Életének 88. évében, hétfőn meghalt Vajda Mihály Széchenyi-díjas filozófus, akadémikus. Hagyatékát Budapest Főváros Levéltára őrzi. Jövőre a főváros könyvet ad ki a filozófus eddig nem publikált interjújából.
"A filozófia kritikus tudomány. Az én definícióm szerint a filozófia feladata, hogy mindenre, amit evidenciának tekintenek egy adott pillanatban, egy adott környezetben, kérdezzen rá. Kérdezzen rá, ha azok jogi szabályok, tudományos állítások, politikai állítások, vagy bármilyen más formában fogalmazódnak meg.
A rákérdezés nem azt jelenti, hogy cáfold meg, de ők nem értik a különbséget. Pedig nagy a különbség. Ezt a „nagy különbséget” képviselte okos kérdéseivel és bölcs válaszaival, egész életművével Vajda Mihály, Széchenyi-díjas budapesti filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
- írta a filozófus halálára Karácsony Gergely főpolgármester.
Szerinte Vajda Mihály tudta, hogyan kell gondolkodásra nevelni. Úgy véli, erre lenne nagy szüksége az országnak is, Budapestnek is most. A főpolgármester hozzátette azt is, hogy Vajda Mihály tavaly felajánlotta, hogy hagyatéka a Budapest Főváros Levéltára keretei között működő és épülő Budapesti Iskola projekt és archívum része legyen. Jövőre egy eddig nem publikált, a filozófus irataiból előkerült, 1984-ben készült, könyv terjedelmű interjút jelentet meg a főváros Vajda Mihállyal.
Vajda 1935-ben született Budapesten. 1958-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen filozófia, majd 1960-ban német nyelv és irodalom szakon. 1961-től 1973-ig a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében dolgozott. Lukács György tanítványai legszűkebb köréhez tartozott - áll az akadémia életrajzában.
1973-ban politikai okok miatt eltávolították munkahelyéről. 1973-tól szabadúszóként Magyarországon dolgozott, majd Brémában, illetve New Yorkban volt vendégprofesszor. 1989-től 2000-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára.
Kutatási területe a fenomenológia, a 20. századi német filozófia és a totalitárius társadalmak elmélete volt. 1992-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 1994-ben az MTA közgyűlési képviselője, 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottsága elnöke lett, majd 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. 2005-ben az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki. Az Intézetet 2009-ig vezette. Eredményeit több rangos díjjal, így 1999-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.