Nem mindennapos esemény helyszíne volt a múlt hétvégén a Cinkotai Tájház. Tyúkszépségversenyt rendeztek, ahol kiderült az is, hogy milyen sokan tekintenek házikedvencként a kapirgálókra.
A 2016-ban átadott Cinkotai Tájház láttán elsőre az ugrik be, hogy egy vetélkedőben fődíjas kérdés is lehetne, hogy melyik településen található. A meszelt falú tornácos parasztházról senkinek nem jut eszébe, hogy Budapesten vagyunk, még ha kertvárosról is van szó. „Vendégeink megtekinthetik a tájházként látogatható régi parasztházat, megismerhetik a régi cinkotai paraszti emlékeket, ápolásukat. Ünnepekhez, jeles napokhoz kapcsolódó családi programokkal, gyermekfoglalkozásokkal, népi kézműves programokkal várjuk a gyerekeket, felnőtteket” – áll a tájházért felelős a Kertvárosi Helytörténeti és Emlékezet Központ (KHEK) honlapján, s március 23-án ugyancsak egy családi programot tartottak itt. A bábszínházzal, kézműves foglalkozásokkal tarkított tavaszváró esemény legkülönlegesebb eleme a tyúkszépségverseny volt, amit először tavaly rendeztek meg.
Házikedvencek
– A Petőfi Emlékévhez szerettünk volna valamiféle tájházas programot. Húsvét előtt voltunk, és az járt a fejünkben hogy jön a tavasz, a tojásfestés. A tojásról a tyúk jutott az eszünkbe, aztán persze Petőfi Sándor Anyám tyúkja című verse is. Ekkor gondoltunk arra, hogy mivel a XVI. kerületben még jó néhány háznál tartanak tyúkot, méghozzá igen nagy becsben, mi lenne, ha rendeznénk egy tyúkszépségversenyt… – nyilatkozta az esemény előtt az ÉnBudapestemnek Nemes Dóra, a KHEK igazgatóhelyettesen, hozzátéve, hogy nem számítottak nagy érdeklődésre. Ebben tévedtek.
Ám idén a tavalyinál is több látogatót vonzott a tyúkszépségverseny. A versenyben résztvevők száma több mint a duplájára nőtt. Míg 2023-ban tíz tyúkkal neveztek, most huszonhárommal. És ahogy 2023-ban, úgy most is három díj volt: a szakmai díjat a Cinkotai Gazdakör elnökének javaslata alapján adták, a közönségdíj esetében a szubjektivitás döntött; a fődíj ügyében pedig kerület alpolgármesterei és a KHEK igazgatója zsűrizett.
A tyúkokat a tájház kertjében elhelyezett ketrecekben állították ki, a baromfik többnyire nyugodtan tűrték a folyamatos mustrát. Meglepő volt látni, hogy a gyerekek mennyire szeretik a csirkékét. Mást se hallottunk, csak azt, hogy „jaj, de aranyos!” meg hogy „meg lehet simogatni?” – merthogy a kérésre a gazdák kivették a tyúkokat a ketrecből. Amúgy a ketrecekre tájékoztató táblákat is elhelyeztek, ezeken a tyúk neve, életkora, heti „tojáshozama” szerepelt, de a gazdák által írt jellemzések is. A 2 éves Tyúkicánál ezt olvashattuk: „Kora: 2 év; fajtája: házi tyúk; jellemzése: állandóan szökésben van, nehéz visszaterelni a tyúkólba” Azt is megtudhattuk róla, hogy ha a család dinnyét eszik, alig várja, hogy a leeső falatokat megszerezze. „A kemény héjból egy apró kis csöppség bukkant elő. Élt, de egyik lábán az ujjak görcsösen összehajlottak, ami miatt nem tudott jól rálépni. A gazdik kartonpapírból cipőtalpat készítettek neki, így néhány hét múlva már vidáman szaladgált a testvéreivel – olvasható azon a ketrecen, amelyben az egy éves brahma tyúk, Katica van, a szöveg pedig a születési körülményeit taglalja. Gazdája egyúttal a legnagyobb tyúk tulajdonosa, mivel elhozta magával Narancskát is.
– Házikedvencként tartjuk a madarakat, igazából hobbiállatok. Több fajtánk is van, most ezt a kettő jött velünk. Ők brahmák, ez a világ egyik legnagyobb tyúkfajtája, de van péládul őshonos magyar, és austrolorp fajtánk is. 30-40 egyed van összesen, mindegyiknek van neve, és csak a tojásaik miatt tartjuk őket, fel sem merül, hogy egyet is levágnánk közülük – mondja a Németh Zsolt, a gazda, a hatalmas tyúkot tartva, külön is kihangsúlyozva, hogy a hobbi lényeg és nem a tojás; nem is a tyúkok jelentik a család számára a megélhetést.
Zsolt szerint a hozzájuk hasonló szeretetben tartott hobbi-tyúkok 10 évnél tovább is elélhetnek. – Persze az intenzív körülmények között állatok esetében ez fel sem merülhet, sokkal hamarabb levágják őket, mert az öreg tyúk lassabban fő meg. Zsolt elkötelezettsége egyébként onnan ered, hogy egy alföldi faluból származik, és a párja is amondó volt, hogy amikor Árpádföldre költöztek, a kertvárosi körülmények között helyük van a csirkéknek. – Vettünk pár kiscsirkét, felneveltük, aztán pedig vásároltunk egy keltetőgépet, úgyhogy mi keltettük az állomány nagy részét. De vannak kakasok, és van pulykánk is, hogy színesítsük az „állatparkot”. Egyébként úgy látom a tyúkok jó hatással vannak a szomszédainkra – jegyzi meg Zsolt, hozzátéve, hogy a környékbeli anyukák már bevették a „gyereksétáltatási programba”, hogy a házuknál okvetlenül elhaladjanak. –Elég Ha benéznek a kapun, elég látványos, hogy ott vannak a 6-7 kilós brahma-kakasok. Ha mi is kint vagyunk, akkor kiviszünk egyet, aztán megsimogathatják a gyerekek.
