A darab a 2017 óta élő Me Too-diskurzus egy fontos részét viszi színre és problematizálja: nevezetesen a nyilvánosság előtt zajló tárgyalást, amely kiszolgáltatottá teszi az erőszak áldozatát, aki vállalja a pereskedést, és hosszú időre tönkreteszi az elkövetőt. Ilosvai Eszter írása.
A fővárosi fenntartású Katona József Színház 2024. December 13-án mutatta be a Nyílt tárgyalás – Schlüter kontra Tiede című előadását, amelyet 2025. február 25-i előadásukig teltházzal játszanak. A darabot Ferdinand von Schirach írta, és Székely Kriszta rendezte.
A cselekmény kiindulása szerint, miután Katharina Schlüter tévés műsorvezető viszonya Christian Tiede vezérigazgatóval szakításba torkollik, Schlüter szexuális erőszak vádjával feljelenti Tiedét. A darab a per bizonyítási szakaszáról szól. A főbb szerepeket Ónodi Eszter, Udvaros Dorottya és Fekete Ernő játsszák, a nem kevésbé fontos mellékszerepeket pedig Pelsőczy Réka, Kocsis Gergely, Pálmai Anna, Takátsy Péter, Jordán Adél, Fullajtár Andrea, Rajkai Zoltán, Elek Ferenc és Wettstein Márk.
A darab a 2017 óta élő Me Too-diskurzus egy fontos részét viszi színre és problematizálja: nevezetesen a nyilvánosság előtt zajló tárgyalást, amely kiszolgáltatottá teszi az erőszak áldozatát, aki vállalja a pereskedést, és hosszú időre tönkreteszi az elkövetőt. A darab két legnagyobb erőssége a nyilvánosság ambivalenciájának megjelenítése az erőszakot elszenvedő szavahihetőségével kapcsolatban, illetve annak a problémakörnek a bemutatása, hogy milyen nehezen születik ítélet, és kap bármelyik fél jóvátételt egy ilyen per vállalása után: a cselekmény végére nem derül ki, valójában bizonyítottnak tekintik-e, hogy a Fekete Ernő játszotta Tiede valóban megerőszakolta-e az Ónodi Eszter által színre vitt Schlütert. A felek hozzátartozói és barátai mind különbözőképpen interpretálják a történteket. Bár a tárgyalás során releváns szakértői vélemények hangzanak el, az erőszak értelmezése mégis megkérdőjeleződik a tárgyalás végén. Különösen releváns a cselekmény a 2022-es Depp kontra Heard persorozat fényében, amelyet meg is említ az áldozat hazugságára való hivatkozási alapként Tiede ügyvédje, Breslau, akit Pálmai Anna formál meg. Breslau karaktere élesen rávilágít, hogy a Depp kontra Heard-per és az ügyben meghozott ítélet a szexuális erőszak áldozatok szavahihetőségének megkérdőjelezése irányába befolyásolta a nyilvánosságot.
A tárgyalóterem, mint helyszín meglehetősen hálás dramaturgiai szempontból: a szereplőket forgószínpadon, két kamerával és a hozzájuk tartozó képernyővel tárta Székely Kriszta rendező a közönség elé. Schlüter érkezését is jól időzítették: mielőtt Ónodi Eszter karaktere megjelenne a tárgyaláson, az Udvaros Dorottya játszotta bírónő kihallgatja az orvosszakértőt, és más a bírósági környezet hitelességét alátámasztó gesztusokat tesz. Az orvosszakértő érveit rögtön megpróbálja aláásni Breslau (Pálmai Anna), Tiede ügyvédje, és nyilvánvalóvá teszi, hogy a védelem egyetlen álláspontot fog képviselni: Schlüter hamisan vádolja Tiedét szexuális erőszakkal, és csak bosszút akar állni rajta a szakítás miatt. Schlüter vallomására viszonylag későn kerül sor a cselekményben, ami annál inkább fokozza a feszültséget, és annál emlékezetesebbé teszi Ónodi játékát: kiderül, hogy valóban szerelmi kapcsolat volt Tiede és Schlüter között, éppen ezért olyan nehezen felfogható Schlüter számára is, hogy Tiede erőszakossága megtörténhetett. Schlüter vallomása alapján a szexuális erőszakot nézőként hihetőnek tekinthetjük, főképp, hogy olyan részletes és szépen kidolgozott elemeket tartalmaz, amelyek rávilágítanak a szexuális erőszakot átélt áldozatok ellentmondásos élményeire: arra, hogy milyen disszociációt él át az áldozat az esemény alatt és után, valamint arra, hogy miért csak az esemény után néhány nappal – vagy ahogy a Pelsőczy Réka játszotta pszichológiai szakértő rámutat: jóval az esemény után – tesznek bejelentést.
