Az utcai művészetnek egy igazán különleges műfaja bukkan fel egyre gyakrabban a városban. Több hónapos munkával lámpaoszlopok, fatörzsek, padok öltöznek színes, vidám ruhákba a fonalgerilláknak hála.
Mivel lehet a környezetet nem károsító módon színesebbé és izgalmasabbá tenni a várost? A Fonalgerillák-Gerillakötők egy egészen különleges válfaját választották az utcai művészetnek, ugyanis a graffitik, stencilezett minták vagy matricák helyett ők fonalat és kötő- valamint horgolótűt ragadtak, hogy így készítsék el egyedi alkotásaikat.
Mi a gerillakötészet?
A jelenség nem Budapest-specifikus, az úgynevezett „yarnbombing” (nyersfordításban fonál bombázás) világszerte csal mosolyt a városlakók arcára. Ennek az utcai művészetnek a célja a hideg közterek visszahódítása és személyessé tétele, mintha csak a saját – vagy inkább nagymamánk – nappalijában lennénk. És hogy mit lehet befonni? Leginkább fém oszlopokat, padokat, postaládákat szoktak, de ideiglenesen, a növények károsítása nélkül, figyelemfelhívásként fákra, és különleges esetekben szobrokra is kerülnek ilyen színes alkotások. Nincs ez másképp Budapesten sem.
Melyik munkájuk tűnt fel elsőként?
„2011-ben volt az első akciónk, amit Vadjutka ékszerész hirdetett meg. Ő nem tudott kötni, horgolni, viszont imádta a külföldi yarnbombing akciókat. Az első ilyen akciónk a Blaha Lujza téren volt a kötés világnapján, leültünk a szökőkútnál, nekiálltunk a meglévő darabokat, nagyikockákat összehorgolni, és csapatunk húsz tagja mintegy két óra alatt feldíszített több oszlopot és egy fát a téren – nyilatkozta az nlc-nek Párniczki Jutka főaktivista. De a tényleges alapításukat 2012-től datálják, amikor összeáll a mostani csapat.
Még nem tudtam, kik állhatnak az akció mögött, de nekem az első emlékem a működésükről az a 49-es villamos a 2010-es évek közepén, ahol a kapaszkodókon virágok lógtak, az üléseket mintás nagyikockák borították, és a vezetői ablakba koszorú került. Illetve szintén még évekkel ezelőtt az Erzsébet tér és a József Attila utcánál a bringasáv melletti lámpaoszlopnál egy télen arra lettem figyelmes, hogy nem fagy hozzá a kezem az fémhez – mert egy puha, színes takaró védi. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a gerillakötők munkája is egyre több és frekventált helyen bukkant fel a városban, nem egyszer kulturális intézményekkel, kerületi vezetéssel együttműködve készítik el a kedves köztéri gegeket.
Tavaly ősszel a felújított Bakáts téren díszítettek fel négy lámpaoszlopot a templom előtt, ami hatalmas sikert aratott, és a környékbeliek nagyon kedvelték a téli szürkeségbe színt vivő mintákat. Szintén ugyanitt a téren kapott ideiglenes kötést egy túlélő fácska, amit a sérülései és ferde növése miatt drasztikusan vissza kellett vágni, de úgy tűnik túléli a műveletet.
A II.kerületben 2022 karácsonyára ők készítették el a hatalmas horgolt fenyőfát a Marczibányi téri Művelődési Központ elé, de a Széna tér egyik oszlopára és horgoltak helyspecifikus, a tér történetéhez ezer szállal kapcsolódó művet, sőt télre tőlük kapott sálat Aranka néni és Béla bácsi miniszobra is.
A legfrissebb projekt pedig a VIII. kerületi Teleki téren bukkant fel, ahol adományfonalból több hónapos munkával (természetes pamut fonállal) készítették el azt a színes köntöst, ami a tér fáinak törzseire került – ez a Csipke Fák c. installációt.
Az alkotást közelebbről megtekintve kiderül, hogy a tér történetét is „beleszőtték” ebbe, a Józsefvárosi újság interjújából a munka minden részletére fény derül – például hogy egyeztettek Pólyán Józseffel is, a Kertészeti Iroda vezetőjével, aki áldását adta a facsoport pamuttal történő feldíszítésére, hiszen ezzel semmilyen kárt nem tesznek a növényben. Sőt Párniczki Judit más, korábbi projektekről is lelkesen mesélt nekik.