Ahol most metróhoz mozgólépcsőzöl, lesöpröd a gyereked nadrágjáról a homokot, sorban állsz egy sörfesztiválon vagy lecsöpögteted magad csokis shake-kel, ott pár évtizede mások még önfeledten piruetteztek.
Akik többre vágytak a befagyott Duna holtágainak jegénél, azok ezeken a pályákon tudták megmutatni magukat:
Széll Kálmán tér
Az egykori bánya és téglagyár helyén keletkezett gödör majd bányató telente befagyott, és ezzel Buda legnépszerűbb korcsolyapályája nyithatott meg az 1870-es években a területen, amit ma Széll Kálmán térnek nevezünk.
Erzsébet Nőiskola (ma Teleki Blanka Gimnázium)
Az Erzsébet Nőiskola új épülete 1902-re készült el a Városligetben, és az intézményben, ahol már 1893-tól tornatanítói képzés is folyt, nagy hangsúlyt fektettek a szabadban való sportolásra és szabadidős tevékenységre, amire a hatalmas udvaron jó alkalom kínálkozott. Az iskola területén egy teniszpálya mellett egy park és egy korcsolyázó udvar állt a növendékek rendelkezésére.
Szabadság tér régen
Az Újépület egy hírhedt erőd- és laktanyaszerű katonai épület volt (gróf Battyhány Lajos grófot is itt végezték ki), mely egykor Pesten, a Lipótvárosban, a mai Szabadság tér területén állt. A XVIII. században épült monstrum az elnyomás dísztelen, monumentális jelképe volt Pesten, ezért is lehetett furcsa önfeledten nevetgélő korcsolyázókat látni és hallani az épület déli külső oldalánál, ahol telente jégpálya is létesült.
Fadrusz utca
A teniszélet az országban az I. világháború után a Villányi út és a Gellérthegy szomszédságában kezdett újraéledni, ekkor nevezték el az itt található telepet BLKE-nek (Budapesti Lawn-Tennis és Korcsolya Egylet), amit az egész város Blökének nevezett. Nyáron játszott itt Björn Borg edzője is, telente viszont – a klub nevétől nem idegenül – a pályákat felöntötték vízzel, hogy korcsolyázni lehessen rajta.
Palatinus jégpálya
A mai Olimpia park területén az 1920-as években nyílt meg a Palatinus jégpálya, ami – miután a város közepén viszonylag kevés korcsolyázási lehetőség volt – elképesztő népszerűségnek örvendett. Reggeltől késő estig volt nyitva, délután zenével, tűzijátékkal egybekötött jelmezversenyekkel.
Harminckettesek tere
A II. világháború végleg használhatatlanná tette az itt álló dohányraktár épületét, azt tehát elbontották, a helyiek pedig azonnal hasznosították a hatalmas, üresen maradt telket. Nyáron sportoltak rajta, télen pedig korcsolyáztak, bár ezt nem tehették sokáig, a területen az 50-es évek végén lakáscélú építkezés indult, ami véget vetett a gondtalan gyerekzsivajnak a téren.
Orczy-kert
A XIX. század végén a helyi lakosok mellett a Ludovika Akadémia tisztjei is az Orczy-kert tavának befagyott jegére jártak korcsolyázni. A helyszínt azok is előszeretettel látogatták, akik a pompás városligeti jéghez és az odajáró elit sportoló és nemesi közönséghez még nem érezték magukat elég felkészültnek.
Városmajor
A száz évnél is hosszabb hagyományokra visszatekintő városmajori teniszközpontot – a legtöbb teniszpályához hasonlóan – télen nem fedték be, inkább felöntötték vízzel, a hideg tél pedig elvégezte a többit. A Jézus Szíve-templom közvetlen szomszédságában a gyerekeket oktatták is, bár városmajori korcsolyázókról már akkor is készültek feljegyzések, amikor még sem tenisz, sem templom nem volt a környéken sem.
(Kiemelt kép: Fortepan/Bojár Sándor - Képünk illusztráció - A ma is működő városligeti korcsolyapályán készült 1938-ban.)