagy olcsóbb darabokat sem, 50-ből talán egy olyan van, amit azért dobtak ki, mert lehullott a levele. Szívfacsaró látvány, ahogy a hófehér kukáskocsi darabokra töri majd elnyeli ezeket a tökéletes állapotban lévő fákat, amikért két hete még a családok vagyonokat fizettek, és amiket nemrég még csillogó szemű gyerekek ugráltak körbe.
Ami végképp értelmezhetetlen, hogy 20-ból 1 még az eredeti hálójában hever a kidobandó kupac közepén, sőt, van, amin még rajta vannak a díszek, és a talp is. Egy fém talp. Valakinek hirtelen lehetett elege az ünnepekből – sok mindent ki lehet olvasni egy halom fából egy lakótelep közepén, ahol január 6. után hetekig gyűlnek a fenyőfák a házak előtt vagy a gyűjtőpontokon.
Manipulációval kezdődik a fenyők új élete
A Budapest határában lévő Hulladékhasznosítóig követjük az időközben megtelt autót, a telepen egyre erősödő fenyőillat jelzi, hogy merre kell mennünk. Egy elkerített részen halmokban állnak a még feldolgozatlan fenyők, a most érkezetteket pedig melléjük öntik a manipulációs térbe.
Az izgalmas név a szó latin eredetijét használja: kezelés, bánásmód. Itt kezdődik a fák feldolgozása azzal, hogy egy markoló az aprítóba dobja őket, majd a darabokat egy futószalag gyűjti rendezetlen kupacokba. Ezután kerülnek abba a hatalmas térbe (bunkerbe), ahol lakossági hulladékkal keverik (homogenizálják) a darabokat, izgatott galambok százainak legnagyobb örömére. Majd darukkal a hulladékadagoló tölcsérbe (garatba) emelik, innen jutnak a tűztérbe.
A hulladékot termikusan hasznosítják, az így keletkezett hőt egyrészt fűtésre, másrészt áramtermelésre tudják használni – meséli el nekünk Jászay Tamás, a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű erőművi igazgatója a létesítmény vezérlőjében. A tüzelés szabályozása teljesen automatizáltan, számítógépes irányítással történik, de itt, a központban dolgozó kollégák kamerák képein és monitorokon megjelenő adatokon keresztül figyelik, ahogy a hulladékból a 4 kazánban hő termelődik.
A látogatók pedig kis kémlelőnyílásokon keresztül csodálhatják meg, ahogy a kazánok darabonként és óránként 15 tonna hulladékot égetnek el. Csak a kémlelőnyílás kicsi, a lángok és a hőség óriási, a tűz ereje szinte kézzel tapintható.
A tűz erejének kívülről is látható jele a 120 méter magas kéményen át távozó forró gőz, bent pedig az 1000-1100 fokos égést követően visszamaradó salak, ami a hulladék eredeti tömegének kb. 20%-a. A szezononként összegyűjtött 650 tonna fenyőfa tehát mint távhő és villamos energia hasznosul, és így észrevétlenül visszajutnak azokba a lakásokba, ahol nemrégiben álltak.
Ha ennél is többet szeretnél megtudni a Hulladékhasznosító működéséről, itt találsz egy részletesebb beszámolót, amit egy kevésbé ünnepi alkalommal tett látogatásunk alkalmával írtunk. Az itt dolgozó szakemberek szerint az igazi fenyőnek kisebb az ökológiai lábnyoma a műanyaghoz képest, úgyhogy továbbra is arra biztatnak mindenkit, hogy karácsonykor vegyenek vágott fát, aminek illata és később fűtőértéke is van, viszont mikroműanyagokkal nem szennyezi a környezetét.
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)