A közigazgatási jogvita, vagyis az ikonikus épületetek bontásával kapcsolatos per szerdán indult a Fővárosi Törvényszéken. Az önkormányzat mellé másodrendű felperesként bekapcsolódott a perbe a szomszédos Szentkirályi u. 29-31. szám alatti társasház, és egy környékbeli lakos is.
A szomszédos épületben tulajdonrésszel rendelkező elsőrendű felperes, a Józsefvárosi Önkormányzat többek között azt kifogásolja, hogy ügyféli minőségét csak bizonyos helyrajzi számok tekintetében állapította meg az alperes, ez szerinte az ő mellőzéséhez vezetett, márpedig az ügyfél mellőzése az eljárási törvények szerint semmissé teheti az eljárást.
„Úgy tekintjük, hogy két ingatlan tekintetében nem lettek biztosítva az ügyféli jogaink (...), azaz nem voltunk bevonva teljes körűen az eljárásba” – magyarázta közérthetőbben az önkormányzat ügyvédje.
A másodrendű felperes, azaz a társasház közössége azt kifogásolta, hogy a bontásra kiadott építési engedélyben nem született igazságügyi szakértői vélemény, emiatt aztán a bontási dokumentációk hiányosak, ezekre alapozva pedig nem lehetett volna elrendelni a bontást. A felperes szerint emellett a bontási technológia veszélyezteti a környező ingatlanok állékonyságát, emiatt aztán azt is indítványozták, hogy a bíróság rendeljen ki statikus szakértőt. Az azbeszt elbontásával kapcsolatban is vannak kifogásaik.
Az előbbivel, azaz a tartószerkezeti szakértői vélemény hiányával kapcsolatban az ügyvéd arról beszélt, hogy ennek megléte jogszabályi követelmény márpedig ilyen szakértői vélemény a tervdokumentációban nem létezik.
Az alperes, azaz a Fővárosi Kormányhivatal azon érvet, miszerint ők a kormányhivatal osztályvezetőjének véleményét tekintik szakértői véleménynek, elfogadhatatlannak tartotta, ő ugyanis nem igazságügyi szakértő. Az eljáró hatóságnak nem az a feladata, hogy a kötelező dokumentációk hiányát hivatalból pótolja, hanem hogy a kötelezően beiktatandó dokumentációkat értékelje, értelmezze, szükség szerint felülvizsgálja.
Amikor a bíróság megkérdezte, mire alapozza, hogy igazságügyi szakértői kompetenciával kell rendelkeznie egy tanulmányt készítő személynek,
az ügyvéd azt mondta, ő ezt egy 2017-es kormányrendeletre hivatkozva állítja. A rendeletben ugyan csupán egy szakértői vélemény meglétének szükségességéről írnak, de ő ezt nem tudja nyelvtanilag másként értelmezni, minthogy igazságügyi szakértői véleményre van szükség – hiszen milyen más szakértőt ismernek el a hatóságok?
Mivel ilyen nincs, a tényállás felderítetlen maradt, emiatt aztán szerinte megfordul a bizonyítási kötelezettség is, és a kormányhivatalnak kéne bizonyítania, hogy a tényállást teljeskörűen, a jogszabályok szerint felderítette.
A korábban említett osztályvezető arról írt egyébként a tervdokumentumban, folytatta az ügyvéd, hogy a zártsorú épületek szakaszos bontása esetén fel kell deríteni a szomszédos épületek pontos alapozási mélységét, csakhogy a megfogalmazásból szerinte arra lehet következtetni, hogy ez nem történt meg. Ebből aztán arra lehet következtetni: a kormányhivatalnak elképzelése sincs arról, hogy az elbontandó és megmaradó épületek összefüggenek-e, hogy kivitelezhető-e a bontás anélkül, hogy a szomszédos ház összedőljön.
A másodrendű felperes vitatja azt is, helyesen járnak-e el, ha először kotrógépekkel esnek neki két épületnek. A bontási terv ugyanis úgy néz ki, hogy két épületet eldózerolnak, a helyükre toronydarut állítanak, és a toronydaruval végzik a további bontást.
Szerinte ez azért aggályos, mert bármilyen bontási tevékenység előtt fel kell mérni az azbeszt tartalmú részeket, ezekről dokumentációt kell készíteni, aztán be kell jelölni őket a terveken, mert csak különleges technológiával, zárt csőrendszerrel, zárt tárolóval, folyamatos locsolás mellett szabad őket megbontani. A felperes szerint nincs biztosítva, hogy az azbesztmentesítés a helyben lakók egészségét és életét ne veszélyeztesse.
