Budapestről, politikáról és legújabb, díjnyertes filmjéről is beszélt Reisz Gábor filmrendező a Budapest TE meg ÉN podcastjában.
A beszélgetés elején a rendező beszélt a Magyarázat mindenre hosszú – 151 perces – játékidejéről és olyan technikai-filmkészítési érdekességekről, mint például, hogy miért választott nem teljesen képzett, fiatal színészeket, vagy éppen arról, hogy miért nem pályázott filmtervével támogatásra a Nemzeti Filmintézetnél. De az is szóba került, hogy első filmjéhez képest egy jóval hosszabb, lassabban induló, később kibontakozó, több szereplős történetet álmodtak meg, amit nagyjából kétórásra terveztek, ezért ők is meglepődtek, amikor a film első verziója 3 óra 20 perc lett.
Mint ismert, a Magyarázat mindenre című film nyerte Velencében az Orizzonti (Horizontok) szekcióban a Legjobb film díját, Reisz Gábor a fekete, szárnyas oroszlán átvételekor pedig azt mondta: „Azt szeretném, ha elkezdenénk beszélgetni. Addig, amíg van kivel.” A podcastban a műsorvezető azon kérdésére, miszerint kínál-e megoldást ebben a kérdésben a film, a rendező kiemelte: „Azt is szeretném, hogy a film felhívja erre a problémára a figyelmet, hogy csak egy kicsivel szánjunk több időt arra, hogy megértsük a másikat, és úgy beszélgessünk vele, ne pedig meg akarjuk győzni – megoldást talán így ad.”
Arra a kérdésre, hogy vajon a filmje tud-e mondani valamit ötven vagy akár száz év múlva az akkori nézőknek, a rendező úgy reagált, hogy reméli, de fontosabbnak tartja, hogy a jelenben érjen el változást.
„Szerintem az egész kreatívmánia valahol arról szól, hogy az ember köveket próbál maga után hagyni, és abban bízik, hogy azok megmaradnak azután is, hogy ő már nem lesz. Miközben nem ezzel a fejjel állsz neki beszélni magadról, a környezetedről vagy erről a hangulatról, hanem inkább közvetlenül reagálni akarsz valamit a felmerülő problémákra. Engem egyelőre azért is érdekel jobban az itt és most, mert valamit változtatni akarok, hasznosnak akarom magamat érezni a társadalomban.”
Innen egyenes út vezetett a politika kérdéséhez, hiszen a Magyarázat mindenre körültekintő pontossággal mutatja be a mai Magyarország megosztottságát. A podacstban elhangzott, hogy a jobboldali táborok elnagyoltnak, a baloldali berkek nem elég rendszerkritikusnak tartják a filmet.
„Magamat nem tartom egyik oldalra sorolhatónak sem. Foglalkozom politikával, de nem minden nap. Van véleményem, de annyira szerteágazó, sokrétűen megítélhető egy politikai oldal viselkedése, hogy én ezt nem tudom szétválasztani. A politikus mint ember számomra nehezen felfogható személy. Azt vettem észre, hogy a rendszerváltás óta fokozatosan elfelejtettük kimondani azt a mondatot, hogy hibáztam, tévedtem, és nincs önkritikánk, csak elfordulunk a másiktól. Nem nyilatkoznak a politikusok, sőt jelzik, hogy vannak, akikhez nem beszélnek, és ez a lehető legrosszabb üzenet, mert ebben fognak felnőni a mai fiatalok” – mondta Reisz.
A műsorvezető felvetette, hogy korábbi, politikával is foglalkozó filmekkel kapcsolatban hallhattuk és láthattuk is, hogy színészek, producerek vagy akár rendezők azért nem vállalnak el egy-egy ilyen felkérést, mert félnek a megbélyegzéstől, a közvélemény megítélésétől. A rendező erre úgy reagált:
„Nekem nem volt ilyen tapasztalatom, de volt olyan színész, akit azért nem kértünk fel, mert hallottuk, hogy nem fog eljönni egy független filmbe”
Reisz Gábor mindhárom nagyjátékfilmje Budapesten játszódik, és a történetekben is fontos szerephez jut a főváros. Ezzel kapcsolatban így mesélt: „Amikor megnyertük velencei a díjat, (…) a film producerével, Berkes Julival nem tudtuk, hogy kell ezt feldolgozni. Az olasz forgalmazó még megkért, hogy menjek el két napra Bolognába egy vetítésre és sajtótájékoztatóra. (…) Én azt a pár napot úgy töltöttem, mint akit hibernáltak, se előre, se hátra, nem értettem, mit keresek itt. Akkor kezdtem feldolgozni, hogy mi is történt velem valójában, amikor hazajöttem Budapestre, átmentem a hídon, megöleltem a feleségemet és a barátaimat, és a stábbal meg tudtuk ünnepelni a sikert. Nekem ez a hely egyszerre jelenti ezt a közeget, a barátokat, a családot, a szeretetet és egy mérhetetlenül inspiratív, fantasztikus várost.”
A film szempontjából, azon kívül, hogy költséghatékonyabban lehet Magyarországon forgatni, a rendező azt is elmondta, mi az, ami miatt érdemes Budapestet választani: „Rengeteg helyen voltam és sok baromi jó város van, de nekem mindig Budapest a legszebb. Nyilván azért, mert ez az otthonom és a hazám, és érzek valamiféle ráismerést, amit én mindig máshogy fogok érezni, mint az, aki először jár itt. Beleértve azt is, hogy amikor leszáll az ember a repülőről, és felszáll a Deákra tartó buszra, biztos bele fog futni valami mindennapi szörnyűségbe. Most például az volt a vicces, hogy amikor hazajöttem a díjátadó után, késett a gép másfél órát, pedig oda kellett érnem egy színházi előadásra. Valamiért a terminálból kifelé jövet is fel kellett tennem a csomagot a futószalagra átvilágításra. Kérdezte a biztonsági őr, hogy sietek-e, mondtam: nagyon. Vártam, és néztem, ahogy bemegy a díjam a szkennerbe, és egyszer csak megáll a futószalag. Gondoltam, most van az, hogy azt nézik, mi ez a fekete oroszlán egy dobozban. Azt gondoltam, lesz valami gond, de hála Istennek továbbindult a szalag, és gond nélkül kiengedtek.”
A beszélgetés végén aztán Reisz Gábor azt mondta:
„Őszintén hiszek abban, hogy el fog kezdeni beszélgetni egymással ez az ország.”
A Magyarázat mindenre című film múlt hét csütörtök, vagyis október 5. óta látható a hazai mozikban.
(Kiemelt kép: Vajda Réka/Cirko)