Alkotmány, vízi parádé, arcpirító beszédek.Fél évszázada ugyanúgy zászlókba borult az ország, mint ma, bár akkoriban a piros-fehér-zöld mellett a vörös zászlók részvétele ötven százalékos volt.
„Huszonöt éves népköztársaságunk alkotmánya, szocialista rendünk alaptörvénye. »A törvények törvénye«, melynek legszebb, örökzöld akkordja az ember munkához való joga és kötelessége. Nehéz nyarunk volt, nehéz esztendőnk. Százötvenezer ember szántott, vetett, aratott, százötvenezer zsákolt, cipelt, szállított, százötvenezer szárította, raktározta az életet, a búzát, és százötvenezer őrli, süti tízmillió ember kenyerét. Tízmillióét, akinek felnőtt képviselői munkával keresik kenyerüket. István, az országalapító nagy feladatot végzett el több mint ezer éve. Megértette a kor szavát, látta a fejlődés irányát. A munkás-paraszt hatalom minden dolgozója elismeréssel adózik neki” – e szavakkal köszöntötte a sajtó 1974. augusztus 20-át,
amely elsődlegesen az alkotmány ünnepének számított, a többi „hozzávaló”, az új kenyér ünnepe, és István király, de a „szent” jelző nélkül másodlagos jelentőséget képviselt
Ahogy napjainkban, úgy 50 évvel ezelőtt is szétspricceltek a politikusok, hogy kisebb-nagyobb településeken mondjanak ünnepi beszédeket. Kállai Gyula, az Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke Székesfehérváron; az ugyancsak az MSZMP PB-tag Gáspár Sándor, Debrecenben, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter Körmenden beszélt. Mi Sarlós Istvánt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát idézzük, aki Mezőkövesdre látogatott, és ott emelt szót néhány gondosan megválogatott közhellyel a szocializmusra vonatkoztatva. „A szocializmus a dolgozni szerető, művelt, minden iránt érdeklődő és minden jóért cselekedni kész, a rosszal szemben pedig következetesen fellépő embermilliók közreműködését igényli. Minél több ilyen ember él a mi országunkban, annál gyorsabb az előre-haladásunk” – jelentette ki Sarlós, de afelől sem hagyott kétséget, hogy a nemzetközi helyzet másképp fokozódik, mint például az ötvenes években. „A történelem szükségessé teszi az államok közötti együttműködést, ezért minden országnak, minden jóakaratú embernek az együttműködésre kell törekednie” – mondotta Sarlós, majd ezzel állt elő:
A népekre kell bízni, hogy eldöntsék, milyen társadalmi rendszerben kívánnak élni. A nép tud dönteni, csupán az szükséges, hogy a demokratizmus szellemében ehhez lehetőséget biztosítsanak a számára.
Ne feledjük, a főtitkár e szavakat egy olyan országban mondta, amelyben „ideiglenesen” a Vörös Hadsereg állomásozott, és amelyben egypártrendszer volt, és aki ezt kétségbe vonta, azt elvitte a rendőr.
Csakhogy kevesen voltak, akik 1974. augusztus 20-án épp ezen tépelődtek volna. Sokkal fontosabb volt a budapesti vízi- és légiparádé, amelyre százezrek voltak kíváncsiak. A lapok megírták, hogy pontosan 11 órakor szólaltak meg a fanfárok a Parlament előtt, és a dísztribünön ott volt Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Borbándi János, a kormány elnökhelyettese, továbbá az „ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg” parancsnokságának képviselői és a diplomáciai testületek katonai attaséi.
Az esemény a motorcsónakok felvonulásával kezdődött, majd 80 méter magasságban egy fellobogózott helikopterkötelék szállt a Duna felett, de a hajókon is, s a levegőben is nemzetiszínű és vörös zászlók lobogtak. „Valósággal az égre írták: »Éljen augusztus 20.« A vontató motoros és a vitorlázó gép közötti kötélről köszöntötte a nézőket a hatalmas felirat” – írta a Hétfői Hírek, hozzátéve, hogy a műsor következő részében élőképeket mutattak be a felvonuló hajók.
Az első a 25 éves alkotmányt, a második a munkás-paraszt szövetséget ,a harmadik a párt közelgő XI. kongresszusát és felszabadulásunk 30. évfordulóját szimbolizálta.
Ezután a légtérben, szárnya két végén füstölővel, sportrepülőgép jelent meg, és Tóth Éva, az Országos Mentőszolgálat repülésirányítója, műrepülő válogatott kerettag mindenféle trükköket mutatott be. Az esemény csúcspontja ezután következett. „A bömbölve, szinte csak elvillanó lökhajtásosok valósággal egymásra tapadva, egymástól néhány méter távolságra keringőztek, forgolódtak”, ugyanekkor a Dunán megjelent „a vízen úszó hadsereg”, amit a beszámolók szerint harckocsik és rakétákkal felszerelt páncélozott úszó járművek, tüzérség és lövegek testesítettek meg „a védő acéllemezek mögül géppisztolyokból tüzelő harcosokkal”.
„A tribünökön helyet foglaló külföldi katonai attasék – a szakemberek – ebből is megítélhették, hogy ez az alkotmányünneplő hadsereg a legkorszerűbb technikával képes az alkotmány vívmányainak megvédésére”
– írta a Hétfői Hírek tudósítója, de a program még nem ért véget. „Helikopter jelenik meg 10 méterre a folyam fölött, ugranak a könnyűbúvárok, eltűnnek a vízben, s csak a magukkal hozott fehér bóják siklása jelzi, hogyan közelednek a víz alatt a part felé. Majd a vízből kiszállva a nézőknek adják át a magukkal hozott – természetesen vízhatlanul csomagolt – virágcsokrokat. Miközben a műrepülők kötelékbemutatója írja tele a levegőt szépen ívelő, majd csigavonalban kanyarodó hármas füstcsíkokkal, a gépek olyan pontosan követik egymást, mintha össze lennének kapcsolva, a vízen fölsorakozott csónakokban meggyújtják a füstölőket. Helikopterről, repülőgépből dobják a színesen kígyózó szalagokat, »kóstolgatják« a szélirányt, mindenki felnéz, jön a hagyományos befejező szám, az ejtőernyősök színpompás bemutatója”.
Ahogy az időjárás, úgy más egyéb sem zavarta meg az ötven évvel ezelőtti színes (vagy inkább terepszínű) forgatagot, az ejtőernyősök azért színes ernyőkkel ugrottak, ezzel zárva a másfél órás programot. Ugyanekkor a távoli Szegeden ünnepélyes, de nem feltűnő keretek között, átadták a forgalomnak Hódmezővásárhelyre vezető új közúti Tisza hidat. Az eseményen Rödönyi Károly közlekedési miniszter megállapította, hogy a IV. ötéves terv legjelentősebb hídját alkották meg, és az avatás fénypontjaként kitüntetéseket, és jutalmakat osztott. Ötven év távlatából talán nem túlzás, hogy ha ez utóbbit tekintjük a nap eseményének.
Kiemelt kép: Fortepan/MHSZ