Nagy-Budapestről, a polgár szó jelentéséről és a sokszínűségről is szót ejtett Karácsony Gergely november 15-én, a Főváros elő-születésnapján tartott ünnepi beszédében, mielőtt átadta az idei díszpolgári címeket, a Pro Urbe Budapest-díjakat, és a Budapestért-emlékérmeket.
A hagyományokhoz híven idén is változatos programokkal ünnepeljük Budapest születésnapját, ám a hagyományoktól eltérően idén az elegáns díjátadó helyszíne a Fővárosi Szabó Ervin központi könyvtárának messze földön híres olvasóterme volt, az egykori Wenckheim-palota szalonja. „A díszletek másra utalnak ugyan, de ez itt mégis csak egy születésnapi ünnepség. Afféle szülinapi buli, de most vendégségbe jöttünk, egy másik szülinaposhoz, az idén 120 éves Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba” – indokolta ünnepi beszédében a helyszínválasztást Karácsony Gergely, hozzátéve, hogy Wenckheim Frigyes is büszke lenne, ha tudná, hogy egykori szalonjából Európa egyik legszebb olvasóterme, otthonából pedig igazi kulturális központ lett. „Hazajöttünk mi is ide, hiszen ahogy Esterházy Péter írta a haza legjobb meghatározása a könyvtár" – jegyezte meg a főpolgármester, majd azzal folytatta, hogy ha otthon is érezzük magunkat, igyekszünk úgy viselkedni, ahogy az a vendéglátóhoz illik. „Talán a kedves ünnepelt, Budapest sem bánja, hogy az idei születésnap nem olyan hangos, mint tavaly, a 150. volt. Volt akkor hangzavar elég, kapott sok köszöntést és ajándékot az ünnepelt, tortát, nyitányt, nagyregényt, filmet, és még több szeretetet és kötődést a budapestiektől. Van mire emlékeznie és nekünk is van mire emlékeztetni magunkat, arra leginkább, hogy Budapest születésnapja mindig és mindenkor a sokszínűség egységének megünneplése” – jelentette ki Karácsony Gergely, kiemelve, hogy Budapest története az egyesítés, az egymást követő egyesítések története.
„Nincs Európának egyetlen szeglete sem, ahonnan ne érkeztek volna ide olyanok, akiknek kéznyomát magán viseli a város, és nincs olyan szeglete a magyar vidéknek, ahonnan ne jöttek volna új lakók. Mi, mai budapestiek az ő leszármazottaik vagyunk. Az egyesítőké, akik részeiből összerakták, felépítették és működtették ezt a csodálatos várost, a különbözőségek városát. Az elmúlt másfél évszázad tapasztalataiból tudjuk, hogy a város akkor sikeres, ha ezek a különbözőségek nem kioltják, hanem kiegészítik egymást”
– állapította meg a főpolgármester, emlékeztetve a hallgatóságot arra, hogy október 4-én, a Fővárosi Közgyűlés alakuló ülésén Ferenc pápát idézve azt mondta, hogy „A politika a városból, az együttélés, a jogok garantálása, és a kötelességek tiszteletben tartása iránti kézzelfogható szenvedélyből születik. Kevés olyan város van, ami segíti a gondolkodásunkat erről, mint ahogy Budapest”. Karácsony Gergely szerint ezt kellene mindenkor szem előtt tartani a Városházán – még akkor is, ha jelenleg úgy is tűnik, hogy újra „erőre, vagy csak hangerőre kaptak azok, akik a megosztásra, akik a mi és ők szembeállításra építenek”.
