A Fiumei Úti Sírkert a város közepén elterülő egyik legnagyobb, legszebb és nem utolsó sorban legfontosabb kert. Itt nyugszik Kossuth és Ady, meseszép mozaik kupolák és síremlékek állnak benne, és a város leghangulatosabb gesztenyefa alléja is itt található.
Temető és/vagy park?
Nem egy helyen – például a párizsi Père-Lachaise-ben, vagy a 2019 óta kijelölt futópályával rendelkező Bécsi Központi Temetőben – a sírkertek nem csak az emlékezés helyei, hanem a városi élettér szerves, és aktívan használt parkjai is. Ami nem is csoda, hiszen hatalmas, kikapcsolódásra kitűnően alkalmas zöldterületekről van szó, nem egyszer közel a város központjához.
A Fiumei Úti Sírkert is az utóbbi időben errefele változik: behajthatunk biciklivel, amivel amúgy is könnyebb bejárni a területet, volt próbálkozás futópálya kijelölésére is, sokan járnak ide sétálni is, de piknikezőket, tollasozókat azért még csak elvétve láttunk (míg Párizsban ez sem volt szokatlan látvány). Pedig a Fiumei tényleg a város egyik legnagyobb kertje a maga 56 hektárjával, amiből 25 hektár parkosított is. Bár Karinthy tavaszt javasolja, ősszel sem kisebb a hatás:
„Először is nem azt mondtam, halál, csak azt, hogy temető. Másodszor – menjen ki az olvasó egy szép, júniusi délelőtt a mi szép, tiszta, virágos és világos kerepesi temetőnkbe sétálni – majd meglátja, nemcsak el nem szomorodik, de felfrissülve és felüdülve tér vissza abba a kriptába, amit nagyvárosnak nevezünk.”
Hogy alakult ki a sírkert?
A 19. századig sokkal több kisebb-nagyobb temető feküdt városszerte, ám ahogy terjeszkedett Budapest, ezeket folyamatosan számolták fel, és nyitottak helyettük nagyobb, központi helyeket. A Fiumei Úti Sírkertet, akkor még mint Kerepesi úti temetőt hivatalosan 1849-ben nyitották meg, és nagyon hamar, már a század hetvenes éveire dísztemetővé vált.
A kezdetek: Vörösmartytól Kossuthig
Az első, országosan jeles művész, akit itt helyeztek örök nyugalomra, Vörösmarty Mihály volt 1855-ben, innentől a tudósok, művészek, politikusok, vallási vezetők, fontos polgárcsaládok, felemelkedő iparmágnások és a pénzarisztokrácia prominens tagjai is nem egy esetben itt építettek családi mauzóleumot vagy síremléket. 1870-ben a mártírhalált halt miniszterelnök, az 1849-ben kivégzett gróf Batthyány Lajos újratemetése után Feszl Frigyes javaslatára nemzeti sírkertté is minősítették a temetőt.
1876-ban fel se merült, hogy ne ide temessék a „haza bölcsét”, Deák Ferencet. Gerster Kálmán tervezte, ragyogó, hófehér Zsolnay csempével fedett mauzóleuma a sokáig a temető szimbolikus közepe volt. Az ide vezető hatalmas platánsor a mai napig lenyűgöző hatást tesz a sétálóra.
A magyar történelem leghatalmasabb gyászszertartását 1894. április 1-én tartották – a torinói száműzetésben elhunyt Kossuth Lajos temetését.
„Kossuth temetésén mindenki ott volt, aki Magyarországon egy körömfeketényit is számított. Az volt a ritka ember, aki nem jött el.Százezrek és százezrek szállták meg az utcákat, mert hiszen előre kihirdették, mely útvonalon viszik Kossuthot a temetőbe. A Múzeumból a fél város megkerülésével az Andrássy úton, Teréz körúton, Erzsébet körúton át a Kerepesi útra és onnan a temetőbe, ahol már felállították Kossuth fekete márványból való, de ideiglenesnek mondott kriptáját.”
Megannyi ismerős név
Tényleg nem tudunk úgy sétálgatni itt, hogy percről-percre ne botlanánk egy oly ismerős névbe – itt nyugszanak azok, akikről utcákat neveztek el, építészek, zenészek, írók, költők, festők, tudósok, hazafiak. Blaha Lujza, Mikszáth és Móricz, Babits, Szabó Lőrinc és József Attila, Lotz Károly és Csontváry, a Gundel- és Gerbeaud család, Semmelweis, Bláthy Ottó, a Haggenmacherek, Ganz Ábrahám, Lechner Ödön, Ybl, Erkel Ferenc, Antall József és Mádl Ferenc, az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei.
Központi helyen, az árkádsor végében található Jókai Mór különleges síremléke is. Az író végrendeletében meghagyta, hogy ő csak egy egyszerű fejfát szeretne, amit szó szerint ugyan tiszteletben tartott az utókor, azonban a szerény sír köré egy hatalmas, kör alakú díszítményt emeltek.
Mellette pihen Ady Endre is, akit 1919-ben helyeztek végső nyugalomra. Ma itt álló szobrát Csorba Géza készítette el 1930-ban.
A már említett, a főbejárattól ide vezető, 1908-ben elkészült Árkádsor is, a fontos nyughelyeken túl építészetileg is kiemelkedő alkotás – mint a temető megannyi sírja – tervezői Gerle Lajos és Hegedűs Ármin voltak.
A leghíresebb sír itt a hányatott sorsú Görgei Artúré, az egyszerű kovácsoltvas kereszt csodás mozaikkupolák egyike alatt fekszik. A Róth Miksa műhelyéből kikerülő, egyenként 50 négyzetméteres műalkotások Körösfői-Kriesch Aladár (Krisztus feltámadása) Stein János Gábor (Az utolsó ítélet) Dudits Andor (Krisztus siratása) és egy ismeretlen alkotótól A Szentlélek eljövetele. Az északi Árkádsort 2019-ben felújították, a déliben is megkezdték a mozaikok renoválását.
A Rákosi-diktatúrában a sírkert sorsa megpecsételődni látszott, elhanyagolták és felmerült a felszámolása is. Végül 1956-ban a Fővárosi Tanács 1956-ban Nemzeti Panteonná nyilvánította, a rendszerváltozás után 2013-ben lett a fenntartója a Nemzeti Örökség Intézete.