A tervek szerint a közeljövőben megkezdődhet az újpesti víztorony felújítása is. Hogy később milyen funkciót szánnak a víztoronynak, arról az ígéretek szerint közösségi egyeztetés után fognak dönteni.
Ahogy a víztorony.hu az Újpesti Helytörténeti Értesítőre hivatkozva írja, 1911. április 1-jén kezdték meg Újpesten a vízvezeték-hálózat csőfektetését, július elején pedig a víztorony építését.
Hogy miért volt szükség minderre, arra az Ujpesti Hirlap 1910 júniusában született egyik cikke érzékletes magyarázatot ad. „Hogy mily égető szüksége van Ujpestnek vízvezetékre, azt nem kell fejtegetnünk. A kutak egy része ki van száradva, sőt egyik másiknak vize is fertőzött, egy szóval nincs víz.”
A néhány évvel korábban, 1908-ban a képviselő-testület elé terjesztett műszaki és pénzügyi szempontok szerint „a vízművet olyképpen kell megépíteni, hogy 60 000 lakos számbavétele mellett naponként és fejenként 120 liter fogyasztást véve alapul, szállítóképessége 7200 m3 legyen”.
A jövőre gondolva azonban a feltételeket már úgy szabták meg, hogy a vízmű kapacitása egy 100 000 fős várost is el tudjon látni 150 l/nap/fő igény mellett, továbbá, hogy mind közfogyasztásra (utak locsolása), mind tűzoltásra a vezetékhálózat alkalmas legyen.
Ahogy egyébként az Architextura összefoglalta, bár hazánkban nem csak a római korban, hanem a középkorban is volt már vízvezetékrendszer, a modern hálózatok kiépítése csak a 19. században kezdődött.
„Ez a hatalmas műszaki-infrastukturális fejlődés nemcsak könnyebbé tette az életet, hanem számos új épület- és műtárgytípust is életre hívott. Ezek közül legjellemzőbb és legmaradandóbb talán a víztorony.”
A víztoronyépítészet
előképként a régi várak tornyaihoz nyúlt vissza, viszont hamar rájöttek, hogy a kecsesebb, légiesebb formák jobban kifejezik a kor optimista, bizakodó életérzését, ráadásul ehhez az építéstechnológiai feltételek is adottak voltak. A műfaj igazi fénykora a vasbetonszerkezetek megjelenésével indult el.
A városhoz a vízmű kialakítására három ajánlat érkezett: a két fővárosi társaság (Trust Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Társaság, illetve Villamos Vállalatok Részvényrársasága – Phöbus) mellett a Compagnie Générále des Conduites d' Eau Liége Belgique belga cég tett ajánlatot a koncesszióra. Utóbbi cég nyerte el a megvalósítás jogát.
Az építészeti terveket Dümmerling Ödön, szerkezeti terveit dr. Mihailich Győző egyetemi tanár készítette. Az újpesti víztorony egy 1500 m3-es ún. Intze-rendszerű vasmedencét foglal magában, aminek lényege, magyarázza szintén az oldal, hogy lapos tartályfenék helyett csonkakúp és gömbsüveg kombinációját alkalmazta, és ezáltal a tartály szerkezeti elemeiben kedvező erőjátékú, gazdaságos csomópontokat tudott létrehozni.
A medence 15 méter átmérőjű. A medencét burkoló fal 12 centi vastag vasbeton, belülről 5 centi parafa hőszigeteléssel, a tetőszerkezet sarokpontjain vasbeton pillérekkel erősítve. Teljesen megtöltve a vízszint 40 méter magasan áll az utca, és 54 méter magasan a Duna nulla szintje fölött. A torony csúcsa, olvasható itt, 57 méterre magasodik.
A víztorony helyén
a földkiemelés 1911. július 3-án kezdődött meg, miután az újpesti Schreiber Gyula cégével az építési szerződést megkötötték és a műtárgyat kitűzték. Ez év októberére a tornyot fölfalazták, novemberben már a vasmedencét szerelték. Az építési munkákat 1912. július 8-án fejezték be, „és ekkor a víztorony kulcsa a vízvezeték üzemvezetőjének átadatott”.
A vasbetonszerkezetek anyagszükséglete 170 m3 beton és 17 tonna betonacél volt. A tető vasszerkezetének súlya 20,2 tonna, az alátámasztó konzolszerkezete pedig 9,4 tonna. Építése idején az építőköltségek 225 000 koronát tettek ki. A toronyban található hatalmas medencéhez 150 lépcső visz fel.
Mint a szerző is megjegyzi, a víztorony építészeti kialakításánál ügyeltek arra, hogy az a város díszére legyen, ennek is köszönhetően kapott a torony historizáló-szecessziós stílust.
