A rendőrség hetvenes évekbeli fotói könnyen ezt a benyomást keltik. Közúti balesetek, betört kirakatok, feltört páncélszekrények a Fortepan új bűnügyi válogatásában.
1970-ben adták át a 2-es metró Örs Vezér tér és Deák Ferenc tér közötti szakaszát: 1971-ben pedig máris egy kisiklott szerelvényről készített képet a BRFK. Az ismeretlen rendőr fotós elkészítette a képet, a Rendőrség Bűnügyi Technikai Osztálya elhelyezte a nyomozati anyagban, majd évek múltán archiválta azt. Így került a több mint tízezer negatív először a Budapest Főváros Levéltárába, majd onnan a Fortepan ingyenes archívumához.
A most Bűnös Budapest ‘70 címmel felkerült ezer képből a Fortepan szerkesztői összeállítottak egy legjobb 80-at tartalmazó válogatást is, de a képek máris elkezdték élni saját életüket, a Balesetek a magyar vasút történelmében fórum résztvevői máris megfejtették, hogy melyik vasúti útközésről készült kép készült a Dunapart teherpályaudvaron és melyik az Angyalföldi elágazásnál, ahol „a tehervonat mozdonyvezetője a jelző kezelésekor szendergéséből felriadva feloldotta a kiegészítő féket (csak azzal fogta a szerelvényt), rágerjesztett és elkezdte visszafelé tolni a vonatot. Eközben a menetengedéllyel közlekedő, Rákosszentmihályról Angyalföldre tartó 3286 sz. vonatba beletolt”.
A Levéltártól kapott BRFK-s negatívok 1970 és 1971 között készültek, mindegyik darab egy bűnelkövetés helyszínén. Ábrázoljon akármilyen ártatlan falinaptáras, földgömbös konyhai csendéletet a fotó, mi nézők tudjuk, rendőrségi helyszínelés során készült. Persze vannak még a közúti baleseteket (autó, vonat, sőt, kisrepülő is!) ábrázolóknál is egyértelműbb képek: a betört kirakatok, a feltört páncélszekrények, a kiürített fiókok látványa egyértelműsíti, betörési helyszínt látunk. A 18+-os jelzéssel letakart képekre pedig tényleg csak erős idegzetűek kattintsanak, mert ezek általában, de nem minden esetben letakart holttesteket ábrázolnak, emberölési, öngyilkossági helyszíneket.
Ilyen mennyiségben böngészve a két év alatt készült képek könnyen torzíthajták számunkra a hetvenes évek emlékezetét, és gondolhatjuk, hogy ez aztán egy igazán sűrű két év volt a rendőrség életében, hogy ennyit kellett fényképezni. A sok kontextus nélküli, külvárosi helyszínről pedig nem is tudhatjuk, hogy milyen bűntényhez készült, de az omladozó, rossz állapotú épületeket látva semmi jóra nem gondolunk.
„Bevallom, hogy nehezen vágtunk bele az anyag feldolgozásába. A Levéltár úgy örökölte meg a negatívokat, hogy az egyes riportokhoz semmilyen háttérinformációt nem kapott. Ezért minden kockát át kellett nézni, közte több száz gyilkossági és öngyilkossági helyszínt is. Arra törekedtünk, hogy bemutassunk minden jellemző utcaképet és belső fotót, eltávolodva a konkrét, akár élet elleni bűncselekményektől. Igyekeztünk személyteleníteni a fotókat, és mint város-, tárgykultúra-, közlekedés-, vagy kereskedelem-történeti dokumentumként bemutatni a képeket” – írja Tamási Miklós, a Fortepan szerkesztője az anyagot kísérő levelében.
A gyűjtemény egyetlen, néha megmosolyogtató tematikai gyűjtése a korabeli falfirkákat gyűjti egybe: swasztikák, békejelek, ruszkik mellett Kádár apánk is előkerül, és a rendőrség sem kerülheti el a sorsát, mint a falfirkák célpontja. Ironikos, hogy ezeket a rövid életű firkálmányokat éppen ezek a rendőrségi képek őrizték meg az utókornak. A Fortepan folytatja a rendőrségi fotók feldolgozását, mert ahogy írják: „a nyers dokumentarizmus eszközeivel tudósítanak a Kádár-korszakról”.
Teljes sorozat:
https://fortepan.hu/hu/photos/?cfrom=2024-02-02&upload=1706832000000
A 80 legjobb kép:
https://fortepan.hu/hu/photos/?tag=best%20of&cfrom=2024-02-02&upload=1706832000000