Pelsőczy, mint pszichológiai szakértő bíróság előtti tanúságtétele egyébként a legmegrázóbb Schlüter vallomását követően. Pelsőczy karaktere az, aki lemossa a színről Breslau érveit Schlüter hazugságáról és bosszúvágyáról, rámutatva a szexuális erőszak ellentmondásos természetére (az erőszak felfoghatatlanságára egy szeretetkapcsolatban), és arra, hogy a társadalmi megszégynüléstől való félelmükben a legtöbb áldozat soha életében nem beszél arról, ami velük történt. Természetesen Schlüter védője (Kocsis Gergely) is komolyan veszi Schlüter védelmét, ám az ő megjegyzései inkább a darab comic relief-jeként operálnak, föloldva néhányszor a hangulatot Breslau kifigurázásával, majd a végén egy meggyőző védőbeszéddel értelműsíti azon meggyőződését, hogy Schlüter nem hazudhat. Tiede (Fekete Ernő) meg sem szólal egészen a darab végéig - arcjátékával és reakcióival hozzájárulva a feszültség építéséhez - mikor is hitelesen tagadja a szexuális erőszak vádját. Schlüter és Tiede egy pillanatra a helyzet minden fájdalmával egymásnak feszül a teremben, majd Schlüter kiviharzása után érkezik a hír, hogy Tiede felesége szerint férje elkövette az erőszakot, így az egész bizonyítási szakaszt újra kell kezdeni.
A Nyílt tárgyalás ereje éppen ebben a kimondatlan, a színészek apró gesztusai által megjelenített feszültségben rejlik: mikor lesz a szerelem erőszakká, mi kell ahhoz, hogy valaki feladja életét, hogy a nyilvánosság kereszttüzében bizonyítsa a történteket, és mitől fognak hinni a per egyik vagy másik résztvevőjének? A színdarab egy brechti kizökkentéssel végül arra is reflektál, hogy egy ilyen tárgyalás csak egy jogállamban jöhet létre: vajon mi történne egy magyar bíróságon egy szexuális erőszak ügyében zajló perben? A magyar bíróság politikai befolyásoltságát félretéve talán nem is a jogállam a legnagyobb kérdés Magyarország tekintetében, hanem az, hogy jelenleg olyan törvények vannak érvényben, amelyek korlátozzák a nők abortuszhoz való jogát, megnehezítik a szexuális erőszak esetén történő intézkedést – ezáltal szorgalmazzák, hogy minél kevesebben jelentsék be, ha ilyen történik – és a jelenlegi magyar kormány nem írta alá az isztambuli egyezményt, amely a szexuális erőszak áldozatainak védelmére irányul.
Érdekesség még a színdarab közéleti diskurzushoz való viszonyát tekintve, hogy a Gisele Pelicot kontra Dominique Pelicot ügyben egy nappal a Nyílt tárgyalás bemutatása után hozott az avignoni bíróság ítéletet, húsz év börtönbüntetésre ítélve Dominique Pelicot-t, amiért tíz éven keresztül öntudatlan állapotban megerőszakolta, és másoknak is felkínálta szexuális erőszakra feleségét. Szép gesztus lenne a darab további előadásaiban, ha erre az eseményre is reflektálnának a Depp-ügyön kívül.