A bíróság megkérdezte, meg tudna-e nevezni egy jogszabályt, ami előírja azt, hogy a tervdokumentációnak az azbesztmentesítés is részét kell képzenie. Az ügyvéd ilyet nem tudott mondani, mert ilyen jogszabály nincs, szerinte viszont ez a jogrendszer hiányossága, és a jogalkotó mulasztása.
Egy kiegészítést viszont szeretett volna tenni, hangsúlyozva, milyen komoly mulasztásról van szó: az ügyvédi irodája képviselt azbesztkárosultakat, akiknek családtagjaik cementgyártással összefüggésben haltak meg, és ezekben a perekben a magyar állam felelősségét állapította meg a bíróság, és azt súlyos kártérítések fizetésére kötelezte.
A harmadrendű felperes legfőbb kifogása az, hogy még ha a különböző jogszabályok különböző mellékletei különböző pontjai nem is érik el azt az – úgynevezett – küszöbértéket, hogy a környezeti hatástanulmány elkészítése jogilag kötelező legyen, egy formális döntés mindenképpen szükséges lett volna arról, hogy kell-e ez, vagy sem. Szerintük egyébként kellett volna, hiszen mindkét hatóság, az eljáró hatóság és az általa megkeresett szakhatóság, is észlelte, hogy itt jelentős környezeti hatással járó bontás fog történni. Ehhez képest a szakhatóságtól csak egy válaszlevél érkezett, amiben kijelentették, hogy erre semmi szükség.
Mindezek után az alperesen volt a sor, hogy reagáljon az elhangzottakra. Az, szerintük, hogy az önkormányzat úgy tekinti, hogy nem vonták be az eljárásba, iratokkal nem alátámasztott, sőt az iratoknak ellentmondó kijelentés – már csak azért is, mert az egyik beadványukban is leírják, hogy az önkormányzat főépítésze bement a kormányhivatalba és ott iratbetekintést és iratmásolatot kért, amit meg is kapott, azaz adott ingatlanrajzi számok hiánya nem akadályozta abban, hogy ügyféljogait gyakorolhassa.
Arra a kifogásra pedig, hogy a dokumentációban nem található tartószerkezeti szakértői vélemény, jelezték, hogy a többször is emlegetett osztályvezető a magyar mérnöki kamara honlapján megtalálható. Ő okleves szerkezetépítő mérnök, és az engedélyei között szerepel a tartószerkezeti szakértés is. Az álláspontjuk az, hogy igazságügyi szakértői vélemény nem szükséges. Mindezekből azt következik, hogy szerintük van szakvéleményük, a tényállás nem felderítetlen, és a bizonyítási indítványok elutasítását kérik.
Az azbeszttel kapcsolatos anomáliákra azt válaszolta az ügyvéd: a felperes képviselője is elismerte, hogy
ő maga sem tud olyan jogszabályi rendelkezést, ami a hatóságot arra kötelezi, hogy bármilyen kérdést megvizsgáljon. Nekik, jogalkalmazó szervként a meglévő jogszabályokat kell betartaniuk, márpedig ezek között nincs ilyen rendelkezés. Az, hogy ez jogalkotói mulasztás-e, azzal nem tudnak mit kezdeni.
A harmadrendű felperes kifogásával kapcsolatban pedig azt mondták, hogy álláspontjuk szerint a hatóságnak nincs kötelezettsége, hogy nemleges döntést hozzon. Olyan jogszabályt, ami ezt kimondaná, a felperes sem jelölt meg.
A kerület polgármestere még 2023 december 27-én jelentette be, hogy közigazgatási pert kezdeményeznek a Fővárosi Törvényszéken, miután néhány nappal korábban, december 22-én a Magyar Közlönyben megjelent egy kormányrendelet, aminek Pikó szerint egyértelmű célja, hogy az örökségvédelmet élvező Magyar Rádió épületeit lebonthassák, hogy a helyére megépülhessen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) új campusa.
A rendelet szerint ugyanis a „kiemelten közérdekű beruházássá vagy közcélú kiemelt beruházássá nyilvánított nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügyekben” az érintett ingatlanokra nem rendelhető el változtatási tilalom, emellett pedig a közútkezelői engedélyek kiadását is elvették az önkormányzatoktól, és átadták a közlekedési hatóságnak.
A kormány egyébként még 2021 áprilisában nyilvánította nemzetgazdasági szempontból kiemelten közérdekűvé a projektet. A kerület egyik terve, hogy ellehetetlenítse a munkálatokat: a bontott anyagok, illetve a szükséges építőanyagok szállításához szükséges engedélyt nem adta ki, sőt a súlykorlátozást sem oldotta fel, a minősítéssel azonban a kormány kicsavarta a döntést a kezéből.
