Voltál ott, ahol más is, vitted magaddal azt, amit más nem. És Budapest hagyta, hogy vidd, nem csak a várost, az utcát, a teret, a mozdulatot: valami mást is. Ez a #fotósokbudapestje!
Már a könyv közepén tartott, berakta a könyvjelzőt, és visszalapozott a kedvenc részre. Kunderát olvas, A lét elviselhetetlen könnyűségét, a világ olyan jövő felé halad, amelyet sem alakítani, sem előre látni nem lehet. Vajon a szomorú szerelmeken mosolyog? A '68-as invázión, egy nemzet bukásán? Ha belátjuk, nincs ráhatásunk az életre, nem akarunk sokat tőle. Vagy csak a fotósnak szól a mosoly, aki az Andrássy adventi csillogásával keretezte be őt?
Kép: Ruzsa Rania, a Fővárosi Önkormányzat fotósa
(Kiemelt kép: Fortepan/Urbán Tamás – Merész Márton)