A tökéleteset keresve
Zsolt a fotózás kedvéért vette ki a hatalmas tyúkot a ketrecből, de azért van élet a ketreceken túl is. Egy ifjú pórázon sétáltatja a tyúkját. Ő Bódi Bence. – A 11. születésnapomra egy keltetőgépet kértem, nyolc tojással próbáltam ki, végül hárman jöttek a világra. Közülük ő az egyik – mutat büszkén Pityikére a 13 éves fiú, de mindjárt hozzá is teszi, hogy odahaza nem gyakorlat a pórázon sétáltatás. Bence azért választotta ezt a magánszámot, hogy Pityike kitűnjön a többiek közül. – Otthon sokkal szabadabban van, mint itt, de azért is meg kell sétáltatni, mert nagyon furcsa lehet neki a ketrec – jegyzi meg. De minket igazából a keltetőgépes történettel lepett meg, mivel nem gyakori, hogy valaki ilyesmit kapjon a 11. születésnapjára. – Ő kérte – világosít fel Bence apukája, aki azt is elmondja, hogy a fiú rajongása onnan ered, hogy nagymamája vidéken lakik, és Bence a nyaralások során rájött, hogy tyúkokat is lehet szeretni, nemcsak a kutyát, cicát. – Kérhettem volna a nagymamámtól is egy kotlóst, de az nem lett volna olyan érdekes – így Bence, aki maga kezdett el utánanézni, hogyan lehet beszerezni egy keltetőgépet. – Fél évig kerestem a tökéleteset, míg sikerült egyet találni – mondja lelkesen.
A Cinkota Gazdakör vezetője viszont a tökéletes tyúkot keresi. Mint mondja, lehetetlen küldetés, hiszen itt mindenféle tyúk megtalálható, a különbségek pedig jelentősek a fajták között: egy holland törpét legalább annyira nehéz összehasonlítani egy brahmával, mint mondjuk egy tacskót és egy vizslát. Bátorfi Mihály azt is megemlíti, hogy kategóriák sincsenek, nem számít az életkor, az idegrendszer, a tojóképesség. De, mint mondja, nem rendeznek profi tyúkversenyeket, akkor már inkább a kakasversenyeket, ami természetesen nem azonos a kakasviadallal. Amikor arról kérdezzük, hogy melyik madár lesz a kiválasztott, inkább a sajátjára tereli szót, mivel ő is elhozott egy tyúkot otthonról. – Ez egy éves pipi, hat-hét hónapos korában kezdett tojni, és tulajdonképpen a heti 4-6 tojást megtojogatja – mutat egy igazán különleges példányra. – Saját keltetés, saját származás, saját fajta – sorolja büszkén, majd megtudhatjuk, hogy egy japán és egy erdélyi kopasznyakú „házasságából” született. – Nem fajtyúk, mondhatnám úgy is, hogy kevert, de ami a lényeg, hogy „gazdaságos” – teszi hozzá Bátorfi Mihály, akinek otthon még négy ilyen „hibrid” tyúkja, és két kakasa van.
Királynők
A Cinkotai Gazdakör különdíját végül a Cuki nevű tyúk nyerte el, amelynek Dóra, egy 9 éves kislány a gazdája. – Amikor ideköltöztünk Árpádföldre, megbeszéltük, hogy szeretnénk állatokat tartani, utána felhoztuk azt a témát, hogy lehetne csirkénk. Fél év múlva vettük meg őket, kicsik voltak még, egy-két hetesek. Nagyon örültem nekik, nevet is kaptak tőlem. Kiscsirkeként még a házban laktak, és ő azért lett Cuki, mert nem szökdösött el úgy, mint a többiek – mutat a nyertes tyúkra Dóra, majd elmondja, hogy amikor a tyúkok nagyobbak lettek, maguk építettek ólat nekik. Öt csirkéjük van, ahogy ő mondja: három pipi és két kakas. – Reggelente én adok nekik vizet meg magot, és én is engedem ki őket kapirgálni – teszi hozzá a kislány, akitől azt is megtudjuk, hogy a kakasokkal szokott baj lenni, mivel kevés a tyúk és harcolnak értük. – Amikor verekednek én szoktam őket szétválasztani – jelenti ki büszkén, amikor pedig arról kérdezzük, nem fél-e tőlük, csak annyit mond: engem nem bántanak. Végül még elmondja azt is, hogy náluk minden csirke szereti a sajtot...
A versenyen as közönségdíjat Csipke nyerte, a kistestű, egyéves wyandotten fajtájú tyúkról gazdája azt jegyezte meg, hogy a hogy baromfiudvar koronázatlan királynője, büszke tartásából már messziről látszik, hogy nem akármilyen egyéniség, és még a kakasok is meggondolják, hogy kikezdjenek vele… Úgy tűnik, az idei tyúkszépségversenyen valóban a kicsik lettek a királynők, a fődíjat ugyanis egy holland törpetyúk, Csibike kapta, ami mindössze negyven dekás lehet, neki egy kisfiú, Petz Mátyás a gazdája. Szülei a tyúk különleges képességei között említették, hogy ő a legbátrabb és legtalpraesettebb példány az egész baromfiudvarban. Szóval, elképzelni sem tudjuk, hogy akkor milyen lenne, ha még azt is tudná, hogy 2024-ben Cinkotán ő lett a tyúkszépségverseny fődíjasa.
(Kiemelt kép: Csibike, a fődíjas. Fotó: Legát Franciska)