Művészet mindenkinek nulla ökológiai lábnyommal. A Duna partján folyton változó kiállítás várja a természet igazi barátait.
Land artnak hívják azt a művészeti irányzatot, ami egyrészt magának a művészetnek a kereskedelmi termékké válásával való szembefordulást szimbolizálja, másrészt a természetvédő mozgalmak válaszaként is értelmezhető a hulladéktermelő világunk válságára.
Budapest minden bizonnyal legszorgalmasabb land artistja, Kánya Tamás munkái nem az utókornak szólnak, nem közvetítenek politikai üzenetet, nem állítanak kortalan emléket a jelen hőseinek. Művei a természetből lesznek és – jó esetben – a természet erői söprik el őket. Az egész lapos kavicsok felhasználásával kezdődött, majd erre jöttek az uszadékfák és a színesnél színesebb mandalák. Újabban a sárszobrok, sármaszkok vonzzák, amikkel számtalan helyen lehet a Dunához közel találkozni, például fatörzseken, sokszor váratlanul hozzák ránk a frászt, ahogy elbiciklizünk mellettük.
Budakalász magasságában a művész egy kis falut is épített, aminek mókusok és madarak örülnek nagyon,és amit rendszeresen látogatnak senkitől sem zavartatva. Ezt kicsit szentimentálisan lehet akár a természet jóváhagyásának, támogatásának is értelmezni a projekttel kapcsolatban.
Kánya hajtásokból, magvakból, kagylókból, tobozokkal és iszappal “dolgozik”, mandaláit nem csak elkészíteni lehet meditatív élmény, de befogadni is az – az idei Óbuda Kultúrájáért Díj bizonyítja, hogy a land artnak helye van a művészeti irányzatok között, művelői és befogadói oldalról egyaránt.
Egyik legújabb műve is az alkotó egyik kedvenc helyét, a Rómait reklámozza, ami több mint száz éve az egyik legkedveltebb folyóparti helyszín, ezért bőven megérdemelte, hogy saját táblát kapjon. Remélhetőleg legalább a következő árvízig a helyén is marad majd.
Ezen az oldalon lehet képeket nézegetni Kánya Tamás művészetéről.