Nagy-Budapest, nagy Budapest
A főpolgármester szót ejtett egy újabb kerek évfordulóról: 2025. január 1-jén lesz 75 éve, hogy létrejött Nagy-Budapest, amikor hét megyei város és tizenhat nagyközség csatlakozott a fővároshoz. „A Budapest részéve váló városok és községek nem egyszerűen csatlakoztak Budapesthez, hanem egy új Budapestet teremtettek. Mert Budapest az összekapcsolódások által lett azzá, amiért ma is szeretjük. A városegyesítés pedig nem egy befejezett múlt, hanem egy folyamatos jelen” – jegyezte meg Karácsony Gergely. Mint mondta, ma is előbb vagyunk cinkotaiak, újpestiek, lőrinciek, vagy budafokiak... és budapestiek. És ez jól is van így, mert a lokális kötődések teszik élhetővé, emberi léptékűvé, beláthatóvá és besétálhatóvá a várost; a mi budapestiségünk, a sokszínűség egységének őrzése és erősítése teszi alkalmazkodóvá a fővárost. „Bacher Iván azt mondta, hogy Budapest tele van faluval, a modern urbanisták meg úgy mondják ugyanezt, hogy kompakt város, sétálható város, ki távolságok városa... És így lesz a lokális kötődésekből globális megfontolás, mert csak az emberi léptékű, teljes életet adó zöld város tud ellenállni a klímaválságnak, és csak a magát a lakóhelyén otthon érző, egymásra és a környezetére odafigyelő polgár tud ellenállni a valósághajlító, a közösséget megosztó hordószónokoknak – emlékeztetett Karácsony Gergély, kiegészítve azzal, hogy a jövőt szolgáló politika egyfajta visszatérés a polgári értékekhez.
Szabad emberek
„Egy megbillent, tótágast álló világrenden belül a polgár teremtett egyensúlyt” – idézte Márai Sándort a főpolgármester a díszpolgári címek átadása előtt, de hozzátette, hogy e szöveg nyomán tűnt fel neki, hogy milyen furcsa a legjelentősebb budapesti elismerésre a díszpolgár kifejezés. „Mert hát miféle dísz a polgár? És egyáltalán, polgár. Merre sodorta a mi közelmúltunk ennek a szónak a legszebb időket megélt értéktartalmát?” – tette fel a kérdést, bár elmondása szerint, arra könnyebb válaszolni, hogy mi nem a polgár. Nos, nem politikai termék, nem máz, nem puszta szlogen; a polgár nem kliens és nem alattvaló, nem állhatja, ha annak, és végképp nem, ha azt akarnak faragni belőle. „Talán jobban is illene a miénkhez hasonló, de pár száz évvel korábbi londoni elismerés elnevezése, ott ugyanis a legkiválóbbakat úgy hívják: freeman" – mondta a főpolgármester, s azon meggyőződésének adott hangot, mely szerint a polgár legfőképp szabad ember.
„Ma Budapest, ez a szabadságához makacsul ragaszkodó város, a legmagasabb kitüntetésével mond köszönetet a szabad embereinek. A polgárról szóló definíciós vitát pedig zárjuk le Saly Noémi szép mondatával: a polgár az, aki hozzátesz a világhoz”
– jelentette ki a Karácsony Gergely, kiegészítve azzal, hogy a díszpolgár pedig az, aki hozzátesz, nagyon sokat hozzátesz Budapesthez. „Ezzel a díjjal, illetve a Pro Urbe elismeréssel ás Budapestért kitüntetéssel is egy polgári város mond most köszönetet Önöknek, városi polgároknak” – mondta Karácsony Gergely, aki a díjazottak méltatása után arra a fővárosi levéltárban őrzött ún. polgárlevélre emlékeztetett, amelynek Pest városa már az egyesítés előtt is birtokában volt, és amelyben az olvasható, hogy a polgárrá vált városlakó a város „szabadságaiban, privilégiumaiban, s igazaiban részessé tétetik”.
„Ennek a városnak a díszpolgárai, kitüntetettjei már sokat tettek azért, hogy ezekben nap mint nap részessé tegyük Budapest polgárait, Budapest mai szabadságaiban, jelen idejű jogaiban és létező igazságaiban. Budapest mai szabadságában, hogy ebben a városban mindenki saját sorsának főszereplője lehet, saját értékei, kultúrája és képességei által. A nagyvárosi lét csodája, hogy az életünk szinte bármelyik pillanatában belefuthatunk valakibe, aki másképp ugyanolyan, mint mi. Aki talán mást gondol, másban hisz, máshogy szeret, mint mi, de ugyanúgy elfogadásra vágyik, és így talán ő maga is képes elfogadóvá válni” – mondta ünnepi beszéde végén Karácsony Gergely, hozzátéve, hogy a szabad társadalomban annak polgárai elsősorban nem a maguk, hanem egymás szabadságáról gondoskodnak. „Ez pedig számunkra a dolgok emberi léptékének helyreállítását jelenti. Nem másért, hanem a legfontosabbért: hogy Budapest városból otthonná váljon. Mindannyiunk közös otthonává”.