Ahogy az Építészfórum mindehhez hozzáteszi, a víztorony legjellemzőbb elemei a magas lábazat, a toronytest rusztikázott részletei, a medencét tartó hatalmas konzolok, valamint a látványelemként tervezett, könnyített, vasszerkezetes tetőzet. „A lábazati részen impozáns kialakítású, román stílust idéző kapuzat épült, mely a magyar szecesszióban kedvelt boglyaívvel záródik” – írják.
A tornyot Újpest várostól (akkor már a főváros IV. kerületétől) a Fővárosi Vízművek az 1950-es években vette át üzemeltetésre. 2003 februárjáig a környékbeli gyárak ipari vízellátását biztosította. A Fővárosi Vízművek szakembereinek 2003. április 22-i tájékoztatása szerint azóta a műtárgyat használaton kívül helyezték. A Víztorony azonban ma is Újpest (egyik) szimbóluma.
Ahogy általában megjegyzik a toronnyal kapcsolatban, a tornyot őrző nyilasok szerették volna felrobbantani a tornyot, de 1944 decemberében újpesti partizánok rajtuk ütöttek, és ezzel sikerült megakadályozniuk. A hőstettnek tábla állít emléket a műtárgy falán.
Mint említettük,
az egyébként műemléki védelem alatt álló, több mint 110 éves épület jelenleg a Fővárosi Vízművek tulajdonában, de a 2024 április 25-i rendes ülésén az újpesti képviselő-testület felhatalmazta az önkormányzatot arra, hogy egyeztetésbe kezdjen a vízművekkel arról, hogy egy ingatlancsere nyomán a víztorony újra Újpest tulajdonába kerülhessen.
Déri Tibor polgármester egyik Facebook-posztja szerint egyébként már 2020 januárjában, ezek szerint informális egyeztetések kezdődtek a víztorony sorsával kapcsolatban. Ahogy Déri írja, a torony 2003 óta „csak lepusztul, senki nem gondozza, valójában teher a tulajdonosának”.
Mint a polgármester is megjegyzi, „a világon, de az országban is számos példa áll már előttünk, hogyan lehet hasznosítani ezeket az épületeket. Megnézhetjük a debreceni vagy akár a siófoki víztornyokat is, melyek ma már újra meghatározó épületei a városaiknak. Debrecenben egy szórakozóhelyet, Siófokon kilátót hoztak létre kávézóval, élményközponttal, bárral”.
A polgármester a posztja alatt várta az ötleteket, milyen funkciókkal lehetne ellátni az újpesti víztornyot. „Mit látna egy újpesti ott szívesen? Remélem, a kérdések nyomán válaszokat is kapok itt.”
Az ötödik kerület aztán 2021 augusztusának végén ki is írt egy pályázatot a MOME Építészeti Intézete és a Metropolitan Egyetem Építészet és Design tanszék építészhallgatói számára, hogy újragondolják az Újpest jelképének számító, ám kihasználatlanul álló víztornyot. A pályaműveket ide kattintva lehet megtekinteni. A pályázók között egyébként volt például, aki légtisztító erőműként gondolta újra a víztornyot.
A 2024 április közgyűlést követően Trippon Norbert alpolgármester már arról posztolt, hogy „amennyiben a különböző jogi feltételek (pl. szabályozási tervek stb.) ezt lehetővé teszik, úgy az önkormányzatunk belátható időn belül saját tulajdonában veszi az épületet”.
Trippon hozzátette még, hogy ezzel együtt megkezdik a romló állapotú, műemléki védettségű épület Újpesthez méltó felújításának és közösségi hasznosításának tervezési munkálatait. Utóbbi az újpestiek bevonásával, közösségi egyeztetés fog történni.
Mint az alpolgármester, aki nem mellesleg polgármester-jelölt is hozzátette, már akkor azon dolgoztak, hogy „a következő önkormányzati ciklusban az újpesti víztorony visszanyerje régi fényét, kívül-belül megújuljon, s újra olyan állapotba hozzuk, mely méltó Újpesthez”.
Mindezeket követően, 2024 június másodikán, este 9 órakor aztán felkapcsolták a víztorony vadonatúj díszvilágítását.
A víztorony melletti 4800 négyzetméteres zöld terület egyébként a fővárosé, ami vegyes intézményi besorolás alá tartozik, ahova főleg kulturális, szociális, egészségügyi épületet lehet elhelyezni, olyat, amely a 4800 négyzetméteres területnek legfeljebb a 10 százalékát veszi igénybe, úgyhogy a torony környezete sem forog egyelőre közvetlen veszélyben.
(Kiemelt kép: ujpest.hu)