Ahogy a Válaszonline korábban összefoglalta, a PPKE 2020-ban kapta meg a Magyar Rádió egykori épületegyüttesét, ami
a város egyik legizgalmasabb múltú, változatos beépítésű, számtalan ismert és kevésbé ismert értékkel rendelkező darabja. Az értékek közül is kiemelkedik az 1949-ben épült Pagoda, ami szakértők szerint a 20. századi magyar építészet ikonikus alkotása, egy stílus- és politikatörténeti fordulópont dokumentuma.
A tervpályázat ugyanis, folytatja a Válaszonline, mindössze három védett épület megőrzését írta elő: az Esterházy- és a Károlyi-palotát, valamint a Bródy Sándor utca 5-7. homlokzatát, minden másnak mennie kell, így többek között a Pagodának is.
A PPKE fejlesztési főigazgatója, Becker Pál egy, az egyetem hivatalos oldalának (a szöveg azóta eltűnt) és a Magyar Nemzetnek adott interjújában azt mondta, szeretné, ha szerethető egyetem épülne a Palotanegyedben, csakhogy ettől egyre távolabb kerülnek.
A Telex korábban arról írt, hogy
az egykori Budapest Fejlesztési Központtal még érdemi, előremutató közös munkát tudott folytatni a kerület és a főváros is, azonban Lázár János színrelépésével, a BFK bedaralásával mindez megszűnt. A 2022-es választás után megszűntek az egyeztetések, és a kerület állítása szerint a projekt új felelősei sem őket, sem a lakókat nem vonták be a győztes tervek átdolgozásába.
A józsefvárosi önkormányzat 2023 november hetedikén az épületek helyi védelem alá helyezéséről döntött, amire válaszként megérkezett a fentebb idézet rendelet.
Lázár János építési és beruházási miniszter a két héttel későbbi, 2023 november 20-án, a parlamentben tartott beszámolójában az állam egyik legfontosabb céljának nevezete, hogy a Pázmány új kampusza megépüljön a Palotanegyedben, mindezek fényében nem meglepőek a történtek.
Lázár egyébként azt mondta, a tervekkel a kerület főépítésze is egyetértett, és hogy szerinte a Magyar Rádió korábbi épületét már csak ezért is fontos lebontani, mert 1956-ban az ÁVO-sok onnan lőtték az embereket.
A Palotanegyedben élők egy pillanatra mindenesetre fellélegezhettek, mert a Pest Vármegyei Kormányhivatal 2023 december ötödikén visszavonta az épületekre korábban kiadott bontási engedélyt, de mint láttuk, az öröm nem tarthatott sokáig.
Pikó a Fővárosi Közgyűlés előtt is beszélt a Pázmány ügyéről, abból szintén kiderült, hogy a bontással nemcsak az az egyetlen probléma, hogy értékes magyar építészeti értékeket semmisítene meg, probléma az is, hogy a bontási dokumentációban semmilyen hatástanulmány nem található.
A bontás során 35 ezer köbméternyi sitt fog keletkezni, amihez a 3,5 tonnás teherautóknak 24 ezerszer kellene megfordulniuk a Múzeum utcán, máshol ugyanis nem tudnak közlekedni. Mint Pikó fogalmazott, az építkezés nemcsak Józsefváros ügye, hanem a fővárosé is, mert ha csak nem építik át közben a fővárost, ezek a teherautók ellehetetleníthetik az egész főváros életét.
Ezenkívül nem készült úgynevezett állékonysági, azaz statikai tanulmány sem, ami azt mutatná meg, hogy milyen hatással lesznek a jelenlegieknél tíz méterrel magasabbakra tervezett épületeket a környező házakra.
A polgármester szerinte a Pázmány ügye azt bizonyítja, „nem számít a pénz, több ezer ember életének és otthonának biztonsága”. Szerinte ez nem beruházás, hanem „kockázatos emberkísérlet”.
Egy 2023 végén tartott közmeghallgatáson Lánszki Regő építészeti államtitkár egyik érve az volt az építkezés mellett, hogy a helyieknek inkább örülniük kéne, hogy a kormány éppen itt akar megvalósítani valamit egy olyan időszakban, amikor máshol beruházásokat állítanak le.
Pikó a ciklus utolsó, rendes Fővárosi Közgyűlése előtt azzal folytatta, szerinte a kormánynak Józsefváros nem más, mint egy terepasztal, ahol bármit megtehetnek, sárba tipornak mindent, ami az önkormányzatok autonómiájából még megmaradt, és arra hívta fel polgármestertársai figyelmét, amit ma velük tesznek, csak idő kérdése, hogy megtegyék velük is.